<?xml version='1.0' encoding='UTF-8'?><?xml-stylesheet href="http://www.blogger.com/styles/atom.css" type="text/css"?><feed xmlns='http://www.w3.org/2005/Atom' xmlns:openSearch='http://a9.com/-/spec/opensearchrss/1.0/' xmlns:georss='http://www.georss.org/georss' xmlns:gd='http://schemas.google.com/g/2005' xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053</id><updated>2012-02-16T01:10:45.613-08:00</updated><category term='ဘာသာေရး'/><category term='သုတရသ'/><category term='ဗဟုသုတ'/><category term='နည္းပညာ'/><category term='က်န္းမာေရး'/><category term='ဆင္ျခင္စရာ'/><category term='ထူးဆန္းေထြလာ'/><category term='သီခ်င္း'/><category term='ဟာသ'/><title type='text'>@ျဖဴနီ၀ါျပာ@</title><subtitle type='html'></subtitle><link rel='http://schemas.google.com/g/2005#feed' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/posts/default'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default?max-results=100'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/'/><link rel='hub' href='http://pubsubhubbub.appspot.com/'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><generator version='7.00' uri='http://www.blogger.com'>Blogger</generator><openSearch:totalResults>24</openSearch:totalResults><openSearch:startIndex>1</openSearch:startIndex><openSearch:itemsPerPage>100</openSearch:itemsPerPage><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-6469524906639594521</id><published>2009-10-05T23:10:00.000-07:00</published><updated>2009-10-05T23:24:10.325-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဘာသာေရး'/><title type='text'>ကိုးကြယ္ျခင္းႏွင့္ အားကိုးျခင္းကိစၥ</title><content type='html'>&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrgXsvGIxI/AAAAAAAAAMU/XdWxzyDzRPM/s1600-h/3.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 261px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389366601852527378" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrgXsvGIxI/AAAAAAAAAMU/XdWxzyDzRPM/s320/3.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;ကိုးကြယ္ျခင္းႏွင့္ အားကိုးျခင္းကိစၥ&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;ေမး။ ။ စာေရးသူ သိလိုေသာ ျပႆနာမွာ-&lt;br /&gt;(က) မိမိကိုယ္သာ ကိုးကြယ္ရာ&lt;br /&gt;(ခ) ဘုရား၊ တရား၊ သံဃာ ရတနာသံုးပါးသာ ကိုးရာဟူေသာစကားႏွစ္ရပ္ ျဖစ္ပါသည္။&lt;br /&gt;အထက္ပါစကားႏွစ္ရပ္၌ (က)အရ `အားကိုး´၊ (ခ) အရ `ကိုးကြယ္´ ဟူ၍ သံုးႏႈန္းမွသာ သင့္ေတာ္ဖြယ္ရာ ရွိမည္ထင္ပါသည္။ ငယ္စဥ္အခါက ကြယ္လြန္သူ အဆိုေတာ္ႀကီးတစ္ဦး၏ `မိမိကိုယ္သာ ကိုးကြယ္ရာ´ ဟူေသာ သီခ်င္းစာသားလည္း နားယဥ္ခဲ့ၿပီး ျဖစ္ပါသည္။ ဆရာေတာ္ႀကီး တစ္ပါး၏ `အတၱဒီပါ အတၱသရဏာ= မိမိကိုယ္ကို ဆီမီးတိုင္ကဲ့သို႔ ထြန္းညွိပါ၊ မိမိကိုယ္ကို ကိုးကြယ္ပါ´ဟူေသာ စာသားလည္း မွတ္သားရဖူးၿပီး ျဖစ္ပါသည္။ အျခားအျခားေသာ ဘာသာေရး စာမ်က္ႏွာတို႔၌ `ကိုးကြယ္ျခင္း၊ အားကိုးျခင္း၊ အားထားျခင္း၊ လဲေလ်ာင္းျခင္း၊ အသိအမွတ္ျပဳျခင္း´ ဟူေသာ စကားလံုးမ်ားမွာ အဓိပၸါယ္ေရားေထြးမႈ ရွိႏိုင္ပါသည္။&lt;br /&gt;သို႔ပါ၍ ေႏွာင္းလူမ်ား ရွင္းလင္းစြာ နားလည္ၾကေစရန္ အလို႔ငွါ အားကိုးျခင္းႏွင့္ ကိုးကြယ္ျခင္းတို႔၏ သဒၵါအနက္ကိုလည္းေကာင္း၊ အဓိပၸါယ္အနက္ကိုလည္းေကာင္း၊ မည္သို႔ လက္ေတြ႔က်င့္သံုးအပ္ သည္ကိုလည္းေကာင္း ကြဲျပားသိသာစြာ ေျဖၾကားေပးၾကပါရန္ ပညာရွင္မ်ားအား ေတာင္းပန္အပ္ပါသည္။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;သုတဂေ၀သီတစ္ဦး&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;ၿမိဳင္ကေလး။ ဘားအံၿမိဳ႕။&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ေျဖ။ ။ မိမိကိုယ္သာကိုးကြယ္ရာ-ဟူေသာ စကားရပ္၏ မူရင္းပါဠိမွာ အမ်ားသိၾကသည့္အတိုုင္း `အတၱာ ဟိ အတၱေနာ နာေထာ´ ဟု ျဖစ္၏။ ထိုပါဠိသည္ ဓမၼပဒပါဠိေတာ္တြင္ ႏွစ္ေနရာပါ၏။&lt;br /&gt;အ႒ကထာတြင္ `နာေထာတိ ပတိ႒ာ´ဟု ဖြင့္ပါ၏။ ထိုအဖြင့္အလို နာေထာ=ေထာက္တည္ရာတည္း-ဟု အနက္ျမန္မာ ျပန္ရမည္ျဖစ္ပါသည္။ ေနာက္တေနရာတြင္ `နာေထာတိ အ၀ႆေယာ ပတိ႒ာ´ ဟု ဖြင့္ျပန္၏။ ယင္းအလိုအရ မွီရာတည္ရာ- ဟု ျပန္ဆိုရမည္ျဖစ္၏။ ယင္းပါဠိေတာ္ျမန္မာျပန္တြင္ --&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff9900;"&gt;အတၱာ ဟိ အတၱေနာ နာေထာ၊&lt;br /&gt;ေကာ ဟိ နာေထာ ပေရာ သိယာ။&lt;/span&gt; (ဓမၼပဒ၊ ဂါထာ-160)&lt;br /&gt;မိမိသည္သာ မိမိ၏ ကိုးစားရာ ျဖစ္၏။ သူတစ္ပါးသည္ မိမိ၏ ကိုးစားရာ အဘယ္မွာ ျဖစ္ႏိုင္အံ့နည္း-ဟု ဘာသာျပန္ထား၏။&lt;br /&gt;ဂါထာနံပါတ္ (380) တြင္ကား (ကိုးစားရာအစား) ကိုးကြယ္ရာဟု ဘာသာျပန္ထားသည္ကို ေတြ႔ရျပန္၏။&lt;br /&gt;`အရွင္ေဂါတမ၊ အကၽြႏ္ုပ္သည္ အရွင္ေဂါတမကို ကိုးကြယ္ရဟူ၍ ဆည္းကပ္ပါ၏။ တရားေတာ္ကိုလည္း ကိုးကြယ္ရဟူ၍ ဆည္းကပ္ပါ၏။ သံဃာေတာ္ကိုလည္း ကိုးကြယ္ရဟူ၍ ဆည္းကပ္ပါ၏။ အရွင္ေဂါတမသည္ အကၽြႏ္ုပ္ကို `ယေန႔မွစ၍ အသက္ထက္ဆံုး ကိုးကြယ္ဆည္းကပ္ေသာ ဥပါသကာ´ဟု မွတ္ေတာ္မူပါ။ (ဒီ၊ ျမန္၊ 1။150) (အလားတူေနရာ ေျမာက္ျမားစြာတို႔၌ လည္း ဤနည္းအတိုင္းခ်ည္းသာ)&lt;br /&gt;`ေၾကာက္ရြံ႕ထိတ္လန္႔ကုန္ေသာ မ်ားစြာေသာ လူတို႔သည္ ေတာင္တို႔ကိုလည္းေကာင္း၊ ေတာတို႔ကိုလည္းေကာင္း၊ အရံတု႔ိကိုလည္းေကာင္း၊ အထိကရ သစ္ပင္စေသာ ကိုးကြယ္ရာတို႔ကို လည္းေကာင္း ကိုးကြယ္ၾကကုန္၏။&lt;br /&gt;ဤေတာ၊ ေတာင္၊ အရံ အထိကရ သစ္ပင္စေသာ ကိုးကြယ္ရာ ဟူသမွ်ကို ကိုးကြယ္ျခင္းသည္ ေဘးကင္းေသာ ကိုးကြယ္ျခင္းမဟုတ္။ ျမတ္ေသာ ကိုးကြယ္ျခင္းမဟုတ္၊ ဤကိုးကြယ္ရာဟူသမွ်ကို ကိုးကြယ္ ဆည္းကပ္ျခင္းေၾကာင့္ ဒုကၡခပ္သိမ္းမွ မလြတ္ေျမာက္ႏိုင္။&lt;br /&gt;အၾကင္သူသည္ ျမတ္စြာဘုရားကိုလည္းေကာင္း၊ တရားေတာ္ကို လည္းေကာင္း၊ သံဃာေတာ္ကိုလည္းေကာင္း ကိုးကြယ္ဆည္းကပ္၏။ ထိုသူသည္ ဆင္းရဲအမွန္ ဒုကၡသစၥာ၊ ဆင္းရဲျခင္း၏ အေၾကာင္းရင္း မွန္ သမုဒယသစၥာ၊ ဆင္းရဲလြတ္ေျမာက္ရာအမွန္ နိေရာဓသစၥာ၊ ဆင္းရဲၿငိမ္းရာ (နိဗၺာန္) သို႔ ေရာက္ေၾကာင္းအမွန္ (အဂၤါရွစ္ပါးရွိေသာ ျမတ္ေသာ) မဂၢသစၥာ ဟူေသာ အရိယသစၥာ ေလးပါးတို႔ကိုိ ေကာင္းစြာ မဂ္ပညာျဖင့္ ျမင္ႏိုင္၏။&lt;br /&gt;ဤရတနာသံုးပါးကို ကိုးကြယ္ဆည္းကပ္ျခင္းသည္ ေဘးမရွိေသာ ကိုးကြယ္ဆည္းကပ္ျခင္း မည္၏။ ျမတ္ေသာ ကိုးကြယ္ ဆည္းကပ္ျခင္း မည္၏။ ဤရတနာသံုးပါးကို ကိုးကြယ္ျခင္းေၾကာင့္ ဒုကၡခပ္သိမ္းမွ လြတ္ေျမာက္၏။ (ဓမၼပဒ၊ ဂါထာ၊ 188 မွ 192)&lt;br /&gt;အထက္ပါ ပါဠိေတာ္ျမန္မာျပန္တို႔တြင္ ပါရွိေသာ ကိုးကြယ္ရာ ဟူေသာ စကားရပ္တို႔သည္ သရဏံ - ဟူေသာ ပုဒ္၏ ဘာသာျပန္မ်ား ျဖစ္၏။&lt;br /&gt;အျခားေသာ `နာေထာ´ ဟူေသာပုဒ္ ၊ သရဏံ- ဟူေသာ ပုဒ္မ်ား ပါရွိေသာ ပါဠိေတာ္မ်ားအား ဆရာမ်ား မည္ကဲ့သို႔ ဘာသာျပန္ထားသည္ကို ဆ႒သဂၤါယနာမူ ပါဠိေတာ္ ျမန္မာျပန္မ်ားမွ ရွာေဖြျပပါဦးမည္။&lt;br /&gt;ပတိ႒ာ ၀ုယွေတ ၾသေဃ ၊&lt;br /&gt;ျမတ္စြာဘုရား ၊ အရွင္ဘုရားသည္ ၾသဃေလးျဖာ၌ ေမ်ာပါကုန္ေသာ သတၱ၀ါတုိ႔၏ ေထာက္တည္ရာ ျဖစ္ေတာ္မူပါေပ၏။&lt;br /&gt;တြဥႇိ နာေထာ အဗႏၶဳနံ။&lt;br /&gt;အရွင္ဘုရားသည္သာလွ်င္ အေဆြမရွိေသာ သတၱ၀ါတုိ႔၏ အားကိုးရာ ျဖစ္ေတာ္မူပါေပ၏။&lt;br /&gt;ဘယဋၬိတာနံ သရဏံ၊&lt;br /&gt;ေဘးျဖင့္ ႏွိပ္စက္ခံရေသာ သတၱ၀ါတို႔၏ ကိုးကြယ္ရာ ျဖစ္ေတာ္မူပါေပ၏။&lt;br /&gt;မုတၱိတၳီနံ ပရာယဏံ ၊&lt;br /&gt;လြတ္ေျမာက္ေရးကို အလိုရွိကုန္ေသာ သတၱ၀ါတို႔၏ လဲေလ်ာင္းရာ ျဖစ္ေတာ္မူပါေပ၏။&lt;br /&gt;(သဗၺကိတၱိကေတၳရအပါဒါန္၊ ဂါထာ-314)&lt;br /&gt;အနာထာနံ ဘ၀ံ နာေထာ၊&lt;br /&gt;အရွင္ဘုရားသည္ ကိုးကြယ္ရာမဲ့သူတို႔၏ ကိုးကြယ္ရာ ျဖစ္ေတာ္မူပါေပ၏။&lt;br /&gt;ဘီတာနံ အဘယပၸေဒါ=ေဘးမွေၾကာက္ေနသူတို႔အား ေဘးမဲ့ကို ေပးေတာ္မူပါ၏။&lt;br /&gt;၀ိႆာမဘူမိ သႏၱာနံ = ပင္ပန္းသူတို႔၏ အပန္းေျဖရာ ျဖစ္ေတာ္ မူပါေပ၏။&lt;br /&gt;သရဏံ သရေဏသိနံ = ကိုးကြယ္ရာကို ရွာေဖြသူတို႔၏ ကိုး ကြယ္ရာ ျဖစ္ေတာ္မူပါ၏။&lt;br /&gt;( ၀ဂီႌသေတၳရအပဒါန္၊ ဂါထာ-111)&lt;br /&gt;တု၀ံ နာေထာ မဟာ၀ီရ = ႀကီးေသာလံုလရွိေတာ္မူေသာ ျမတ္စြာဘုရား၊ အရွင္ဘုရားသည္ (ကၽြႏု္ပ္တို႔၏ ) ကိုးကြယ္ရာပါတည္း။&lt;br /&gt;သရဏံ ေဟာဟိ စကၡဳမ = ပညာစကၡဳရွိေတာ္မူေသာ ျမတ္စြာဘု ရား၊ ( ကၽြႏု္ပ္တို႔၏ ) ကိုးကြယ္ရာ ျဖစ္ေတာ္မူပါ။ ( ကၽြႏု္ပ္တို႔၏ ) ကိုးကြယ္ရာ ျဖစ္ေတာ္မူပါ။ ( ဗုဒၶ၀ံသ၊ပဒုမုတၱရဗုဒၶ၀င္၊ ဂါထာ-16)&lt;br /&gt;အထက္ပါ ျမန္မာျပန္မ်ားကို ေလ့လာၾကည့္လွ်င္ ´နာေထာ`ႏွင့္&lt;br /&gt;´သရဏံ`ဟူေသာ ပုဒ္ႏွစ္ပုဒ္လံုးကို ကိုးကြယ္ရာဟုသာ ပညာရွင္တို႔ ဘာသာျပန္ထားသည္ကို ေတြ႔ရမည္ျဖစ္ပါသည္။&lt;br /&gt;ဘာသာဋီကာ ဆရာေတာ္ကမူ= အတၳ သရဏာ= မိမိဟူေသာ အားကိုးရာ ရွိကုန္သည္၊ (မိမိကိုသာ အားကိုးကုန္သည္) အနညသရ ဏာ-မိမိမွတစ္ပါး အျခားသူဟူေသာ အားကိုးရာ မရွိကုန္သည္၊ (မိမိမွ တစ္ပါး အျခားသူကို အားမကိုးကုန္သည္)စသည္ျဖင့္ သရဏ ပုဒ္ကို အမ်ားျပန္သလုိ ကိုးကြယ္ရာဟု မျပန္ဆိုဘဲ အားကိုးရာဟုျပန္ဆိုုေတာ္ မူ၏။ ဤသို႔လွ်င္ နာထပုဒ္ကိုေရာ သရဏပုဒ္ကိုပါ အားကိုးရာဟုလည္း ေကာင္း၊ ကိုးကြယ္ရာဟု လည္းေကာင္း၊ ပညာရွွင္မ်ား လက္သင့္သလို ျပန္ဆိုေရးသားၾကသည္ကို ေထာက္၍ အားကိုးရာႏွင့္ ကုိးကြယ္ရာဟူ ေသာ စကားႏွစ္ရပ္မွာ အနက္အဓိပၸယ္အားျဖင့္ မ်ားစြာမျခားနားဟူ၍ ပင္ မွတ္ရမည္ျဖစ္၏။&lt;br /&gt;လယ္တီဆရာေတာ္ ဖြင့္ဆိုေတာ္မူအပ္ေသာ ကိုးကြယ္ျခင္း အဓိပၸါယ္ကို မဂၢဂၤဒီပနီမွ ထုတ္ျပပါဦးမည္။&lt;br /&gt;`သေဗၺ သတၱာ ကမၼပၸဋိႆရဏာ` ဟူေသာပါဌ္၌ ကိုးကြယ္မႈ႔ဆို သည္ကား အားကိုးအားထားျပဳမႈ႔၊ ဒုကၡေဘးတို႔မွ ကြယ္ကာပုန္းေအာင္း ရာျပဳမႈ႔ကုိ ဆိုလိုသည္။ ေလာက၌ အသက္ရွည္ျခင္းကို အလိုရွိၾကကုန္ ေသာ လူတို႔သည္ ထမင္းေရစာကို အားကိုးအားထား ျပဳၾကရကုန္၏။ ထမင္းေရစာသည္ လူတို႔ ငတ္မြတ္ျခင္းေဘးကုိ ကြယ္ကာႏုိင္၏။ ငတ္ မြတ္ျခင္းေဘးကို မေတြ႔လုိေသာလူတို႔သည္ ထမင္းေရစာကို လက္ရွိျပဳ ၾကရကုန္၏။ ထမင္းေရစာ ျပည့္စံုစြာရွိေသာသူတို႔၌ ငတ္မြတ္ျခင္းေဘး မလာႏိုင္။ ထို႔ေၾကာင့္ သတၱ၀ါတို႔သည္ ငတ္မြတ္ျခင္းေဘးအတြက္ ထမင္းေရစာကို ကိုးကြယ္ၾကရကုန္၏။ ထို႔အတူ အနာေရာဂါအတြက္ ေဆး၀ါးကို ကိုးကြယ္ၾကရကုန္၏။ ေဆးဆရာကို ကိုးကြယ္ၾကရကုန္၏။ ရန္သူအတြက္ လက္နက္ကို ကိုးကြယ္ၾကရကုန္၏။ ဤနည္းအတူ ေလာက၌ ကိုးကြယ္ရာ ခပ္သိမ္းတို႔ကို အကုန္ေမွ်ာ္ေလ။&lt;br /&gt;ကိုးကြယ္မႈ႔ဆိုသည္ကား ရွိခိုးပူေဇာ္မႈ႔ကိုသာ ဆိုသည္မဟုတ္၊ အားကိုးအားထားျပဳမႈ႔၊ ကြယ္ရာကာရာျပဳမႈ႔ အလံုးစံုသည္ ကိုးကြယ္ မႈခ်ည္းပင္တည္း။ ဘုရား တရား သံဃာ ဆရာသမားစေသာ မိမိထက္ ျမတ္ေသာ သူတို႔ကိုမူကား ရွိခိုးပူေဇာ္၍ပင္ ကိုးကြယ္ၾကရကုန္၏။ ယခု ဘ၀၌ ပစၥည္းမရွိခဲ့လွ်င္ ခဏခ်င္း ဒုကၡေရာက္တတ္၏။ ထိုဒုကၡမွ ေၾကာက္ၾကကုန္သျဖင့္ ပစၥည္းတို႔ကို ရေစႏုိင္ေသာ လုပ္မႈ႔ ေဆာင္မႈ႔ အသိ အလိမၼာ ဥာဏ္ပညာဟူေသာ ကံကို အားကိုးၾကရကုန္၏။ ဒါန သီလ စေသာ ကုသိုလ္ကံမ်ိဳး မရွိခဲ့လွ်င္ ေနာက္ဘ၀၌ အပါယ္သို႔က်၍ ဒုကၡႀကီးစြာေရာက္တတ္၏။ ထိုဒုကၡမွ ေၾကာက္ၾကသျဖင့္ ေနာက္ဘ၀၌ လူအျဖစ္ နတ္အျဖစ္ကို ေပးႏိုင္ေသာ ဒါန၊သီလအစရွိေသာကုသိုလ္ကံ ကို အားထုတ္ၾကရကုန္၏။&lt;br /&gt;လုပ္မႈ႔ ေဆာင္မႈ႔ အသိ အလိမၼာ ဥာဏ္ပညာဟူေသာ ပစၥဳပၸန္ကံမႈ႔ သည္ ပစၥပၸန္ဒုကၡမွ ကယ္တင္ႏိုင္၏။ ဒါန-သီလ အစရွိေသာ ကုသိုလ္ ကံမႈ႔သည္ ေနာက္ဘ၀၌ အပါယ္က်ျခင္းဒုကၡမွ ကယ္တင္ႏိုင္၏။ ယခု ဘ၀ဒုကၡအတြက္ ပစၥပၸန္ကံအမႈ႔ကို အားကိုးၾကရကုန္၏။ အားထုတ္၍ လုပ္ေဆာင္ၾကရကုန္၏။ ထို႔ေၾကာင့္ `သေဗၺ သတၱာကမၼပၸဋိႆရဏာ`&lt;br /&gt;ဟု ေဟာေတာ္မူသည္။&lt;br /&gt;ဤမွ်ဆိုလွ်င္ ကိုးကြယ္ဟူေသာ စကားလံုး၏ သေဘာအဓိပၸယ္ ေပၚလြင္ေလာက္ၿပီ ထင္ပါသည္။ ေမးခြန္းရွင္ ေဖာ္ျပထားေသာ `အားကိုးျခင္း၊ အားထားျခင္း၊ လဲေလ်ာင္းျခင္း၊ အသိအမွတ္ျပဳျခင္း` ဟူေသာ စကာလံုးမ်ား (အနက္ အဓိပၸယ္မ်ား) သည္ ကိုးကြယ္ျခင္း ဟူေသာ စကားလံုးတြင္ အားလံုးအႀကံဳး၀င္သည္ဟု မွတ္သားသင့္ ပါသည္။ ကိုးကြယ္ျခင္းဟူေသာ စကားလံုးကို သံုးစြဲရာ၌ ပန္း၊ ေရခ်မ္း စသည္တို႔ျဖင့္ ရွိခိုးပူေဇာ္ျခင္းမ်ိဳးကိုသာ ထင္ျမင္သည္ဟု ဆိုလွ်င္လည္း `မိမိကိုယ္သာ အားကိုးရာ`ဟူေသာေနရာမ်ိဳး၌ ကိုးကြယ္ရာဟု မသံုး ဘဲ အားကိုးရာဟုသာ သံုးစြဲသင့္သည္ မွန္ပါသည္။&lt;br /&gt;ဆက္လက္၍ မည္သို႔လက္ေတြ႔က်င့္သံုးအပ္သည္ဟူေသာ အပိုင္းကို အနည္းငယ္ သံုးသပ္လိုပါသည္။ ဘုရားရွင္သည္ ကိုယ္အား ကိုယ္ကိုးဖို႔ ေဟာေတာ္မူရာ၌ `ရဟန္းတို႔၊ သင္တို႔သည္ မိမိသာလွ်င္ ကၽြန္းႀကီးသဖြယ္ မွီခိုရာရွိကုန္သည္ျဖစ္၍၊ မိမိမွတစ္ပါး ကိုးကြယ္ရာ ရွိကုန္သည္ျဖစ္၍ေနကုန္ေလာ့`ဟူ၍ေလာက္သာ ေဟာေတာ္မူလွ်င္ အဓိပၸယ္မရွင္းလွပါ။ ဆက္လက္၍ `တရားသာလွ်င္ ကၽြန္းႀကီးသဖြယ္ မွွီခိုရာရွိကုန္သည္ျဖစ္၍၊ တရားမွတစ္ပါး အျခားကိုးကြယ္ရာမရွိကုန္ သည္ျဖစ္၍ ေနကုန္ေလာ့`ဟု ဆက္၍ ေဟာေတာ္မူလိုက္ေသာအခါ အဓိပၸါယ္ရွင္းလင္းသြားပါသည္။&lt;br /&gt;ကိုယ့္အားကိုယ္ကိုးဟူရာ၌ ကိုယ့္တရားကို ကိုယ္အားကိုးဖို႔၊မိမိ သႏၱာန္၌ တရားရွိေအာင္ က်င့္ေဆာင္ဖို႔ ေဟာေတာ္မူလိုရင္းျဖစ္ပါ သည္။ မိမိသႏၱာန္၌ တရားရွိေအာင္ မည္ကဲ့သို႔႔ က်င့္ေဆာင္ရမည္နည္း ဟူမူ သတိပ႒ာန္တရား ပြားမ်ားအားထုတ္ရန္ ဆက္လက္၍ ေဟာေတာ္မူပါ သည္။ (ဒီနိကာယ္၊ ပါထိက ၀ဂ္ပါဠိေတာ္၊ စကၠ၀တၱိသုတ္)&lt;br /&gt;ဆက္လက္၍ ပါဠိစကားလံုးမ်ားကို အဓိပၸယ္ေကာက္ယူမႈ႔ မမွားယြင္းေစရန္ ရွင္းလင္းခ်က္ထုတ္ပါဦးမည္။ အတၱဒီပါ၌ ဒီပ အရ ဤေနရာတြင္ ဆီမီးတိုင္ကို မယူရပါ။&lt;br /&gt;အတၱဒီပါတိ မဟာသမုဒၵဂတဒီပံ ၀ိယ အတၱာနံ ဒီပံ ပတိ႒ံ ကတြာ ၀ိဟရထ။( ဒီ၊႒ ၊2 ၊ 138) (အတၱဒီပါတိ= အတၱဒီပါဟူသည္ကား၊ မဟာသမုဒၵဂတဒီပံ ၀ိယ= မဟာသမုဒၵရာ၌ျဖစ္ေသာ ကၽြန္းကဲ့သို႔၊ အတၱာနံ=မိမိကို၊ ဒီပံ=ကၽြန္းကို၊ပတိ႒ံ =တည္ရာကို၊ ကတြာ=ျပဳ၍၊ ၀ိရဟထ=ေနကုန္ေလာ့။)ဟူေသာ မဟာပရိနိဗၺာနသုတ္ အ႒ကထာ အဖြင့္အရလည္းေကာင္း၊ အတၱဒီပါတိ အတၱာနံ ဒီပံ တာဏံ ေလဏံ ဂတိ ပရာယဏံ ပတိ႒ံ ကတြာ ၀ိဟရထာတိ အေတၳာ။ အတၱသရဏာ တိ ဣဒံ တေႆ၀ ေ၀၀စနံ။ (ဒီ၊ ႒၊ 3၊ 29) (အတၱဒီပါတိ=ကား အတၱာနံ=မိမိကို၊ ဒီပံ=မွီရာကၽြန္းကို၊ တာဏံ=ေစာင့္ေရွာက္တတ္ေသာ အရာကို၊ ေလဏံ=ပုန္းေအာင္းရာကို၊ ဂတိ= ျဖစ္ရာကို၊ ပရာယဏံ= လဲေလ်ာင္းရာကို၊ ပတိ႒ံ= တည္ရာကို၊ကတြာ=ျပဳ၍၊ ၀ိဟရထ=ေနၾက ကုန္ေလာ့၊ ဣတိ အယံ=ဤသည္ကား၊ အေတၳာ=အတၱဒီပါဟူေသာ ပုဒ္၌ အနက္အဓိပၸါယ္တည္း။) ဟူေသာ စကၠ၀တၱိသုတ္ အ႒ကထာ အဖြင့္ အရလည္းေကာင္း မုခ်အားျဖင့္ ကၽြန္းကိုရ၍ ဥပစာအားျဖင့္ တည္ရာကို ရပါသည္။ ပကတိကၽြန္းကို ေရအယဥ္ မလႊမ္းမိုးႏိုင္သ ကဲ့သို႔ မိမိကို ကာေမာဃ စေသာ ေရအယဥ္ မလႊမ္းမိုးေအာင္၊ တစ္နည္းအားျဖင့္ သံသရာတည္းဟူေသာ ေရအယဥ္ မလႊမ္းမိုး ေအာင္ က်င့္ေဆာင္ပါဟု ဆိုလိုပါ၏။`အတၱာ`ဟူသည္ ေျပာရုိးစဥ္ အားျဖင့္ `မိမိ`ဟု ဆိုအပ္ေသာ ခႏၶာကိုယ္ႀကီးတစ္ခုလံုးတည္း။ ဤေနရာ၌ ထိုခႏၶာကိုယ္ႀကီးကို မဆိုလိုပါ။ ပရမတၳတရားကိုယ္အား ျဖင့္ မိမိ၏ ကိုယ္တြင္း၌ျဖစ္ေသာ `တရား`ကို အတၱာဟု ဆိုလိုသည္။ ဤသို႔လွ်င္ ၿပီးေစအပ္ ျဖစ္ေစအပ္ေသာ ထိုတရားသည္ အသင္တို႔၏ သမုဒၵရာအလယ္၌ မွီရာကၽြန္းသဖြယ္ ျဖစ္လိမ့္မည္ဟူလို။ ထို႔ေၾကာင့္ ဓမၼဒီပါ စသည္ကို ဆက္၍မိန္႔ဆိုေတာ္မူသည္။&lt;br /&gt;ဘာသာဋီကာ ဆရာေတာ္၏ အမွာကိုရႈပါဦး။&lt;br /&gt;`မိမိကိုယ္ကို အားကိုးရာျဖစ္ေအာင္ တရားတည္းဟူေသာ အားကုိုးရာရွိေအာင္ ရဟန္းသည္ `ကာယာႏုပႆနာ ဘာ၀နာကို ပြားမ်ား၍ေသာ္လည္း ေနရ၏၊ ေ၀ဒနာႏုပႆနာဘာ၀နာ၊ စိတၱာႏု ပႆနာဘာ၀နာ၊ ဓမၼာႏုပႆနာဘာ၀နာကို ပြားမ်ား၍ေသာ္လည္း ေနရ၏။ ဤသို႔ပြားမ်ား၍ေနလိုုလွ်င္ လိုခ်င္မႈ႔ `အဘိဇၥၽာ`ကိုလည္း ေကာင္း စိတ္ဆင္းရဲမႈ႔ `ေဒါမနႆ´ကိုလည္းေကာင္း ပယ္ေဖ်ာက္ ႏိုင္၏။ ထိုသို႔ပယ္ေဖ်ာက္ႏိုင္လွ်င္ မိမိကိုယ္ကို မွီရာကၽြန္းသဖြယ္ ျဖစ္ေအာင္၊ တရားတည္းဟူေသာ အားကိုးရာရွိ ေအာင္ ေနရာ ေရာက္သည္ဟု မိန္႔ေတာ္မူလိုသည္။`&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff9900;"&gt;No man is an Island, entire of it self ;&lt;br /&gt;Every man is a piece of the Continent, a part of the main;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;အထက္ပါစကားရပ္ပါ Island ဟူေသာ စကားလံုးအရ ေထာက္တည္ရာ ဟူေသာ အဓိပၸါယ္ကို မယူဘဲ တသီးတျခားဟူေသာ အဓိပၸါယ္ကို ယူထားသျဖင့္ `မိိမိကိုယ္ကိုကၽြန္းသဖြယ္ျဖစ္ေအာင္က်င့္`&lt;br /&gt;ဟူေသာ စကားႏွင့္ မည္သူမွ် ကၽြန္းမဟုတ္ဘူး`ဟူေသာ စကားႏွစ္ ရပ္တို႔ ဆန္႔က်င္ဘက္မဟုတ္ပါ။&lt;br /&gt;မေကာင္းမႈကို မိမိျပဳခဲ့လွ်င္ မိိမိသည္ပင္ ညစ္ႏြမ္းရ၏။ မေကာင္း မႈကို မိမိမျပဳခဲ့လွ်င္ မိမိသည္ပင္ စင္ၾကယ္၏။ စင္ၾကယ္ေသာ ကုသိုလ္ ႏွင့္ မစင္ၾကယ္ေသာ အကုသိုလ္သည္ တျခားစီသာျဖစ္၏။ သူတစ္ ေယာက္သည္ အျခားသူတစ္ေယာက္ကို ( ကိေလသာ အညစ္အေၾကး မွ စင္ၾကယ္ေအာင္) မသုတ္သင္ႏိုင္။ ( ဓမၼပဒ၊ ဂါထာ-165)&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff9900;"&gt;အာနႏၵာ- ယခုအခါ၌လည္းေကာင္း၊ ငါဘုရား ကြယ္လြန္ေသာ အခါ၌လည္းေကာင္း၊ သူတစ္ပါးကို အားမကိုးမူ၍ မိမိကိုယ္ကို မွီခို အားကိုး ၾကလ်က္ အျခားတရားက္ို အားမကိုးမူ၍ (ေလာကုတၱရာ) တရားေတာ္ ကို မွီခိုအားကိုးကာေနၾကမည့္ ရဟန္းအားလံုးတို႔သည္ သိကၡာသံုးပါး ကို အလိုရွိေသာ ရဟန္းအားလံုးတို႔ထက္ အျမတ္ဆံုး ျဖစ္ၾကေပလိမ္႔ မည္ဟု (မိန္႔ေတာ္မူ၏)။&lt;/span&gt;(ဒီဃနိကာယ္၊ မဟာပရိနိဗၺာနသုတ္ႏွင့္ စကၠ ၀တၱိသုတ္။ မဟာ၀ဂၢသံယုတ္၊ ဂိလာနသုတ္။စုႏၵသုတ္။ ဥကၠေစလ သုတ္)&lt;br /&gt;သံသရာမွ ထြက္ေျမာက္ေအာင္ မည္သူမွ် မည္သူကို မကယ္ႏိုင္ ပါ။ ကယ္ႏိုင္ပါသည္ဟု ဆိုလွ်င္လည္း လူပ်င္းမ်ား လူအ-မ်ားကို လိမ္ ညာ လွည့္စားကာ ျမွဴဆြယ္ျခင္းသာျဖစ္ပါလိမ္႔မည္။ ထို႔ေၾကာင့္ အထက္ပါ ေဒသနာႏွစ္ခုကို မွတ္သားဆင္ျခင္ကာ မိမိကိုယ္ကို အား ကုိးရာျဖစ္ေအာင္ ကိုယ္စီကိုယ္င က်င့္ေဆာင္ႀကိဳးစားႏိုင္ၾကပါေစ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;အရွင္ေကာ၀ိဒ(ေယာ)&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;http://myatpanyagon.blogspot.com/ မွကူးထားသည္။&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-6469524906639594521?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/6469524906639594521/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3602.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/6469524906639594521'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/6469524906639594521'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3602.html' title='ကိုးကြယ္ျခင္းႏွင့္ အားကိုးျခင္းကိစၥ'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrgXsvGIxI/AAAAAAAAAMU/XdWxzyDzRPM/s72-c/3.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-540466072195800629</id><published>2009-10-05T23:05:00.000-07:00</published><updated>2009-10-08T14:31:58.218-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဗဟုသုတ'/><title type='text'>"ဘုန္းဘုန္း တာ့တာ"</title><content type='html'>&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsreXxbfb9I/AAAAAAAAAMM/uq0movl_9Vs/s1600-h/Daw+Ah+Mar(tittle%26image).jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 269px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389364404089221074" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsreXxbfb9I/AAAAAAAAAMM/uq0movl_9Vs/s320/Daw+Ah+Mar(tittle%26image).jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff9900;"&gt;ဒီေခါင္းစဥ္ကို ဖတ္လိုက္ေတာ့ ဆရာေတာ္၊ သံဃာေတာ္မ်ားက ေဒၚအမာလည္း ခင္ပြန္းအနိစၥေရာက္တာနဲ႔ စိတ္မ်ား ကေတာက္ကတက္ ျဖစ္ေန႐ွာထင္ပါရဲ႔လို႔ ကၽြန္မကို သနားေနၾကမလား မသိပါ။&lt;br /&gt;"ဘုန္းဘုန္း တာ့-တာ" ဆိုတဲ့အသံမ်ိဳး မၾကာမၾကာ ၾကားရလြန္းလို႔ နားကေလာတာနဲ႔ ဒီေခါင္းကို တပ္လိုက္မိတာပါ။ ကၽြန္မတို႔ဆီမွာ ကေလးငယ္ေတြကို လူႀကီးမိဘေတြက ဘယ္သူျပန္ခါနီးမွာပဲ ျဖစ္ျဖစ္ "တာ့-တာ" လို႔ ႏႈတ္ဆက္လိုက္ဆိုၿပီး လက္ျပခိုင္းေနၾကပါတယ္။&lt;br /&gt;ၿမိဳ႔ေပၚတင္လားဆိုေတာ့လည္း မဟုတ္ေသးဘူး။ ဒီ တာ့-တာက ေတာႀကိဳအံုၾကားအထိ ပ်ံ႔ႏွ႔ံဆင္းသက္လို႔ ေနပါတယ္။&lt;br /&gt;ဒါကို ေထာက္ျခင္းအားျဖင့္ ကၽြန္မတို႔မွာ ျပန္ခါနီးႏႈတ္ဆက္စကား တခု မ႐ွိမျဖစ္၊ အပူတျပင္း လိုအပ္ေနတဲ့ပံုပါပဲ။ လိုသမွ မဟားဒယားမို႔ ကိုယ့္မွာလည္း မ႐ွိေလေတာ့ သူမ်ားဟာကို အတင္းဆြဲယူသံုးထားရတဲ့ သေဘာမ်ိဳး ျဖစ္ေနပါၿပီ။&lt;br /&gt;"တာ့-တာ" ဆိုတာ ဘယ္လူမ်ိဳးက သံုးစြဲတဲ့ စကား၊ ဘာအဓိပၸါယ္႐ွိတယ္ဆိုတာကို ဇစ္ဇစ္ျမစ္ျမစ္ သိၾကတာလဲ မဟုတ္ပါဘူး။ ႏို႔ေပမယ့္ လက္ကေလးလႈပ္ျပၿပီး ေတြ႔ကရာလူကို "တာ့-တာ" ေနၾကပါတယ္။ တခ်ိဳ႔ကမ်ား ကဲသထက္ကဲၿပီး "ဘိုင့္ဘိုင္- တာ့တာ-ခ်ဲရီးယို" အထိ လုပ္ေနၾကေလရဲ႔။&lt;br /&gt;ကၽြန္မတို႔ ငယ္ငယ္တုန္းကေတာ့ အိမ္တအိမ္က ျပန္ေတာ့မယ္ဆိုရင္ အေမကသင္တာ လူႀကီးေတြကို "ဦးတင္ပါေသးရဲ႔" လို႔ ေျပာၿပီး ႏႈတ္ဆက္ခဲ့ရမယ္တဲ့။ နည္းနည္းႀကီးလာေတာ့ "ကၽြန္မကို ခြင့္ျပဳပါဦး" လို႔ ႏႈတ္ဆက္ခဲ့ရတယ္။ ေနာက္ေတာ္ေတာ္ႀကီးလာျပန္ေတာ့ "ျပန္ပါဦးမယ္ေနာ္" လို႔ ေျပာရတယ္။ ဒါ ျမန္မာ့ ႏႈတ္ဆက္နည္း ျဖစ္မွာပါပဲ။ ခုေခတ္လို လက္ကေလးျပၿပီး "တာ့-တာ" လို႔ ဆိုမိရင္ အေမက လက္မ်ား ပုတ္ခ်မလား မသိဘူး။ ၿပီးေတာ့ "ဘာလဲ ညည္းတို႔စကားက တာတယ္ဆိုတာ ေကာင္းမွတ္လို႔ လူထဲသံုးေနရတာလား" လို႔ ေငါက္မွာ အမွန္ပါပဲ။&lt;br /&gt;ျမန္မာစကားက လူေပၚစ အဆင့္မ်ိဳး မဟုတ္ပါဘူး။ ႂကြယ္၀ပါတယ္။ ေ၀ါဟာရ မဆင္းရဲပါဘူး။ လူၾကည့္ၿပီး အသက္နဲ႔အလိုက္ ဂုဏ္သိကၡာနဲ႔အလိုက္ သံုးႏႈန္းေျပာဆိုရတဲ့ စကားမ်ိဳးပါ။ ဒီလိုယဥ္ေက်းမႈဟာ လူမ်ိဳးတိုင္းမွာေတာင္ မ႐ွိပါဘူး။ လူ႔ယဥ္ေက်းမႈ သမနိ ႐ွည္လွတယ္ဆိုတဲ့ တ႐ုတ္တို႔လို လူမ်ိဳး အခ်ိဳ႕ မွာသာ ႐ွိတာပါ။&lt;br /&gt;အေဖလုပ္တဲ့ လူအေပၚကို ကိုယ္ဘယ္ေလာက္ႀကီး မေက်လည္ေပမယ့္ "မင္းကလဲကြာ" လို႔ ျမန္မာစကားက ေျပာလို႔ မရပါဘူး။ "ခင္ဗ်ားႀကီးကလဲဗ်ာ" လို႔ ေျပာမိရင္ေတာင္ "အေဖကို ခင္ဗ်ားလံုးႀကီး ႐ိုက္ေျပာတာ ႐ိုင္းလိုက္တာ" လို႔ ဆိုပါေသးတယ္။ "ယူကလဲ ဂြက်လိုက္တာ" လို႔ ေျပာခ်င္လို႔လဲ မျဖစ္ပါဘူး။ "အေဖကလဲ အေဖရာ" ဆိုတာမ်ိဳးကို အလြန္ဆံုးေျပာရတာပါ။ ျမန္မာမွာ ကိုယ္က ေျပာခ်င္တဲ့လူနဲ႔ တန္ရာေ၀ါဟာရကို ေ႐ြးၿပီး သံုးစြဲရပါတယ္။ ဒါဟာ ျမန္မာ့ယဥ္ေက်းမႈပဲ။&lt;br /&gt;ခုေတာ့ ရည္းစားလည္း "တာ့-တာ"၊ သူငယ္ခ်င္းလည္း "တာ့-တာ"၊ ဘုန္းႀကီးရဟန္း လည္း "တာ့-တာ" တဲ့။ ဘယ္လိုမ်ား ျဖစ္ေနၾကတယ္ မသိပါဘူး။&lt;br /&gt;ကၽြန္မတို႔ မိုးကုတ္သြားလည္ၾကေတာ့ မိတ္ေဆြေတြကို ျပန္ပါ့မယ္လို႔ ႏႈတ္ဆက္တဲ့အခါ အိမ္တိုင္းက ျပန္ႏႈတ္ဆက္တဲ့စကားက "ျဖည္းျဖည္း ျပန္ပါ႐ွင္" တဲ့။ ဒါဟာ ျပန္ခါနီး လူကို မိုးကုတ္က ႏႈတ္ဆက္တဲ့ စကားပါ။ မိုးကုတ္မွာ လမ္းေတြက ေျမျပင္လမ္း မဟုတ္ဘူး။ အတက္အဆင္း၊ အေကြ႔အေကာက္ေတြ၊ ကားနဲ႔ ခရီးသြားရတာ။ ကားအျမန္ေမာင္းရင္ အသက္အႏၱရာယ္နဲ႔ ေတြ႔ရတာ၊ ေတြ႔ေပါင္းလည္း မေရမတြက္ႏိုင္ဘူး။ ဒါေၾကာင့္ သူတို႔ဆီမွာ ခြဲခါနီး ႏႈတ္ဆက္တဲ့ လူတိုင္းကို "ျဖည္းျဖည္းပဲျပန္ပါ" လို႔ ႏႈတ္ဆက္မွာ မွာတာထင္ပါရဲ႔။ ေမတၱာ ေစတနာ က႐ုဏာအျပည့္နဲ႔ ႏႈတ္ဆက္လိုက္တဲ့ စကားမို႔ ၾကားရသူရဲ႔ နားထဲမွာ ခ်မ္းေျမ့ၾကည္ႏူး လိုက္တာ။ "တာ့-တာ" နဲ႔ မကြာလား။&lt;br /&gt;ျမန္မာမွာ ႏႈတ္ဆက္စကားေတြ ႂကြယ္ႂကြယ္၀၀ ႐ွိၿပီးသားပါ။&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#cc33cc;"&gt;လူထုေဒၚအမာ။&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="color:#ff6600;"&gt;ေသာင္းေျပာင္းေထြလာမဂၢဇင္း၊ တြဲ ၁၈၊ အမွတ္ ၈၊ ၁၉၈၃ ဧၿပီ။ &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-540466072195800629?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/540466072195800629/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_6139.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/540466072195800629'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/540466072195800629'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_6139.html' title='&quot;ဘုန္းဘုန္း တာ့တာ&quot;'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsreXxbfb9I/AAAAAAAAAMM/uq0movl_9Vs/s72-c/Daw+Ah+Mar(tittle%26image).jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-6802211920186746500</id><published>2009-10-05T22:02:00.000-07:00</published><updated>2009-10-05T23:04:44.602-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ထူးဆန္းေထြလာ'/><title type='text'>MISS 50 Years old</title><content type='html'>&lt;span style="color:#cc33cc;"&gt;သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္ပို ့လာတဲ့ ေမးလ္ကပါ။&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#cc33cc;"&gt;၅၀ အရြယ္ေတြရဲ ့အလွတဲ့။&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#cc33cc;"&gt;အင္း...လွႀကတုန္းပဲေနာ္.......။&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size:130%;"&gt;Organizers confirmed that they’re all 50 years old&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;The event took place in Las Vegas&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size:180%;"&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;MISS 50&lt;/span&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrSFDJqO4I/AAAAAAAAAL8/Q7ZRGuvkrwI/s1600-h/Miss50Ye.jpg"&gt;&lt;/a&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt; Years old&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrdovfJ2TI/AAAAAAAAAME/08t3GVtF1jo/s1600-h/file001.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389363596113860914" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrdovfJ2TI/AAAAAAAAAME/08t3GVtF1jo/s320/file001.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrSFDJqO4I/AAAAAAAAAL8/Q7ZRGuvkrwI/s1600-h/Miss50Ye.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 214px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389350888289221506" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrSFDJqO4I/AAAAAAAAAL8/Q7ZRGuvkrwI/s320/Miss50Ye.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrR_kkqhVI/AAAAAAAAAL0/ovIGnW3-DFA/s1600-h/file000.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389350794181641554" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrR_kkqhVI/AAAAAAAAAL0/ovIGnW3-DFA/s320/file000.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrR4qIKalI/AAAAAAAAALs/TsF9IzLixRg/s1600-h/file002.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389350675413625426" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrR4qIKalI/AAAAAAAAALs/TsF9IzLixRg/s320/file002.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRyLMIQZI/AAAAAAAAALk/T88vFsnCQec/s1600-h/file003.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 214px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389350564029546898" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRyLMIQZI/AAAAAAAAALk/T88vFsnCQec/s320/file003.jpg" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRsNl8TCI/AAAAAAAAALc/8HNyHKEDek0/s1600-h/file004.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389350461595470882" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRsNl8TCI/AAAAAAAAALc/8HNyHKEDek0/s320/file004.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRl4fALMI/AAAAAAAAALU/cMNUVS9HEO8/s1600-h/file005.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389350352850005186" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRl4fALMI/AAAAAAAAALU/cMNUVS9HEO8/s320/file005.jpg" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRfCLL83I/AAAAAAAAALM/IMSoPqNQ3Ho/s1600-h/file006.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389350235192161138" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRfCLL83I/AAAAAAAAALM/IMSoPqNQ3Ho/s320/file006.jpg" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRXKf798I/AAAAAAAAALE/khF3-rzRI5Y/s1600-h/file007.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389350099987724226" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRXKf798I/AAAAAAAAALE/khF3-rzRI5Y/s320/file007.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRQHVbf7I/AAAAAAAAAK8/0hS0WGRFiK4/s1600-h/file008.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389349978879262642" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRQHVbf7I/AAAAAAAAAK8/0hS0WGRFiK4/s320/file008.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRJJY7LnI/AAAAAAAAAK0/s0rzjORmpdo/s1600-h/file009.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389349859171708530" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRJJY7LnI/AAAAAAAAAK0/s0rzjORmpdo/s320/file009.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRDRYg_UI/AAAAAAAAAKs/nQPjpJiqwos/s1600-h/file010.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389349758238260546" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrRDRYg_UI/AAAAAAAAAKs/nQPjpJiqwos/s320/file010.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQ4W4sAiI/AAAAAAAAAKk/PE-iNbzERxA/s1600-h/file011.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389349570736816674" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQ4W4sAiI/AAAAAAAAAKk/PE-iNbzERxA/s320/file011.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQnb9bMSI/AAAAAAAAAKc/MuJBaDrCYDk/s1600-h/file012.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389349280041087266" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQnb9bMSI/AAAAAAAAAKc/MuJBaDrCYDk/s320/file012.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQfqw27HI/AAAAAAAAAKU/XAJ0bY4ok_E/s1600-h/file013.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389349146575957106" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQfqw27HI/AAAAAAAAAKU/XAJ0bY4ok_E/s320/file013.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQYESPjJI/AAAAAAAAAKM/a9wGQc-9mcs/s1600-h/file014.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389349015987915922" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQYESPjJI/AAAAAAAAAKM/a9wGQc-9mcs/s320/file014.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQQYZRNzI/AAAAAAAAAKE/-IMew_SwjZc/s1600-h/file015.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389348883947140914" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQQYZRNzI/AAAAAAAAAKE/-IMew_SwjZc/s320/file015.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQIUXDTKI/AAAAAAAAAJ8/YfZ4IxGbsac/s1600-h/file016.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389348745425144994" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrQIUXDTKI/AAAAAAAAAJ8/YfZ4IxGbsac/s320/file016.jpg" /&gt;&lt;/a&gt; It must be the dry heat in Las Vegas...&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-6802211920186746500?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/6802211920186746500/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/miss-50-years-old.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/6802211920186746500'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/6802211920186746500'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/miss-50-years-old.html' title='MISS 50 Years old'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrdovfJ2TI/AAAAAAAAAME/08t3GVtF1jo/s72-c/file001.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-2794242782723145751</id><published>2009-10-05T21:45:00.000-07:00</published><updated>2009-10-05T21:52:16.437-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဆင္ျခင္စရာ'/><title type='text'>ဆိုကေရတီးႏွင့္အသဲကြဲလူငယ္</title><content type='html'>&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrLwlRMOYI/AAAAAAAAAJ0/Un6e2sQgyGI/s1600-h/0808-0710-1616-2219.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 300px; DISPLAY: block; HEIGHT: 300px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389343939600595330" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrLwlRMOYI/AAAAAAAAAJ0/Un6e2sQgyGI/s320/0808-0710-1616-2219.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;ဂရိ ဒႆနိကေဗဒ ပညာရွင္ ဆိုကေရးတီးသည္ မစားမေသာက္ဘဲ မႈိင္ေတြ ေငးေမာေနေသာ&lt;br /&gt;လူငယ္တစ္ဦးကို ျမင္ေသာ္ အဘယ္ေၾကာင့္ ဤသို႔ ခံစားေနရသနည္းဟု ေမးေလ၏။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္&lt;/span&gt;.....ကြ်န္ေတာ္ အသဲကဲြေနပါတယ္။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;ဆိုကေရးတီး&lt;/span&gt;....ေအာ္...ဒါကျဖစ္တတ္ပါတယ္။ အသဲကဲြလို႔ နာက်င္တာ&lt;br /&gt;မခံစားရဘူးဆိုရင္ ခ်စ္ခဲ့ရတာ အရသာ မရွိသလိုဘဲ။ ဒါေပမယ့္....လူေလးက&lt;br /&gt;ဘာျဖစ္လို႔ ဒီအသဲကဲြတဲ့ ေ၀ဒနာကို ခ်စ္တာထက္ ပိုနစ္ျပီး ခံစားေနရ သလဲ...?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;လက္ထဲေရာက္လာတဲ့ စပ်စ္သီးကို ပစ္လိုက္ရတယ္။ ဒီလိုခံစားရတဲ့&lt;br /&gt;ဆံုး႐ႈံးမႈ ေ၀ဒနာကို လူငယ္ မဟုတ္တဲ့ ခင္ဗ်ားက ဘယ္နားလည္ႏိုင္မလဲ...&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး....&lt;/span&gt;ပစ္လိုက္ရျပီဆိုလဲ ပစ္လိုက္ရျပီေပါ့။ ဘာလို႔ေရွ႕ဆက္&lt;br /&gt;မေလ်ာက္ရတာလဲ... ဒီထက္ ပိုခ်ဳိတဲ့ စပ်စ္သီးေတြ အမ်ားၾကီးပါ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္&lt;/span&gt;...ကြ်န္ေတာ္ ေစာင့္ေမွ်ာ္ေနတာ။ သူလည္ျပန္ လာမဲ့ေန႔ကို ကြ်န္ေတာ္ေစာင့္ေနတာပါ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး....&lt;/span&gt;တကယ္လို႔ ဒီလိုေန႔မ်ဳိး လံုး၀ ေရာက္မလာခဲ့ဘူးဆိုရင္&lt;br /&gt;တစ္ျခားတစ္ေယာက္ လက္ထဲ သူပါသြားတာကိုပဲ လူေလး ၾကည့္ေနရလိမ့္မယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ကြ်န္ေတာ့္ကို ကြ်န္ေတာ္အဆံုးစီရင္ျပီး သူ႔ကိုခ်စ္တဲ့အေၾကာင္း&lt;br /&gt;သက္ေသ ျပမွာေပါ့။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff9900;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;ဒီလိုသာ သက္ေသျပမယ္ဆိုရင္ ကိုယ့္ခ်စ္တဲ့သူကိုလဲ ဆံုး႐ႈံးမယ္။&lt;br /&gt;ကိုယ့္ကိုကိုယ္ လည္း ဆံုး႐ႈံးမယ္။ ႏွစ္ဦးႏွစ္ဖက္ရဲ႕ ဆံုး႐ႈံးျခင္းကို&lt;br /&gt;လူေလး ခံစားရလိမ့္မယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ဒါဆို သူ႔ဘ၀ ပ်က္စီးေအာင္လုပ္မယ္။ ကြ်န္ေတာ္မရတာကို သူတစ္ပါး&lt;br /&gt;လည္း မရေစခ်င္ဘူး။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး......&lt;/span&gt;ဒီလိုလုပ္ရပ္က သူနဲ႔ ပိုေ၀းေစမယ္။ လူေလးက သူနဲ႔နီးခ်င္တာ မဟုတ္လား။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ဒါဆို ကြ်န္ေတာ္ ဘာလုပ္ရမလဲ။ ကြ်န္ေတာ္ သူ႔ကို အရမ္းခ်စ္တယ္။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff9900;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;တကယ္ အရမ္းခ်စ္လား....?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္&lt;/span&gt;....တကယ္။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff6666;"&gt;တီး......&lt;/span&gt;ကိုယ့္ခ်စ္တဲ့သူကို ေပ်ာ္ရႊင္ေစခ်င္တယ္ မဟုတ္လား....?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff6600;"&gt;လူငယ္.....&lt;/span&gt;ဒါေပါ့...ကိုယ့္ခ်စ္တဲ့သူကို ေပ်ာ္ရႊင္ေစခ်င္တာေပါ့။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး.......&lt;/span&gt;တကယ္လို႔...လူေလးကို ခဲြသြားတာက သူ႔အတြက္ ေပ်ာ္ရႊင္ျခင္းလို႔&lt;br /&gt;သူထင္ခဲ့ ရင္ေကာ...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္.....&lt;/span&gt;မျဖစ္ႏိုင္တာ...ကြ်န္ေတာ္နဲ႔ေနမွ သူေပ်ာ္ရႊင္တယ္လို႔ အရင္က&lt;br /&gt;သူေျပာ ခဲ့ဖူးတယ္။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;အဲတာက အရင္က...ျပီးခဲ့ျပီေလ။ ခုေတာ့ သူက ဒီလိုမထင္ေတာ့ဘူးေလ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;သေဘာက ကြ်န္ေတာ့္ကို သူလိမ္ခဲ့တာေပါ့။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;ဒီသေဘာ မဟုတ္ဘူး။ လူေလးအေပၚ သူသစၥာရွိခဲ့တယ္။ ခ်စ္တုန္းက&lt;br /&gt;လူေလးနဲ႔ အတူေနခဲ့တယ္။ အခုမခ်စ္ေတာ့ ခဲြသြားတယ္။ ဒီေလာကမွာ ဒီထက္ျမတ္တဲ့&lt;br /&gt;သစၥာ မရွိေတာ့ဘူး။ မခ်စ္ေတာ့ဘဲနဲ႔ သူဟာခ်စ္ခ်င္ ဟန္ေဆာင္ျပီး လူေလးနဲ႔&lt;br /&gt;အတူရွိေနမယ္၊ မဂၤလာေဆာင္မယ္၊ သားသမီးေတြ ေမြးမယ္ ဒါကမွ တကယ့္&lt;br /&gt;လိမ္ညာတယ္လို႔ ေခၚတာ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff6600;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;သူ႔ကို နစ္နစ္ကာကာ ခ်စ္ခဲ့တဲ့ ကြ်န္ေတာ့္ရဲ႕ အခ်စ္ေတြ အလာဟသ&lt;br /&gt;ျဖစ္ကုန္ျပီေပါ့။ ဘယ္သူ အေလ်ာ္ေပးႏိုင္မလဲ...?&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;မဟုတ္ဘူး...လူေလးရဲ႕ အခ်စ္ေတြ အလာဟသ မျဖစ္ခဲ့ပါဘူး။ အေလ်ာ္ ဆိုတာ&lt;br /&gt;အခ်စ္မွာ မရွိဘူး။ ဘာျဖစ္လို႔လဲဆုိေတာ့ လူေလးရဲ႕ အခ်စ္ေတြ&lt;br /&gt;သူ႔ကိုေပးဆပ္ေနတဲ့ အခ်ိန္မွာ သူကလဲ သူ႔အခ်စ္ကို လူေလး အတြက္ ေပးဆပ္ေနတယ္။&lt;br /&gt;သူ႔ကို ေပ်ာ္ရႊင္ေစခဲ့သလို လူေလးကိုလဲ သူက ေပ်ာ္ရႊင္ေစခဲ့တယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ဒါေပမယ့္...အခု ကြ်န္ေတာ့္ကို သူက မခ်စ္ေတာ့ဘူး။ ကြ်န္ေတာ္က&lt;br /&gt;သူ႔ကို ခ်စ္ေနေသးတယ္။ ဒါဟာ မတရားဘူး။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff6600;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;ဟုတ္တယ္ မတရားဘူး။ ဆိုလိုခ်င္တာက လူေလးခ်စ္တဲ့သူအတြက္ မတရားဘူး။&lt;br /&gt;သူ႔ကိုခ်စ္တာဟာ လူေလးရဲ႕ အခြင့္အေရး ဒါေပမယ့္ သူျပန္ခ်စ္တာ မခ်စ္တာက&lt;br /&gt;သူ႔အခြင့္အေရး၊ ကိုယ့္အခြင့္အေရးကိုပဲ ေမွ်ာ္ကိုးျပီး သူတစ္ပါးရဲ႕&lt;br /&gt;လြတ္လပ္တဲ့ အခြင့္အေရးကို ကိုယ္က တားဆီးပိတ္ပင္မယ္။ ဒါမွ မတရားတာ&lt;br /&gt;...ဘယ္ေလာက္ ကိုယ္ခ်င္းစာစိတ္ မရွိသလဲ...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ခင္ဗ်ားေျပာပံုနည္းအရဆိုရင္ ေနာက္ဆံုးေတာ့ အရာအားလံုးဟာ&lt;br /&gt;ကြ်န္ေတာ့္ အမွားေတြေပါ့။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး....&lt;/span&gt;ဟုတ္တယ္...စတာနဲ႔ လူေလးမွားခဲ့ျပီ။ တကယ္လို႔ ကိုယ္ကသူ႔ကို&lt;br /&gt;ေပ်ာ္ရႊင္ျခင္းေတြ ေပးႏိုင္ခဲ့ရင္ ကိုယ့္ကို သူခဲြသြားမွာ မဟုတ္ဘူး။&lt;br /&gt;ေပ်ာ္ရႊင္ျခင္းနဲ႔ ကင္းကြာခ်င္တဲ့လူ မရွိဘူး...ဒါကိုေတာ့ မွတ္ထားပါ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ေပ်ာ္ရႊင္ျခင္းဆိုတာ ဘာလဲ....? ကြ်န္ေတာ့္အသဲႏွလံုး အခ်စ္ေတြ&lt;br /&gt;အားလံုး ပံုေပးလိုက္တာေတာင္ သူက မလံုေလာက္လို႔လား..?သူဘာေၾကာင့္&lt;br /&gt;ကြ်န္ေတာ့္ကို ခဲြသြားရသလဲ....? ဒါဟာ ရက္စက္တယ္လို႔ မထင္ဘူးလား...?&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;ရက္စက္တယ္။ ဒီလို ရက္စက္တဲ့ လူတစ္ေယာက္ရဲ႕ စက္ကြင္းက&lt;br /&gt;လြတ္သြားတာကိုပဲ ေပ်ာ္ရႊင္ရမယ္ မဟုတ္လား...? လူေလး&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ေပ်ာ္ရမယ္...? မျဖစ္ႏိုင္တာ.....ဘာပဲေျပာေျပာ ကြ်န္ေတာ္ဟာ&lt;br /&gt;အစြန္႔ပစ္ခံရသူ၊ ကိုယ့္ကိုကိုယ္ ညံ့တယ္လို႔ ခံစားမိတယ္ဗ်ာ။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;မျဖစ္ႏိုင္တာ...လူငယ္ေတြရဲ႕ စိတ္မွာ ၾကီးျမတ္တာပဲ ရွိသင့္တယ္။&lt;br /&gt;ညံ့တယ္ဆိုတာ မရွိသင့္ဘူး။ မွတ္ထားရမွာက စြန္႔ပစ္ခံရတိုင္း မေကာင္းလို႔&lt;br /&gt;မဟုတ္ဘူး။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ဒါ ဘာအဓိပၸါယ္လဲ....?&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;တစ္ခါက ဆိုင္တစ္ဆိုင္မွာ တန္ဖိုးၾကီးတဲ့ ၀တ္စံုတစ္စံုကို&lt;br /&gt;ကြ်န္ေတာ္ ေတြ႔ခဲ့တယ္။ လိုခ်င္တာလဲ အရမ္းပဲ။ ေရာင္းတဲ့လူက ကြ်န္ေတာ့္ကို&lt;br /&gt;ယူမလား မယူဘူးလားတဲ့။ ကြ်န္ေတာ္ ဘာျပန္ေျပာ လိုက္သလဲ သိလား...? အ၀တ္စက&lt;br /&gt;ညံ့လြန္းတယ္ မယူဘူးလို႔။ တကယ္ေတာ့ ကြ်န္ေတာ့္ အိတ္ကပ္ထဲမွာ&lt;br /&gt;ပိုက္ဆံမရွိလို႔။ လူေလးက အဲဒီ အစြန္႔ခံ ၀တ္စံုလိုပါပဲ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ခင္ဗ်ား ေတာ္ေတာ္ႏွစ္သိမ့္တတ္တာပဲ။ ဒါေပမယ့္&lt;br /&gt;ႏွေျမာဖို႔ေကာင္းတာက ဒီအသဲကဲြတဲ့ ေ၀ဒနာထဲ ကေန ကြ်န္ေတာ္ကို ခင္ဗ်ား&lt;br /&gt;ဆဲြမထုတ္ႏိုင္ခဲ့ဘူး။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး....&lt;/span&gt;ဟုတ္ပါတယ္။ ဆဲြထုတ္ႏိုင္တဲ့အစြမ္း မရွိခဲ့လို႔&lt;br /&gt;ကြ်န္ေတာ္၀မ္းနည္းပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ အစြမ္းရွိတဲ့ လူတစ္ဦးနဲ႔&lt;br /&gt;မိတ္ဆက္ေပးပါရေစ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt; ဘယ္သူလဲ....?&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး.....&lt;/span&gt;အခ်ိန္တဲ့။ အခ်ိန္ဆိုတာ လူေတြရဲ႕ အၾကီးမားဆံုးေသာ&lt;br /&gt;လမ္းညႊန္ဆရာ...အသဲကဲြ ေ၀ဒနာကို အလူးအလွိမ့္ ခံစားေနရတဲ့ လူေတြကို&lt;br /&gt;ကြ်န္ေတာ္ျမင္ဖူးတယ္။ အခ်ိန္က သူတို႔ ခံစားရတာေတြကို ကုစားေပးလိုက္တယ္။&lt;br /&gt;ေနာက္ျပီး လူေတြကို အသစ္တစ္ဖန္ ေရြးခ်ယ္ေစခဲ့တယ္။ လူေတြက ကိုယ္နဲ႔&lt;br /&gt;ထိုက္တန္ တဲ့ ေရြးခ်ယ္မႈေတြမွာ ေပ်ာ္ရႊင္ျခင္းေတြကို ခံစားခဲ့ရတယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္.....&lt;/span&gt;ဒီလိုျဖစ္လာမယ့္ေန႔ကို ကြ်န္ေတာ္ ေမွ်ာ္လင့္ပါတယ္။&lt;br /&gt;ကြ်န္ေတာ္ဘယ္က ေန ေျခလွမ္း စလွမ္း ရမလဲ...?&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#cc66cc;"&gt;တီး....&lt;/span&gt;ကိုယ့္ကို စြန္႔ပစ္ခဲ့တဲ့ လူကို အရင္ဆံုး ေက်းဇူးတင္ပါ။ ေတာင္းဆုျပဳပါ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;လူငယ္....&lt;/span&gt;ဘာျဖစ္လုိ႔လဲ....?&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;တီး....&lt;/span&gt; သူက ကိုယ့္ကို သစၥာေတြေပးခဲ့လို႔ပဲ။ ကိုယ့္ကို အသစ္တစ္ဖန္&lt;br /&gt;ေရြးခ်ယ္ႏိုင္တဲ့ အခြင့္အေရးကို သူက ေပးခဲ့လို႔ပါပဲ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#3366ff;"&gt;forward mail&lt;/span&gt; ကပါ။&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-2794242782723145751?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/2794242782723145751/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_994.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/2794242782723145751'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/2794242782723145751'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_994.html' title='ဆိုကေရတီးႏွင့္အသဲကြဲလူငယ္'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsrLwlRMOYI/AAAAAAAAAJ0/Un6e2sQgyGI/s72-c/0808-0710-1616-2219.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-1298661023095398094</id><published>2009-10-05T21:40:00.001-07:00</published><updated>2009-10-05T21:40:53.404-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='သီခ်င္း'/><title type='text'>ႏွစ္သက္မိတဲ့အက</title><content type='html'>&lt;object width="425" height="344"&gt;&lt;param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/YvwKEJ94fwU&amp;hl=en&amp;fs=1&amp;"&gt;&lt;/param&gt;&lt;param name="allowFullScreen" value="true"&gt;&lt;/param&gt;&lt;param name="allowscriptaccess" value="always"&gt;&lt;/param&gt;&lt;embed src="http://www.youtube.com/v/YvwKEJ94fwU&amp;hl=en&amp;fs=1&amp;" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"&gt;&lt;/embed&gt;&lt;/object&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-1298661023095398094?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/1298661023095398094/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_1865.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/1298661023095398094'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/1298661023095398094'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_1865.html' title='ႏွစ္သက္မိတဲ့အက'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-6399992990319610887</id><published>2009-10-05T20:16:00.000-07:00</published><updated>2009-10-05T20:30:38.860-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ထူးဆန္းေထြလာ'/><title type='text'>ေဖာက္ထြင္းၿမင္ရေသာ သတၱ၀ါ ၁၀ မ်ိဳး</title><content type='html'>&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;ေဖာက္ထြင္းၿမင္ရေသာ သတၱ၀ါ ၁၀ မ်ိဳး&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၁ ။ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္ေသာ ဖား ( Transparent Frog )&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq41HvYCxI/AAAAAAAAAJs/KoOCrAUpCtI/s1600-h/transparent-frog.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 238px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389323126852553490" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq41HvYCxI/AAAAAAAAAJs/KoOCrAUpCtI/s320/transparent-frog.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;ဒီကုန္းေန ေရေနသတၱ၀ါ ၿဖစ္တဲ့ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္တဲ့ ဖားဟာ Venezuela ႏိုင္ငံမွာ တည္ရွိၿပီး Centrolenidae ( Anura )အုပ္စု၀င္ ၿဖစ္ပါတယ္ ။ သူ႔ရဲ႕ သဘာ၀ ၾကည္လင္ေနတဲ့ေနာက္ခံ အေရာင္ဟာ အစိမ္းေရာင္ ၿဖစ္ပါတယ္။ ဒီမ်ိဳးစိတ္ေတြရဲ႕ အခ်ိဳ႔ေသာ အုပ္စု၀င္ဖားေတြရဲ႔ ၀မ္းဗိုက္ပိုင္း အေရၿပားဟာေဖာက္ထြင္းၿမင္ရၿပီး အေရၿပားမွတဆင့္ ႏွလံုး ၊ အသဲ၊ အစာေၿခလမ္းေၾကာင္းတို႔ကို ၿမင္ႏိုင္ပါတယ္ ။ ( Heidi ႏွင့္ Hans-Jurgen Koch ) တို႔က ရိုက္ကူးခဲ့တာ ၿဖစ္ပါတယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၂ ။ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ရတဲ့ ငါးေခါင္း ( Transparent Head Fish )&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq4rJxSLII/AAAAAAAAAJk/PoDyCE9vXrs/s1600-h/head-fish.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 194px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389322955598736514" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq4rJxSLII/AAAAAAAAAJk/PoDyCE9vXrs/s320/head-fish.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;ဒီကိုးရိုးကားယားႏိုင္တဲ့ ေရနက္ပိုင္းငါးကို Barreleye ( Macropinna microstoma ) လို႔ေခၚပါတယ္။ သူ႔မွာ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္တဲ့ဦးေခါင္းပါရွိၿပီး tubular ပံုစံ မ်က္လံုးတစ္စံုကို ပိုင္ဆိုင္ပါတယ္ ။ သူရဲ႕ဦးေခါင္းမွာ အရည္ေတြက အကာအရံေတြတစ္ခုသဖြယ္ ၿပည့္ေနၿပီး သူ႔ရဲ႕မ်က္လံုးေတြက အလင္းေရာင္ကို အရမ္းပဲ sensitive ၿဖစ္ၿပီး ၾကည္လင္ေနတဲ့ ဦးေခါင္းထဲမွာ မ်က္လံုးေတြဟာ လည္ပတ္ႏိုင္ပါတယ္။ မ်က္ၾကည္လႊာကေတာ့ အစိမ္းေရာင္ၿဖစ္ၿပီး ဦးေခါင္းထမွာ တည္ရွိပါတယ္ ။ မ်က္လံုးေတြဟာ အေပၚဘက္ကို လွန္ၾကည့္ႏိုင္ၿပီး (ေဖာက္ထြင္းၿမင္ရတဲ့အတြက္ ) အစာဘယ္ေနရာမွာရွိတယ္ဆိုတာကို ၾကည့္ႏိုင္ပါတယ္။ အေရွ႕စူးစူးကိုလည္း စူးစိုက္ၿပီးၾကည့္ႏိုင္ပါတယ္ ။ ဒီငါးရဲ႕ပါးစပ္ေပၚက အစက္ႏွစ္စက္က မ်က္လံုးမဟုတ္ပါဘူး ။ သူတို႔ဟာ အနံ႕ခံႏိုင္တဲ့ အာရံုခံအစိတ္အပိုင္း ႏွာေယာင္( nares ) ပဲၿဖစ္ပါတယ္။ ဒါဟာ လူေတြရဲ႕ ႏွာေယာင္ ( nostrils ) နဲ႔လည္း ဆင္တူပါတယ္ ။ ( Mbar ကရိုက္ကူးခဲ့တာ ၿဖစ္ပါတယ္ )&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၃။ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ရတဲ့ လိပ္ၿပာ&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq4ggzm39I/AAAAAAAAAJc/L3pkep64CY4/s1600-h/transparent_Butterfly.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 275px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389322772803936210" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq4ggzm39I/AAAAAAAAAJc/L3pkep64CY4/s320/transparent_Butterfly.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;ဒီလိပ္ၿပာေတြကို Central America မွာေတြ႔ရွိႏိုင္ၿပီး Mexico နဲ႔ Panama တေလွ်ာက္မွာလည္း ေတြ႔ႏိုင္ပါတယ္။ ၾကည္လင္ေနတဲ့လိပ္ၿပာေတာင္ပံေတြ ( Greta Oto ) ဟာ bursh-footed လိပ္ၿပာမ်ိဳး ၿဖစ္ၿပီး သူတို႔ရဲ႕ ေတာင္ပံေတြဟာ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္ပါတယ္ ။ သူတို႔ရဲ႕ေတာင္ပံေတြမွာ ရွိတဲ့ ေသြးၿပန္ေၾကာေတြၾကားက တစ္ရွူးေတြဟာ ဖန္သားနဲ႔ တူလွပါတယ္။ ( Hemmy က ရိုက္ကူးခဲ့တာ ၿဖစ္ပါတယ္ )&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၄။ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ရတဲ့ ကင္းမြန္ ( Transparent Squid )&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq4VR0IJFI/AAAAAAAAAJU/zVmlbw8BiZk/s1600-h/transparent_squid.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 302px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389322579801023570" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq4VR0IJFI/AAAAAAAAAJU/zVmlbw8BiZk/s320/transparent_squid.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;ဒီကင္းမြန္ကို Southern hemisphere's oceans မွာေတြ႔ႏိုင္ပါတယ္။ ဒီဖန္ကင္းမြန္ ဟာ Teuthowenia pellucida အုပ္စု၀င္ၿဖစ္ၿပီး ေတာက္ပတဲ့ အဂၤါအစိတ္အပိုင္းေတြ နဲ႔ ေဘာလံုးကဲ့သို႔ လည္ႏိုင္ေသာ မ်က္လံုးတစ္စံုကိုလည္း ပိုင္ဆိုင္ပါတယ္ ။ ေရေနၿဖဴေကာင္နဲ႔လည္း ဆင္တူပါတယ္ ။ ဒီကင္းမြန္ေတြဟာ ေရနက္ပိုင္းငါးေတြ ( ဥပမာ goblin shark ) ရဲ႕ သားေကာင္ၿဖစ္ၿပီး ေ၀လငါးေတြနဲ႕ ပင္လယ္ၿပင္က်က္စားတဲ့ငွက္ၾကီးေတြရဲ႕ အစာလည္းၿဖစ္ပါတယ္ ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၅။Scientist ေတြတီထြင္ထားတဲ့ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္တဲ့ ( Transparent Zebrafish )&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq4EK1hSdI/AAAAAAAAAJM/GgeOuaS0z3o/s1600-h/transparent_zebrafish.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 202px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389322285870041554" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq4EK1hSdI/AAAAAAAAAJM/GgeOuaS0z3o/s320/transparent_zebrafish.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;ပင္လယ္ၿပင္ တေလွ်ာက္မွာ ေတြ႔ႏိုင္တဲ့ ဒီ zebrafish ေတြကို ပညာရွင္ေတြက ၂၀၀၈ ခုႏွစ္မွာ ဖန္တီးခဲ့တာ ၿဖစ္ပါတယ္။ ရည္ရြယ္ခ်က္ကေတာ့ေရာဂါေတြ ကင္ဆာဆဲလ္ေတြ ၿပန္႔ႏွ႔ံပံုကို ေလ့လာဖို႔ပဲ ၿဖစ္ပါတယ္။ ဒီငါးရဲ႕ ကိုယ္တြင္းအဂၤါေတြကို တိုက္ရိုက္ၾကည့္ရွုေလ့လာ ဖို႔အတြက္ Bostonမွာရွိတဲ့ ကေလးေဆးရံုမွ researher ေတြကို ခြင့္ၿပဳခဲ့ပါတယ္ ။ သက္ရွိသတၱ၀ါေတြမွာ ကင္ဆာပ်ံ႕ႏွ႔ံၾကီးထြားပံုကို ေလ့လာဖို႔အတြက္ ပဲၿဖစ္ပါတယ္။( LS ကေနရိုက္ကူးခဲ့တာၿဖစ္ပါတယ္ )&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၆ ။ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္တဲ့ ေရခဲငါး ( Transparent icefish )&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq34bkxpqI/AAAAAAAAAJE/HzSbaZDP3Pk/s1600-h/transparent_fish.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 232px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389322084204783266" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq34bkxpqI/AAAAAAAAAJE/HzSbaZDP3Pk/s320/transparent_fish.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;ေရခဲတမွ်ေအးၿမေနတဲ့ Antarctica နဲ႕ Southern America မွာရွိတဲ့ ပင္လယ္ၿပင္ေတြမွာ ေတြ႔ၿမင္ႏိုင္ပါတယ္ ။ ဒီမိေခ်ာင္းအႏြယ္၀င္ ေရခဲငါးေတြဟာChannichthyidae အုပ္စုကိုပိုင္ဆိုင္ၿပီး သူတို႔ဟာ ပုဇြန္ဆိတ္ေလးေတြ ၊ copepod နဲ႕ အၿခားငါးေတြကို စားသံုးပါတယ္ ။သူတို႔ရဲ႕ ေသြးဟာ ၾကည္လင္ေနပါတယ္ ။ သူတို႔မွာ ေသြးနီဥ ( haemoglobin ) မရွိပဲ ထုတ္လုပ္တဲ ဆဲလ္ ( erythrocytes ) အနည္းငယ္သာ ရွိပါတယ္ ။ဇီ၀ကမၼၿဖစ္စဥ္အရဆိုရင္ ေအာက္ဆီဂ်င္ဟာ ေသြးရည္ထဲမွာ ေပ်ာ္၀င္သြားၿပီး အဲဒီေအာက္ဆီဂ်င္ကို အေရၿပားမွ တဆင့္ ေရထဲမွ တိုက္ရိုက္စုပ္ယူတယ္လို႔ သိရပါတယ္။ဘာေၾကာင့္လည္းဆိုေတာ့ ေရမွာ ေအာက္ဆီဂ်င္ဟာ အေအးဆံုးအခ်ိန္မွာ ေပ်ာ္၀င္ႏိုင္လို႔ပါပဲ ။ သူတို႔ရဲ႕ ၾကြက္သားထဲမွာ ရွိတဲ့ ၾကြက္သားဆဲလ္ ( myoglobin )ဟာ ေတာက္ေၿပာင္ေနၿပီး ပန္းေရာင္ႏွလံုးသားအစား အၿဖဴေရာင္ကိုသာ ေတြ႔ၿမင္ႏိုင္မွာၿဖစ္ပါတယ္ ။ ( Uwe kils ကရိုက္ကူးခဲ့တာၿဖစ္ပါတယ္ )&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၇ ။ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ရေသာ ကုန္းေနေရေနသတၱ၀ါ ( Transparent Amphipod )&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq3n0IpswI/AAAAAAAAAI8/PVLbrWXxdSU/s1600-h/transparent_Phronima.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 264px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389321798739931906" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq3n0IpswI/AAAAAAAAAI8/PVLbrWXxdSU/s320/transparent_Phronima.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;သူတို႔ကို Phronima လို႔ေခၚၿပီး လတ္တေလာရွာေဖြေတြ႔ရွိထားတဲ့ မ်ိဳးစိတ္ေတြထဲမွာ အထူးဆန္းဆံုး သတၱ၀ါလည္းၿဖစ္ပါတယ္ ။ ဒီေကာင္ေတြကို ေတာင္ေတြ၀န္းရံထားတဲ့ North Atlantic ပင္လယ္နက္ပိုင္းေတြမွာ ေတြ႔ႏိုင္ပါတယ္ ။ ပုဇြန္ဆိတ္နဲ႔ဆင္တူတဲ့ ဒီေကာင္က သူရဲ႕ အသက္ရွင္လြတ္ေၿမာက္ဖို႔ အ တြက္က်ံဳ႕ႏိုင္ဆန္႔ႏိုင္ၿပီး ရုတ္တရက္ေပ်ာက္ကြယ္ သြားေအာင္လည္း ၿပဳလုပ္ႏိုင္ပါတယ္ ။ သူ႔လိုပဲ ပင္လယ္ေရနက္ပိုင္း အေကာင္ေတြဟာ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္ၿပီး ပတ္၀န္းက်င္မွာ ရုတ္တရက္ မၿမင္ရေအာင္ၾကည္လင္ေနၿပီး အႏၱရာယ္ေတြကေန လြတ္ေၿမာက္ေအာင္ၿပဳ လုပ္ႏိုင္ပါတယ္ ။( David Shale က ရိုက္ကူးခဲ့တာ ၿဖစ္ပါတယ္ )&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၈။ေဖာက္ထြင္း ၿမင္ႏုိင္တဲ့ ပုဇြန္ဆိတ္ ( Transparent Larval Shrimp )&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq3S_2uktI/AAAAAAAAAI0/4_YkIu_IHKc/s1600-h/a357_larval.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 216px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389321441108726482" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq3S_2uktI/AAAAAAAAAI0/4_YkIu_IHKc/s320/a357_larval.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;Hawaii ပင္လယ္ၿပင္မွာ ေတြ႔ႏိုင္ၿပီး Jellyfish ကဲ့သို႔ သူ႔ကိုလည္း ေဖာက္ထြင္းၿပီးၿမင္ႏိုင္ပါတယ္ ။ ( Chris Newbert/Minden ကရိုက္ကူးခဲ့တာ ၿဖစ္ပါတယ္ )&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၉ ။ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္တဲ့ ( Transparent Salp )&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq3GPM75hI/AAAAAAAAAIs/Sm1wWekhbrg/s1600-h/a357_salp.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389321221890106898" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq3GPM75hI/AAAAAAAAAIs/Sm1wWekhbrg/s320/a357_salp.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;Jellyfish နဲ႔တူတဲ့ ဒီသတၱ၀ါကို Salps လို႔ေခၚပါတယ္ ။ သူတို႔ဟာ ေရထဲမွာရွိတဲ့ အပင္ငယ္ ၊ ေရေမွာ္ပင္ ( phytoplankton - marine algae ) ေတြကိုစားသံုးပါတယ္ ။ သူတို႔ဟာ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ရၿပီး ေသနတ္ေၿပာင္းပံုစံအေကာင္ဟာ အရွည္အားၿဖင့္ ၁ မွ ၁၀ စင္တီမီတာ ထိရွိတယ္လို႔ သိရပါတယ္ ။ ( DM ကရိုက္ကူးခဲ့တာ ၿဖစ္ပါတယ္ )&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;၁၀ ။ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္တဲ့ ဂ်ယ္လီငါး ( Transparent Jellyfish )&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq22vOEPfI/AAAAAAAAAIk/cMmlxr1w9kU/s1600-h/transparent_jellyfish.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 210px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389320955606875634" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq22vOEPfI/AAAAAAAAAIk/cMmlxr1w9kU/s320/transparent_jellyfish.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;Jellyfish ေတြဟာ Phylum Cnidaria အႏြယ္၀င္ ၿဖစ္ၿပီး သမုဒၵယာ တိုင္းမွာ နက္ရွိုင္းတဲ့ပင္လယ္ ၿပင္ေတြရဲ႕ မ်က္နာၿပင္ေတြမွာ ေတြ႔ႏိုင္ပါတယ္ ။ ဒီဂ်ယ္လီေတြဟာ ေဖာက္ထြင္းၿမင္ႏိုင္ၿပီး သူတို႔ကို ေတြ႔ၿမင္ႏုိင္ဖို႔ဆိုတာ မၿဖစ္ႏိုင္ပါဘူး ။ အေပၚမွာ ၿပထားတဲ့အေကာင္ကေတာ့ Arctapodema genus ၿဖစ္ၿပီး အရွည္ကေတာ့၂.၅ စင္တီမီတာ ရွည္ပါတယ္ ။ ( Bill Curtsinger ကရိုက္ကူးခဲ့တာ ၿဖစ္ပါတယ္ )&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#cc33cc;"&gt;စာေရးသူ......သက္တန္႔ခ်ိဳ.....(&lt;/span&gt; ၁း၁၁ မနက္ ၃.၉.၀၉ )&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#33ccff;"&gt;http://thettantcho.blogspot.com/&lt;/span&gt; မွ&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-6399992990319610887?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/6399992990319610887/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_2922.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/6399992990319610887'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/6399992990319610887'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_2922.html' title='ေဖာက္ထြင္းၿမင္ရေသာ သတၱ၀ါ ၁၀ မ်ိဳး'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssq41HvYCxI/AAAAAAAAAJs/KoOCrAUpCtI/s72-c/transparent-frog.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-7253311378153678384</id><published>2009-10-05T16:36:00.001-07:00</published><updated>2009-10-05T16:39:36.726-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='က်န္းမာေရး'/><title type='text'>ေကာ္ဖီနွင့္ေရာဂါ</title><content type='html'>ကမာၻ႕လူဦးေရ သန္းေပါင္းမ်ားစြာဟာ ေကာ္ဖီကို ၾကိဳက္ႏွစ္သက္ၾကတယ္. . ေကာ္ဖီႏွင့္ပတ္သက္ၿပီး ေကာင္းက်ိဳး ဆိုးက်ိဳးေတြကို ေျပာၾကသလို အမ်ိဳးမ်ိဳးလည္း သတ္မွတ္ၾကပါတယ္. . တခ်ိဳ႕ ကေကာ္ဖီမွာ ကဖိန္းဓာတ္ပါလို႕ အာရံုေၾကာကို ဒုကၡေရာက္ေစတယ္လို႕ ဆိုၾကတယ္. . .မၾကာေသးခင္က ထြက္ရွိခဲ့တဲ့ အစီရင္ခံစာမ်ားထဲတြင္ ေကာ္ဖီႏွင့္ပက္သက္ၿပီး ေကာင္းက်ိဳးေတြပါလာပါတယ္. . ေကာ္ဖီဟာေရာဂါၾကီးေတြကိုေတာင္ သက္သာေစႏိုင္တယ္လို႕ ေျပာတယ္. . စိတ္ေရာကိုယ္ပါ လန္းဆန္းၿပီး က်န္းမာေစတယ္လို႕ ေဖာ္ျပခဲ့ပါတယ္. .&lt;br /&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsqDFXMNU8I/AAAAAAAAAIc/KRrp3ZtMXpU/s1600-h/cf.jpg"&gt;&lt;img style="MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 196px; FLOAT: left; HEIGHT: 200px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389264032250024898" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsqDFXMNU8I/AAAAAAAAAIc/KRrp3ZtMXpU/s320/cf.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;ႏွလံုးကို အားေကာင္းေစပါသလား&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;အရင္ကေတာ့ ေကာ္ဖီဟာ နွလံုးကို အားနည္းေစတယ္ . . ႏွလံုးမေကာင္းဘူးလို႕ ေကာက္ခ်က္ခ်ခဲ့ၾကတယ္. . . လြန္ခဲ့တဲ့ အႏွစ္၂၀က ဆိုရင္ ေလ့လာဆန္းစစ္မႈမ်ားကို ဥေရာပကလုပ္ၾကၿပီး ေကာ္ဖီျပင္းျပင္းေသာက္ရင္ ကိုလက္စထေရာ အမ်ားၾကီးျဖစ္ေပၚေစတယ္လို႕ ေျပာၾကတယ္. . . သုေတသီေတြကလည္း အမ်ိဳးမ်ိဳး ဆန္းစစ္ၾကည့္ၾကပါတယ္. . အဲဒီအခါမွာ ေကာ္ဖီကို ပံုမွန္ေသာက္မယ္ အလြန္အကြၽံ႕မဟုတ္ဘဲ အသင့္အတင့္ ေသာက္မယ္ဆိုရင္ မိမိရဲ႕ ေသြးတိုးေစမႈကို အႏၱရာယ္ မျဖစ္ဘူး . . ေသြးတိုးေရာဂါလည္း မျဖစ္ဘူးလို႕ ဆိုပါတယ္ . . ဒါ့အျပင္ ေသြးခုန္ႏွဳန္း မမွန္တာေတြကို မွန္ေအာင္ အားေပးတယ္. . က်န္းမာေရး ေကာင္းတဲ့ သူေတြျဖစ္ေအာင္ ေကာ္ဖီကအက်ိဳးျပဳပါတယ္လို႕ ဆိုပါတယ္ . . ေကာ္ဖီေၾကာင့္ ႏွလံုးေရာဂါျဖစ္တယ္ဆိုတာ အခုမွဟုတ္ေတာ့ပါဘူးလို႕ ဟားဗတ္တကၠသို္လ္က မိယာစတင္ဖာက ေျပာပါတယ္. . ေကာ္ဖီေသာက္တာနဲ႕ နွလံုးေရာဂါျဖစ္တာ ဘယ္လိုမွ မပတ္သက္ဘူးဆိုတာလည္း သိရွိလာရပါတယ္. . .&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#cc0000;"&gt;ပါကင္ဆန္ေခၚ ေျခတုန္လက္တုန္ေရာဂါကို ကာကြယ္ေပးျခင္း&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ယခုအခါ ေကာ္ဖီရဲ႕ အာနိသင္နဲ႕ပတ္သက္ၿပီး အသစ္ေတြ႕ရွိတာက အသက္ၾကီးတဲ့ အခါ ျဖစ္တတ္တဲ့ ပါကင္ဆန္ေခၚ ေျခတုန္လက္တုန္ေရာဂါကို သက္သာေပ်ာက္ကင္းေစသလို မျဖစ္ေအာင္လည္း ကာကြယ္တယ္လို႕ ဆိုပါတယ္...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#cc0000;"&gt;ေကာ္ဖီမ်ားမ်ားေသာက္ရင္ ကိုယ္၀န္ပ်က္စီးေစသလား&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;ကေနဒါက ေကာ္ဖီနဲ႕ပတ္သက္ၿပီး ေလ့လာဆန္းစစ္သူေတြဟာ သားပ်က္က်တဲ့ ကိုယ္၀န္ေဆာင္သည္ေတြကို စစ္ေဆးၾကည့္တဲ့အခါ ၃၆% ဟာ တစ္ေန႕ကို ေက္ာဖီႏွစ္ခြက္ေသာက္တဲ့သူေတြ ျဖစ္တယ္လို႕သိရပါတယ္. . သူတို႕ဟာ ေကာ္ဖီမေသာက္တဲ့ မိန္းမေတြထက္ပိုၿပီး အျဖစ္မ်ားတာ ေတြ႕ရတယ္. . . ဒါေပမယ့္ အေမရိကန္ျပည္ေထာင္စု က လူသားဖံြ႕ျဖိဳးမႈႏွင့္ ကေလးက်န္းမာေရး အမ်ိဳးသားဌာနက ေဒါက္တာ မက္ကေလဘာေနာ့က ဒီအဆိုဟာ မေသခ်ာပါဘူး. ေကာ္ဖီမေသာက္ဘဲနဲ႕လည္း သားပ်က္က်တဲ့ မိန္းမေတြ အမ်ားၾကီးရွိတယ္. . . ေကာ္ဖီေသာက္လို႕သားပ်က္တယ္ဆိုတာကေတာ့ အခုအခ်ိန္ထိ အေသအခ်ာ ေျပာလို႕မရေသးပါဘူး ေကာ္ဖီကို တစ္ေန႕ ၅ခြက္၊ ၆ခြက္ အလြန္အကြၽံ႕ေသာက္တဲ့ သူေတြကေတာ့ သားပ်က္တာျဖစ္ႏိုင္ပါတယ္လို႕ ေျပာပါတယ္. . .&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;ကင္ဆာေရာဂါျဖစ္ႏို္င္သလား&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;၁၉၈၀ ခုနွစ္ကာလေတြတုန္းကေတာ့ ေကာ္ဖီေသာက္လို႕ရွိရင္ ပန္းခရိကင္ဆာျဖစ္ႏုိင္တယ္လို႕ ေျပာပါတယ္. . . အဲဒါဟာ တမင္ေျခာက္လွန္႕တာသက္သက္ပဲ ျဖစ္ပါတယ္ ဒါေၾကာင့္ေလ့လာဆန္းစစ္မႈေတြ လုပ္ၾကည့္တဲ့ အခါ ေကာ္ဖီေၾကာင့္ ျဖစ္တယ္ဆိုတာ လက္မခံၾကပါဘူး ေနာက္တစ္ခ်ိဳ႕လည္း ဆီးအိမ္ကင္ဆာဟာ ေကာ္ဖီေသာက္လို႕လည္းေျပာပါတယ္. . . ဒီအခ်က္ဟာလည္း ေလ့လာဆန္းစစ္ၾကည့္တဲ့အခါ မမွန္ကန္တာကို ေတြ႕ရပါတယ္. . တစ္ေန႕ကို ေကာ္ဖီ၁၀ခြက္ေက်ာ္ ေသာက္တဲ့ လူေတြမွာေတာ့ က်န္းမာေရး ထိခို္က္ေစတာကို ေတြ႕ရပါတယ္ .. . . ဒါေပမယ့္ အူမၾကီး ကင္ဆာ ျဖစ္တဲ့အခါ ေကာ္ဖီေၾကာင့္ဆိုတာကိုေတာ့ ယေန႕တိုင္ မေတြ႕ရွိရေသးပါ. . .&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#cc0000;"&gt;အားကစားႏွင့္ေကာ္ဖီ&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ကဖိန္းဟာ အမွန္တကယ္ေတာ့ စိတ္ၾကြမႈအားေကာင္းေစတဲ့ ဓာတ္တစ္မ်ိဳးျဖစ္ပါတယ္. . . ႏိုင္ငံတကာ အိုလံပစ္ ေကာ္မတီက ေသြးထဲမွာ ကဖိန္းဓာတ္ ဘယ္ေလာက္ရွိရမလဲဆိုတာကို ကန္႕သတ္ထားပါတယ္ . . . ျပိဳင္ပဲြမ်ားတြင္ စိတ္ၾကြေဆး သံုးမသံုး သက္ဆို္င္ရာ စမ္းသပ္စစ္ေဆးတဲ့အခါ ကဖိန္းဓာတ္ ဘယ္ေလာက္ ပါသလဲဆိုတာလည္း စစ္ပါတယ္. . ကဖိန္းဟာ ႏိုးၾကားၿပီး စိတ္ဓာတ္တက္ၾကြေစတယ္. . ေကာ္ဖီကို လိုအပ္တာထက္ ပိုေသာက္ၾကရင္ အိပ္မေပ်ာ္ဘဲ လန္းဆန္းတက္ၾကြေနပါတယ္. . ဒါေၾကာင့္ အားကစားသမ်ားေတြကို မူးယစ္ေဆး မသံုးရဆိုတာေၾကာင့္ ကဖိန္းဓာတ္ ပါ၀င္မႈကို ကန္႕သတ္ထားတာ ျဖစ္ပါတယ္. .&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;ေကာ္ဖီကို ေသာက္သင့္သလား .&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;အမ်ိဳးသမီးေတြမွာ ကုိယ္၀န္ေဆာင္တဲ့အခါ ဗိုက္ထဲက ကေလးကို ေမြးတဲ့အခါ ႏို႕တုိက္ရမွာျဖစ္တယ္. ဒါေၾကာင့္ ကိုယ္၀န္ေဆာင္ အမ်ိဳးသမီးေတြအေနနဲ႕ တစ္ေန႕ကိုယ္ ေကာ္ဖီ ၂ ခြက္ေသာက္သင့္ပါတယ္. . ၂ ခြက္ထက္ေတာ့ မပိုသင့္ပါဘူး ေကာ္ဖီအလြန္အကြၽံ႕ေသာက္လို႕ ကိုယ္၀န္ပ်က္က်မွာလည္း ၾကည့္ရပါမယ္. . ေကာ္ဖီ၂ခြက္ပဲေသာက္မယ္ဆိုရင္ မိခင္ဟာ ႏို႕ထြက္ေကာင္းတယ္. . . ကိုယ္၀န္ေဆာင္သည္မ်ား စိတ္ခ်မ္းသာတာ ၊ ႏွလံုးခုန္တာကိုလည္း ေကာ္ဖီကထိန္းေပးပါတယ္ . . ဒါေၾကာင့္ေကာ္ဖီဟာ ေန႕စဥ္ေကာ္ဖီ၃ ခြက္ေတာ့ ေသာက္သင့္ပါတယ္. .&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff9900;"&gt;ေကာ္ဖီေသာက္တာ ဆိုးက်ိဳးရွိသလို ေကာင္းက်ိဳးလည္း ရွိႏိုင္ပါတယ္ . . အလြန္အကြၽံ႕ မေသာက္ဘဲ မွ်တေအာင္ပဲ ေသာက္ဖို႕ လိုပါတယ္..&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#cc0000;"&gt;သုေတသီတစ္ဦး (ၾကံဳေတြ႕ေနက် က်န္းမာေရး ျပသာနာမ်ားအတြက္&lt;/span&gt;)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;အားလံုးကိုခ်စ္ခင္ေလးစားလွ်က္...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;http://www.ayeyarwaddylibrary.co.cc/ မွ။&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-7253311378153678384?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/7253311378153678384/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3270.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/7253311378153678384'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/7253311378153678384'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3270.html' title='ေကာ္ဖီနွင့္ေရာဂါ'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsqDFXMNU8I/AAAAAAAAAIc/KRrp3ZtMXpU/s72-c/cf.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-3206872018203481780</id><published>2009-10-05T16:29:00.000-07:00</published><updated>2009-10-05T16:31:53.562-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဘာသာေရး'/><title type='text'>အတုကိုခြါ..အစစ္ကိုရွာ</title><content type='html'>&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsqBqTz2AnI/AAAAAAAAAIU/kM_fpSmIWtE/s1600-h/u-1.jpg"&gt;&lt;img style="MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 200px; FLOAT: left; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389262467974431346" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsqBqTz2AnI/AAAAAAAAAIU/kM_fpSmIWtE/s320/u-1.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;ဣဓ၀ါ- ဤလူ႔ျပည္၌လည္းေကာင္း၊ ဟုရံ၀ါ- နဂါးျပည္၊ ဂဠဳန္ျပည္၌လည္းေကာင္း၊ သေဂၢသု၀ါ- နတ္ျပည္တို႔၌လည္းေကာင္း၊ ယံကိဥ္ၥိ- အမွတ္မရွိေသာ၊ ၀ိတၱံ- ႏွစ္သက္အပ္ေသာ၊ ပဏီတံ- ေတာင့္တအပ္ေသာ၊ ယံ ရတနံ- အၾကင္ရတနာသည္၊ အတ္ၳိ- ရွိ၏။ တံ ရတနံ- ထိုရတနာတို႔တြင္၊ တထာဂေတန- ျမတ္စြာဘုရားႏွင့္၊ သမံ- တူေသာရတနာသည္၊ နေနာအတ္ၳိ- မရွိသည္သာလွ်င္တည္း၊ ဤသို႔ ရတနာအစစ္ ျဖစ္ေတာ္မူေသာ ဘုရားရွင္ကိုယ္ေတာ္ျမတ္ႀကီးအား တပည့္ေတာ္ ရိုေသစြာရွိခိုးပါ၏။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ခုတေလာသတင္းေတြထဲမွာ အတုေတြအေၾကာင္းကို ေတာ္ေတာ္ၾကားေနရတာနဲ႔ အတုေတြအေၾကာင္းကို ဟိုမေရာက္ ဒီမေရာက္ ေရးခ်င္စိတ္ေတြ ေပၚေနခဲ့ပါတယ္။ အတုဆိုတာကို ၾကားဖူးခဲ့တာၾကာပါၿပီ။ ငယ္ငယ္တုန္းက ေမေမဟင္းခ်က္ တာကိုၾကည့္ၿပီး ဘာေတြလဲေမးၾကည့္ေတာ့ အသားတုေတြျဖစ္ေနတယ္။ အစားအစာဆိုတာလည္း အတုရွိေနတာပါပဲ။ အဖြားကလည္း အသားတုေတြကို သြားတုေတြနဲ႔၀ါးေနျပန္ပါတယ္။ စားမေကာင္းမွန္းသိပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ အဖြားမ်က္ႏွာေပၚမွာ ဘာေၾကာင့္မွန္းမသိတဲ့ အျပံဳးတစ္ခုကို ျမင္ခဲ့တယ္။ အျပံဳးတုႀကီးမ်ားျဖစ္ေနေရာလားလို႔ ခုေနအခါေတြးၾကည့္မိပါ တယ္။ ဒီလိုနဲ႔ပဲ အတုေတြၾကားထဲမွာ ကၽြန္ေတာ္ႀကီးျပင္းခဲ့ေတာ့ ဆယ္စုႏွစ္ ႏွစ္ခု ေတာင္ေက်ာ္ေနခဲ့ပါၿပီ။&lt;br /&gt;လူေတြအားလံုး အတုနဲ႔အစစ္ ဘယ္ဟာကိုႀကိဳက္လဲေမးရင္ အစစ္ကိုပဲႀကိဳက္တယ္ ေျပာၾကမွာပါ။ မဟုတ္ဘူး။ သူတို႔ညာေနၾကတာ။ သူတို႔ေတြ အတုကိုႀကိဳက္တာမ်ားတယ္။ ကၽြန္ေတာ္သိတယ္။ အတုရွိမွလည္း အဆင္ေျပမယ္ထင္ေနၾကတယ္လ။ တစ္ခ်ိဳ႕ေနရာေတြမွာေတာ့ အတုေတြတစ္ကယ္အသံုး၀င္ပါတယ္။ တစ္ခ်ိဳ႕ေနရာေတြမွာေတာ့ အတုဆိုတာ မေကာင္းတာေတြပါ။ ကြန္ပ်ဳတာမွာ မွတ္ဉာဏ္တုဆိုတာက အလြန္အသံုး၀င္ပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ အခုတစ္ေလာၾကားေနရသလို ႏို႔မႈန္႔အတုေတြ၊ ေဆးတုေတြ၊ အျပံဳးတုေတြဆိုတာကေတာ့ မေကာင္းဘူးဆိုတဲ့အထဲမွာ သူတို႔ေတြပါပါတယ္။ မေကာင္းတာေတြကိုမွ လုပ္တတ္တ့ဲသူေတြကလည္း လူေတြအေပၚမွာ အၾကင္နာတရားမရွိတဲ့ စိတ္ထားအတုပိုင္ရွင္ေတြ၊ ႏွလံုးသားအတု ပိုင္ရွင္ေတြပဲ ျဖစ္ေနမလားလို႔ မေရးမရာဆက္ေတြးေနလိုက္ျပန္ပါတယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;တစ္ခါတုန္းက ရွမ္းအဖိုးႀကီးတစ္ေယာက္ မႏၱေလးၿမိဳ႕ႀကီးမွာ ေစ်းလာ၀ယ္ရင္းနဲ႔ အုန္းသီးဆိုင္ တစ္ဆိုင္ကို ေရာက္လာတယ္။ ဒါနဲ႔ သူကဆိုင္မွာရွိတဲ့ အရာကိုလက္ညိဳးထိုးၿပီး ဒါက ဘာႀကီးလဲ၊ ဘာလုပ္လို႔ရတာႀကီးလဲဆိုၿပီးေမးပါေတာ့တယ္။ တစ္ကယ္ေတာ့ သူေမးတာက အုန္သီးႀကီးပါ။ ဆိုင္ရွင္ကလည္း အုန္းသီးျဖစ္ေၾကာင္းနဲ႔ ဒီလိုအသီးမ်ိဳးဆိုတာက ေတာ္၀င္နန္းသံုး မင္းမ်ိဳးေတြသာစားသံုးေၾကာင္း အစစ္ထည့္ေျပာလိုက္သတဲ့။ သူလည္းဘာမသိညာမသိ ဒီအသီးႀကီးကို ၀ယ္သြားၿပီး အိမ္ေရာက္ေတာ့ ခြဲစားလိုက္ပါတယ္။ ေနာက္တစ္ႀကိမ္ ေစ်းကိုသူလာတဲ့အခါမွာေတာ့ အုန္းသီး၀ယ္ခဲ့တဲ့ဆိုင္ကိုသြားၿပီး မင္းတို႔အသီးကလည္းကြာ မင္းသံုးေဆာင္တဲ့ဟာမုိလို႔သာ ၀ယ္စားရတယ္။ အရသာကေတာ့ ဖန္းတြတြပဲ လို႔ဆိုလိုက္ပါတယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ဟုတ္တယ္ေလ။ သူစားပံုကလည္း သာမာန္အသီးေတြစားသလိုပဲ အေစ့ကိုလႊင့္ပစ္ၿပီး အခြံကိုစားလိုက္တာကိုး။ အုန္းသီးမွာက အခြံကိုလႊင့္ပစ္ၿပီး အေစ့ကိုခြဲစားရတာ ရွမ္းႀကီးမသိလိုက္ဘူး။ ဒါေၾကာင့္ သူဖန္တြတြႀကီးလို႔ ေျပာလိုက္တာပါ။ ခုလည္းဒီလိုပဲ လူေတြအမ်ားစုက အေနာက္တုိင္းကို အတုခိုးၾကပါတယ္တဲ့။ သူတို႔လုပ္ေနပံုက သူတို႔ဘယ္လို၀တ္တယ္။ သူတို႔တီးသလို လိုက္တီးတယ္။ သူတို႔ဆိုသလို လိုက္ဆိုတယ္။ ဒီလိုလုပ္ရတာ ေခတ္မီတယ္၊ ေခတ္ဆန္တယ္ ထင္ေနၾကတယ္။ သူတို႔ ဘာေတြစားတယ္။ သူတို႔ဘယ္လိုနားတယ္ဆိုတာေတြကို လိုက္ၿပီးအတုယူေနၾကတယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;တို႔ေတြအတုမယူတာ၊ လိုက္မလုပ္တာေတြက သူတို႔တတ္တဲ့ပညာေတြ၊ နည္းပညာေတြ၊ သုေတသနလုပ္ပံုေတြ၊ ႀကိဳးစား ပံုေတြ၊ ေနာက္ဆံုးယာဥ္စည္းကမ္းလိုက္နာတာ၊ လမ္းေဘးအမႈိက္ခ်တာကအစ သူတို႔ေတြဆီက သပ္သပ္ရပ္ရပ္နဲ႔ စည္းကမ္းရွိတယ္။ လိုက္ၿပီးအတုခိုးသင့္တာေတြက်ေတာ့ ခုနက ႏုံလိုက္အလိုက္တဲ့ ရွမ္းအဖိုးႀကီးလိုပဲ အႏွစ္ကို လႊင့္ပစ္ၿပီး အကာေတြကို ယူေနၾကေတာ့လည္း တို႔ေတြ ျမင္ေန၊ ၾကားေနရသမွ်ေတြက ဖန္းတြတြေတြျဖစ္ေနတာ မဆန္းေတာ့သလိုပဲ။&lt;br /&gt;အစစ္မဟုတ္ေသးရင္ အတုလိုက္ရင္းနဲ႔ တူၿပီး အစစ္ျဖစ္သြားတယ္။ ေကာင္းတာကို အတုလိုက္ရင္ ေကာင္းတာျဖစ္မယ္။ ဒါကိုနားလည္ရင္ မေကာင္းတာကို အတုမလိုက္နဲ႔။&lt;br /&gt;(ဓမၼဒူတ အရွင္ေဆကိႏၵ)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;တစ္ခုေသာ နံနက္ခင္းေလးမွာ ဒုန္းစိုင္းေျပးလာတဲ့ ျမင္းတစ္ေကာင္နဲ႔ မရပ္မနားသြားေနတဲ့ ပက္က်ိတစ္ေကာင္တို႔ လမ္းမွာ အမွတ္မထင္ ဆံုခဲ့ၾကပါတယ္။ အေျပးသန္လွတဲ့ ျမင္းကမာနႀကီးတစ္ခြဲသားန႔ဲ ေဟ့ ပက္က်ိ၊ ငါလိုအေျပးသန္တဲ့သူေျပးတဲ့ လမ္းမွာ မင္းဘာလာ႐ႈပ္တာလဲေပါ့။ ရန္လိုတဲ့စကားနဲ႔ စလိုက္တယ္။ ပက္က်ိကလည္း အားက်မခံ မင္းဘယ္ေလာက္မ်ား အေျပးသန္ေနလို႔လဲ။ ငါလိုပက္က်ိနဲပေရာ အေျပးၿပိဳင္၀ံ့လို႔လားလို႔ မေၾကာက္မရြံ႕စိန္ေခၚလိုက္ပါတယ္။ ျမင္းကလည္း ဒီလိုမေလာက္ေလး မေလာက္စားက စိန္ေခၚရမလားဆိုၿပီး ေလာင္းေၾကးအေနနဲ႔ အသက္ခ်င္းထပ္လိုက္မယ္ေပါ့။ ရံႈးတဲ့သူရဲ႕ အသားကိုစားေၾကးေပါ့။ ဒီလိုနဲ႔ သူတို႔ခ်ိန္းမဲ့ေနကို အတိအက်သတ္မွတ္လိုက္ၾကပါတယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ၿပိဳင္ပြဲမွာစည္းကမ္းအေနနဲ႔က တစ္ဦးကတစ္ဦးကို ေက်ာ္ႏိုင္မွႏိုင္တယ္လို႔ေျပာရမွာပါ။ အဲ့ဒိေနာက္ သူတို႔ၿပိဳင္ပြဲကို စတင္ပါေတာ့တယ္။ ျမင္ကတစ္ဖာလံုေလာက္ေျပးၿပီးတိုင္း ပက္က်ိေရလို႔ ေခၚေခၚၾကည့္တယ္။ ေခၚၾကည့္တိုင္းလည္း ပက္က်ိက ငါေျပးေနတုန္းေဟ့လို႔ ျပန္ျပန္ေျပာသတဲ့။ တစ္ကယ္ေတာ့ ပက္က်ိက အေျပးမၿပိဳင္ခင္ကတည္းက သူ႕အေပါင္းေဖာ္ေတြကို သူေခၚၿပီးေတာ့ ႀကိဳတင္မွားထားသတဲ့။ တစ္ဖာလံုေရာက္တိုင္း ျမင္းကေအာ္ေခၚတဲ့အခါ မင္းတို႔က ေျပးေနတုန္းပဲလို႔ေျပာ ဆိုတာကို တိုင္ပင္ထားၾကတာပါ။ ဒါကို ဘာမွမသိတဲ့ ျမင္းခမ်ာမွာ ေအာ္ ပက္က်ိက ေတာ္ေတာ္အေျပးသန္တဲ့ ေကာင္ပဲလို႔ သူထင္ေနခဲ့တယ္ေလ။ ဒီေလာက္ေတာင္ ႏံုရ၊ အရ သလားလို႔ စိတ္ထဲကအျပစ္တင္ေနမိပါတယ္။ တစ္ဖာလံုေရာက္တိုင္း ေအာ္ေခၚလိုက္၊ ပက္က်ိက ထူးလိုက္နဲ႔ ျမင္းႀကီးမွာ ပက္က်ိကုိေက်ာ္ေအာင္ေျပးရင္ပဲ လမ္းခုလပ္မွာ အေမာဆို႔ၿပီး ေသပြဲ၀င္ ခဲ့ရွာပါတယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ဒီပံုျပင္ေလးကို ဖတ္ၿပီး အတုေတြကို အစစ္ထင္ၿပီး ဖက္တြယ္ေနမိတဲ့ ကိုယ့္အျဖစ္နဲ႔ ႏိႈင္းယွဥ္ေနမိတယ္။ တစ္ကယ္ေတာ့ ကၽြန္ေတာ္တို႔ ခႏၶာကိုယ္က ကလာပ္စည္းေတြဟာ မရပ္မနားကို ပ်က္စီးေနတာပါ။ ဆဲလ္ေဟာင္းေတြပ်က္ေနသလို ဆဲလ္သစ္ေတြဟာလည္း ျဖစ္ေနတာပါပဲ။ အဲ့ဒီျဖစ္ေနပ်က္ေနတဲ့ အစဥ္(သႏၱတိ)ကို တစ္ကယ္ရွိေနတည္ေနတဲ့ အစုအေ၀းခႏၶာ ကိုယ္လို႔ ကၽြန္ေတာ္တို႔ကထင္တယ္။ ငါပဲ၊ ငါ့ခႏၶာပဲလို႔ထင္တယ္။ ကလာပ္စည္းေတြရဲ႕ျဖစ္ပ်က္ႏႈန္းဟာ ျမန္လြန္းတဲ့အတြက္ သာမာန္အျမင္နဲ႔ မျမင္ႏိုင္ဘူး။ ေစာေစာက ကလာပ္စည္းဆဲလ္ေတြဟာ ခုကလာပ္စည္းဆဲလ္ေတြ မဟုတ္ေတာ့ဘူးဆိုတာကို မျမင္ႏိုင္ခဲ့ဘူး။ ခုနကခႏၶာကိုယ္ဟာ၊ ခုခႏၶာကိုယ္မဟုတ္ဘူးဆိုတာကို မသိခဲ့ဘူး။ သူပဲ၊ ငါပဲ၊ ေယာက်္ား၊ မိန္းမပဲ စသျဖင့္ ထင္ေနၾကတယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ဟုတ္တယ္။ ခုနကျမင္းလိုပဲ တစ္ဖာလံုေရာက္တိုင္း၊ ေရာက္တိုင္း သူေအာ္ေခၚလိုက္တဲ့အခါ ထူးလိုက္တဲ့ ပက္က်ိဟာ က်န္ခဲ့တဲ့ တစ္ဖာလံုးက ပက္က်ိမဟုတ္ဘူးဆိုတာကို သူမသိခဲ့ဘူး။ ေနာင္တစ္ဖာလံုက ပက္က်ိဟာ အေယာင္ေဆာင္ ပက္က်ိ၊ ပက္က်ိအတုဆိုတာကို သူမသိဘူး။ အရင္တုန္းကေတာ့ ဒါကိုကၽြန္ေတာ္ အျပစ္တင္ခဲ့မိပါေသးတယ္။ ဒီေလာက္ေတာင္ ႏံုရ၊ အရ သလားေပါ့။ ခုေတာ့ အျပစ္မတင္ရက္ေတာ့ပါဘူး။ ဘာေၾကာင့္လည္းဆုိေတာ့ ကၽြန္ေတာ္ကိုယ္တိုင္က အ.ရံုမက၊ မိုက္မဲေနတာေတြေၾကာင့္ပါပဲ။ ငါဟာ ငါမဟုတ္ပါလား။ ငါဆိုတာ မရွိပါလားဆိုတာကို ခုအထိမသိေသးပါဘူး။ ငါ ၿပီးရင္း ငါ ရင္းက ငါစြဲတန္းလန္းနဲ႔ သံသရာမွာ ေျပးေနရဦးမဲ့ အျဖစ္နဲ႔၊ ေျပးရင္န႔ဲ အေမာဆို႔ေသရတဲ့ ျမင္းရဲ႕အျဖစ္ေတြကို ခ်ိန္ထိုးၾကည့္ေနမိပါတယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ေလာကမွာ အတုဆိုတာလည္း ရွိပါတယ္။ အစစ္ဆိုတာလည္း ရွိပါတယ္။ အတုေတြ၊ အစစ္ေတြခဏထားလို႔ အတုဆိုတာ ကို အတုမွန္းသိဖို႔ အေရးႀကီးသလို၊ အစစ္ဆိုတာကိုလည္း အစစ္မွန္းသိဖို႔ အေရးႀကီးပါတယ္။ အတုန႔ဲ အစစ္ကို ခြဲျခားတတ္ဖို႔ ကလည္းအေရးႀကီးပါတယ္။ ကိုယ္စိတ္ကထင္ခ်င္တာထင္ၿပီး အတုကို အစစ္ထင္၊ အစစ္ကို အတုထင္ေနတတ္ တာကိုလည္းသတိျပဳ သင့္တယ္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ေျပာရင္းဆိုရင္း ကၽြန္ေတာ္နားထဲမွာ အတုယူၾကပါ၊ အတုယူၾကပါလို႔ အျမဲေျပာတဲ့ အလယ္ တန္းတုန္းက သခ်ၤာဆရာႀကီးရဲ႕ အသံကို ရုတ္တရက္ၾကားလိုက္သလိုပဲ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;အားလံုးေသာ သတၱ၀ါေတြ ေဘးကင္းရန္ကြာ၍ စိတ္ခ်မ္းသာ၊ ကိုယ္က်န္းမာရွိၾကပါေစ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;ဆရာႀကီးနႏၵာသိန္းဇံ၏ ေဆာင္းပါမ်ားကုိ မွီျငမ္းပါသည္။&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;သုခရိပ္&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-3206872018203481780?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/3206872018203481780/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_1279.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/3206872018203481780'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/3206872018203481780'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_1279.html' title='အတုကိုခြါ..အစစ္ကိုရွာ'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsqBqTz2AnI/AAAAAAAAAIU/kM_fpSmIWtE/s72-c/u-1.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-6732324757704742803</id><published>2009-10-05T16:10:00.000-07:00</published><updated>2009-10-05T16:25:39.780-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဘာသာေရး'/><title type='text'>နီေပါ ကုမၼာရီႏွင့္ ေဒၚဓမၼ၀တီ</title><content type='html'>ခတၱမႏၵဴ ၿမိဳ႕ေတာ္တြင္ မုိးရြာသြန္းမည့္ လကၡဏာမ်ား ေတြ႔ျမင္ေနရ ေသာ္လည္း လမ္းေပၚတြင္ လူမ်ားျဖင့္ ျပည့္ၾကပ္ေနသည္။ ကုမၼာရီ မိန္းကေလးက သူ၏ အိမ္ေတာ္မွ ထြက္၍ အဖူးေျမာ္ခံမည္ ျဖစ္ေသာေၾကာင့္ ျဖစ္သည္။&lt;br /&gt;ကုမၼာရီ ကလည္း တႏွစ္လွ်င္ ၁၃ ၾကိမ္မွ်သာ အိမ္ေတာ္ျပင္ပသို႔ ထြက္၍ လွည့္လည္တတ္သည္။ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;နီေပါႏိုင္ငံတြင္ အပ်ိဳစင္တခ်ဳိ႕သည္ နတ္ဘုရားမ်ားအျဖစ္ သတ္မွတ္ခံထားရသည္။ သူတုိ႔ကုိ ကုမၼာရီ ဟု ေခၚဆိုၾကၿပီး ဟိႏၵဴ႐ိုးရာ ဓေလ့အရ ရွိခိုးပူေဇာ္ၾကသည္။ &lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsqAFDl7yjI/AAAAAAAAAIM/NkIyA-E55JY/s1600-h/Goddess%2520Kumari.jpg"&gt;&lt;img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 295px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsqAFDl7yjI/AAAAAAAAAIM/NkIyA-E55JY/s320/Goddess%2520Kumari.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389260728454335026" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;၅ ႏွစ္အရြယ္၀န္းက်င္ ကုမၼာရီ ကေလးငယ္၏ နဖူးထက္တြင္ ေဆးနီမ်ား သုတ္လိမ္းထားသည္။ ယမန္ႏွစ္ကမွ သူ႔ကို ကုမၼာရီအျဖစ္ ေရြးခ်ယ္ခဲ့ျခင္း ျဖစ္သည္ (ဓာတ္ပံု - ဇာနည္မာန္)ၿငိမ္းခ်မ္းျခင္း သေကၤတအျဖစ္ သတ္မွတ္ထားၿပီး ဘုရင္မ်ား လက္ထက္ကတည္းက ဖူးေျမာ္ေလ့ရွိသည့္ ကုမၼာရီကို ၀န္ၾကီးခ်ဳပ္ႏွင့္ သမၼတ ကိုယ္တိုင္ လာေရာက္ ဖူးေျမာ္တတ္သည္။ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;နီေပါႏိုင္ငံတြင္းရွိ ၿမိဳ႕တိုင္းတြင္ ကုမၼာရီ တပါးစီ ရွိၾကေသာ္လည္း ဘုရင္နန္းစိုက္ခ့ဲရာ ခတၱမႏၵဴၿမိဳ႕ေတာ္မွ ေတာ္၀င္ ကုမၼာရီသည္ အထင္ရွားဆံုးျဖစ္ၿပီး တန္ခိုးအာဏာအရွိဆံုးဟု ဆုိသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ကုမၼာရီ ေနထုိင္ရာ အေဆာင္အတြင္းသို႔ သက် သာကီႏြယ္၀င္ ဟိႏၵဴဘာသာ၀င္မွ အပ တျခား မ်ိဳးႏြယ္ႏွင့္ တျခားဘာသာ၀င္မ်ား၊ ႏိုင္ငံျခားသားမ်ား ၀င္ေရာက္ခြင့္မရွိေပ။&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssp_5Rul76I/AAAAAAAAAIE/xdux1ib6H-g/s1600-h/kummareri.jpg"&gt;&lt;img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 54px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssp_5Rul76I/AAAAAAAAAIE/xdux1ib6H-g/s320/kummareri.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389260526090317730" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;ထုိ႔ေၾကာင့္ နံနက္၊ ေန႔လယ္ႏွင့္ ညေနခင္းတို႔တြင္ သူ၏ အေဆာင္ ျပတင္းေပါက္မွ မိနစ္အနည္းငယ္ခန္႔ ေပၚလာတတ္ေသာ ကုမၼာရီကို သြားေရာက္ ေစာင့္စားၿပီး ဖူးေျမာ္၊ ၾကည့္႐ႈၾကသည္။ ကုမၼာရီကို ဖူးေျမာ္ခြင့္ရသူ၊ ျမင္ေတြ႔ရသူသည္ ကံေကာင္းသည္၊ လာဘ္လာဘ  စီးပြားဥစၥာ တိုးပြားသည္ဟု အယူအဆ ရွိၾကသည္။ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;႐ုတ္တရက္ ရြာခ်လိုက္ေသာ မိုးစက္မ်ားေအာက္တြင္ ဗံုႏွင့္ လင္းကြင္းသံမ်ား ထြက္ေပၚေနသည္။ မေကာင္းဆိုး၀ါးမ်ားဟန္ မ်က္ႏွာဖံုး တပ္ထားသူမ်ားကို အိျႏၵာနတ္မင္းက လိုက္လံသတ္ျဖတ္ဟန္ျဖင့္  စည္းခ်က္ညီညီ ကျပသူ ကေခ်သည္မ်ားကုိ ေတြ႔ရသည္။ မိုးစက္က်သံ တေျဖာက္ေျဖာက္ၾကားတြင္ ကေခ်သည္တို႔၏ ေျခေထာက္မွ ခ်ဴသံမ်ားကလည္း စည္းခ်က္က်က် ေပၚထြက္ေနသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ကေခ်သည္အဖြဲ႔မ်ား တဖြဲ႔ၿပီးတဖြဲ႔ ကျပအၿပီး အိမ္ေတာ္ေရွ႕ ေျမကြက္လပ္တြင္ လံုျခံဳေရးမ်ား၊ ကုမၼာရီ ေစာင့္ေရွာက္ေရးအဖြဲ႔မ်ားျဖင့္ ျပည့္သြားသည္။ အားလံုး၏ မ်က္လံုးမ်ားက ကုမၼာရီ၏ အိမ္ေတာ္တံခါးဆီသို႔ ေရာက္ေနၾကသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;မၾကာလိုက္ပါ .. တံခါးခ်ပ္မ်ား ျဖည္းညင္းစြာ ပြင့္သြားသည္ႏွင့္ တၿပိဳင္နက္ ႐ုတ္႐ုတ္သဲသဲ ျဖစ္သြားသည္။ ကင္မရာမီးမ်ား တဖ်ပ္ဖ်ပ္ လင္းလက္သြားသည္။ ေဘာ္ၾကယ္မ်ား စီျခယ္ထားေသာ နီရဲရဲ ကတၱီပါ ၀တ္စံု၊ ရတနာမ်ား တပ္ဆင္ထားသည့္ ေခါင္းေဆာင္းတုိ႔ျဖင့္ ခ်စ္စဖြယ္ေကာင္းလွေသာ ပီဘိကေလးငယ္ ကုမၼာရီေလးကို လူမ်ား၊ ထီးေရာင္စံုမ်ား၊ မိုးစက္မ်ား ၾကားမွ ဖ်တ္ခနဲ ျမင္လိုက္ရသည္။ လူႀကီးတဦးက ကုမၼာရီေလးကို လွည့္လည္အပူေဇာ္ခံမည့္ လွည္းယာဥ္ေပၚသုိ႔ ေပြ႔တင္ေပးသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ဆာရီ၀တ္ အမ်ိဳးသမီးမ်ားက လက္အုပ္ခ်ီၾကသည္။ လက္ေျမွာက္၍ ကၾကသည္။ လွည္းယာဥ္တြင္ အလွဆင္ထားေသာ သစ္ရြက္ သစ္ခက္မ်ားကို လူအုပ္ၾကီးထဲ ပစ္ခ်ေပးရာ လိုက္ေကာက္သူမ်ား တ၀ုန္း၀ုန္းႏွင့္ ျဖစ္ေနသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;သစ္ခက္တခက္ ရလာသူ အမ်ိဳးသမီးႀကီးတဦးက “ဒီႏွစ္ေတာ့ က်မ သိပ္ကံေကာင္းသြားၿပီ။ က်မႏွစ္တိုင္း ပြဲတိုင္းလာတာ ကုမၼာရီဆီက သစ္ခက္ မရခဲ့ဖူးဘူး။ ဒီႏွစ္ေတာ့ က်မ သူ႔ကိုလည္း ေသေသခ်ာခ်ာ ျမင္လိုက္ရတယ္၊ သစ္ခက္လည္း ရခဲ့တယ္” ဟု ၀မ္းသာအားရ ဆိုသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ကုမၼာရီ ကေလးငယ္၏ မ်က္ႏွာ လန္းရႊင္ေနပါက တိုင္းျပည္ သာယာ၀ေျပာသည္ဟု မွတ္ယူၾကသည္။ ကုမၼာရီ၏ ေနထိုင္လႈပ္ရွားေသာ အမူအရာ မ်က္ႏွာသြင္ျပင္တို႔ကိုၾကည့္ကာ နိမိတ္မ်ား၊ ေဟာကိန္းမ်ား ထုတ္ၾကသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ဟိႏၵဴဓေလ့အရ ေရြးခ်ယ္ေလ့ရွိသည့္ ကုမၼာရီမွာ လမ္းေလွ်ာက္တတ္စ ၂ ႏွစ္ခန္႔ အရြယ္မွ ၁၄ ႏွစ္ ၁၅ ႏွစ္အထိ ျဖစ္ၾကသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;သက်သာကီႏြယ္၀င္ ဟိႏၵဴဘာသာ ကိုးကြယ္သည့္ မိသားစုမွ သတိၱ၊ သတိရွိေသာ မိန္းကေလးငယ္မ်ားကိုသာ ေရြးခ်ယ္ျခင္း ျဖစ္သည္။ ဘာသာေရးေခါင္းေဆာင္မ်ား ပါ၀င္သည့္ ေရြးခ်ယ္ေရးအဖြဲ႔က ဇာတာ၊ မ်ိဳး႐ိုးဗီဇ ေကာင္းမြန္ေသာ၊ ေၾကာက္ရြံ႕ထိတ္လန္႔ျခင္း ကင္းေသာ၊ အျပစ္အနာအဆာ (ဒဏ္ရာ၊ သြားပိုးစားျခင္း၊ က်ိဳးျခင္း၊ ေသြးထြက္ျခင္း စသျဖင့္) ကင္းစင္ေသာ မိန္းကေလးငယ္ကို ေရြးခ်ယ္ၿပီး သတ္မွတ္ထားသည့္ ရက္တြင္ ကုမၼာရီအျဖစ္ တင္ေျမွာက္ေလ့ ရွိသည္။ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ငိုယိုျခင္း၊ ေခ်ာ္လဲျခင္း၊ ထိခိုက္ဒဏ္ရာရျခင္း၊ ေသြးထြက္ျခင္း စသည့္ ကုမၼာရီျဖစ္ရန္ အေၾကာင္း မညီညြတ္သည့္ ကိစၥမ်ား ေပၚေပါက္လာပါက ကုမၼာရီ အသစ္တဦးကို ေရြးခ်ယ္ လဲလွယ္ရျပန္သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ကုမၼာရီအျဖစ္မွ ပယ္ဖ်က္ခံရသူမ်ားမွာ သာမန္ မိန္းကေလးငယ္မ်ားအျဖစ္ ျပန္လည္ေနထိုင္ၾကရသည္။ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ယေန႔ကာလ ကုမၼာရီမ်ားသည္ အိမ္ေတာ္တြင္ မိဘမ်ားႏွင့္ ေနထိုင္ခြင့္ရသည္။ ဘာသာေရး အထိန္းအခ်ဳပ္ ရွိေသာ္လည္း ကေလးသဘာ၀ လြတ္လပ္စြာ ေနထိုင္ခြင့္ရသည္။ အေရးအႀကီးဆံုးတခုမွာ စာေပ သင္ယူခြင့္ ရျခင္း ျဖစ္သည္။  ေရွးေခတ္ ကုမၼာရီမ်ားမွာမူ ထိုအခြင့္အေရးမ်ား မရရွိၾကေပ။ စာေပေလ့လာခြင့္ ဆံုး႐ွံဳးခ့ဲၿပီး စာေပ၊ ဗဟုသုတ ကင္းမဲ့ခ့ဲၾကသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;၁၉၃၀ ျပည့္ႏွစ္ ကာလမ်ားအတြင္း စာေပေလ့လာခြင့္ မရရွိခဲ့သည့္ နီေပါ မိန္းကေလးငယ္ တဦးသည္ စာေပေလ့လာလိုစိတ္ ျပင္းထန္လြန္း၍ အိမ္မွ တိတ္တခိုး ထြက္ၿပီး ျမန္မာႏိုင္ငံသို႔ သြားေရာက္ပညာသင္ခဲ့သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ထုိမိန္းကေလးသည္ ယခုအခါ သီလရွင္ႀကီးတပါး ျဖစ္ေနေပၿပီ။ အဆုိပါ ေထရ၀ါဒ ဗုဒၶဘာသာ သီလရွင္ႀကီး၏ ေက်ာင္းတုိက္မွာ ခတၱမႏၵဴမွ ကုမၼာရီ အိမ္ေတာ္ႏွင့္ မေ၀းလွေသာ ဆိတ္ၿငိမ္ရာ လမ္းၾကားေလးတခုတြင္ ရွိေနသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ဓမၼကိတၱိ သီလရွင္ ေက်ာင္းတိုက္ေပၚ တက္သြားခ်ိန္တြင္ ပရိတ္ရြတ္သံမ်ား၊ သာဓုေခၚသံ ေမတၱာပို႔ အမွ်ေ၀သံမ်ားၾကားမွ တည္ျငိမ္ေအးေဆး ေမတၱာဓာတ္ ျပည့္၀ေသာ မ်က္ႏွာႏွင့္ အသက္ ၈၀ ၀န္းက်င္ သီလရွင္ဆရာႀကီးကို ေတြ႔ျမင္လိုက္ရသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ႏွစ္လိုဖြယ္အျပံဳးႏွင့္ ဖိတ္မႏၱကျပဳလာေသာ ဆရာၾကီး ေဒၚဓမၼ၀တီ၏ မ်က္ႏွာတြင္ တပည့္ သီလရွင္မ်ားကို ဓမၼပညာမ်ား ျဖန္႔ေ၀ေပးခြင့္ ရသည့္ ပီတိအျပံဳးက ထူးျခား ေပၚလြင္လွသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;သူ၏ စိတ္ထက္သန္ပံုႏွင့္ သာသနာေရးအတြက္ ႀကိဳးပမ္းပံုမ်ားကို စာေရးဆရာ ရေ၀ထြန္းက သမီးခ်စ္ ဆိုသည့္အမည္ျဖင့္ ဂုဏ္ျပဳ ေရးသား ထုတ္ေ၀ခဲ့ဖူးသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ေဒၚဓမၼ၀တီသည္ ေထရ၀ါဒ သာသနာထြန္းကားေသာ ျမန္မာျပည္တြင္ ဗုဒၶစာေပမ်ား သင္ၾကားႏုိင္သည္ဟု ျမန္မာျပည္မွ ျပန္ၾကြလာသူ သံဃာတပါးထံမွ သိရသည္။ သုိ႔ေသာ္လည္း ျမန္မာျပည္သုိ႔ သြားေရာက္ၿပီး ပညာသင္မည့္ အစီအစဥ္ကုိ ဖခင္ႏွင့္ အစ္ကိုျဖစ္သူတုိ႔က သေဘာမတူေပ။ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;မိခင္ျဖစ္သူ၏ ခြင့္ျပဳခ်က္ျဖင့္ အိမ္မွခိုးထြက္ကာ ျမန္မာျပည္ခရီးကုိ စတင္ခ့ဲသည္။ ထုိစဥ္က ၁၉၄၇ ခုႏွစ္ျဖစ္ၿပီး သူ႔အသက္က ၁၄ႏွစ္ ျဖစ္သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“သူငယ္ခ်င္းတေယာက္ ပါေသးတယ္။ သူက အိမ္က လိုက္ေခၚေတာ့ ျပန္ပါသြားတယ္။ က်မကေတာ့ စာသင္ခ်င္လို႔သြားတာ မျပန္ဘူး ဆိုၿပီး ဆက္ထြက္လာတာ”  ဟု ေဒၚဓမၼ၀တီက မိန္႔သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;အိႏၵိယႏုိင္ငံ၊ ဥတၱရာ ပရာေဒ့ရွ္ ျပည္နယ္၊ ကုသိနာ႐ံုၿမိဳ႕သို႔ အေရာက္တြင္ သီလရွင္၀တ္ခ့ဲသည္။ ထိုအခ်ိန္က ကားလမ္း၊ ရထားလမ္းမရိွျခင္း၊ ႏုိင္ငံကူးလက္မွတ္ ႏွင့္ ျပည္၀င္ခြင့္ ဗီဇာမ်ား ရရန္ မလြယ္ကူျခင္းတို႔ေၾကာင့္ အိႏၵိယႏိုင္ငံ၊ အာသံျပည္နယ္ကုိ ျဖတ္ၿပီး ျမန္မာျပည္တြင္းသုိ႔ ေျခလ်င္ခရီးျဖင့္ ၀င္ေရာက္ခဲ့သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ၾကမ္းတမ္းသည့္ လမ္းခရီး အခက္အခဲ အမ်ိဳးမ်ိဳးကို ေက်ာ္ျဖတ္ၿပီး ကခ်င္ျပည္နယ္ ျမစ္ႀကီးနားအေရာက္တြင္မူ ႏိုင္ငံတြင္း တရားမ၀င္ ၀င္ေရာက္မႈေၾကာင့္ ဖမ္းဆီးခံရေတာ့သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“က်မက ေျပာတယ္။ ဘုရားစာသင္ခ်င္လို႔ လာတယ္ လို႔။ သူတို႔က စာရင္းစစ္ မင္းႀကီးကို သြားေျပာေတာ့ ဘုရားစာ သင္ခ်င္လို႔ လာတဲ့သူ သင္ပါေစ ဆိုၿပီး ခြင့္ျပဳလိုက္တယ္” ဟု ေဒၚဓမၼ၀တီက ျပန္လည္ ရွင္းျပသည္။ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;စာရင္းစစ္မင္းႀကီး ဦးသာလြင္၏ ရန္ကုန္ရွိေနအိမ္တြင္ ၆ လခန္႔ေန၍ ျမန္မာစာ သင္ယူခဲ့သည္။ ထုိ႔ေနာက္ ေမာ္လၿမိဳင္ၿမိဳ႕ရွိ ေဒၚပညာစာရီ၏ ေခမာရာမ သီလရွင္ေက်ာင္းတိုက္တြင္ ပညာသင္ယူခဲ့ရာ အဘိဓမၼာ က်မ္း ၇ က်မ္းကို ကၽြမ္းက်င္စြာ တတ္ေျမာက္ခဲ့ၿပီး စာခ်တန္း ေအာင္ျမင္ခဲ့သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“ပထမေတာ့ စာသင္ရတာ တအား ခက္တယ္။ ေငြေၾကး အခက္အခဲေတြ ရွိတယ္။ ဗမာစာက အကုန္လံုး လံုးလံုး ၀ိုင္း၀ိုင္းၾကီးေတြ၊ ဘယ္လိုေရးလို႔ ဘယ္လိုဖတ္ရမွန္းကို မသိဘူး။ နားမလည္တာ ေမးေတာ့လည္း ဘုရားစာ သင္ခ်င္လို႔ နီေပါကေနေတာင္ လာတာ ဘာလို႔မသိလဲ ဆိုတာနဲ႔ မခံခ်င္စိတ္နဲ႔ ႀကိဳးစားခဲ့တာ။ ေနာက္ ဆုေတြ အမ်ားႀကီးရတယ္။ ပညာသင္စရိတ္ရတယ္။ အဲဒီရတဲ့ဆုေတြနဲ႔ အဲဒီတုန္းက ဗမာျပည္မွာက သံုးလို႔ကို မကုန္ဘူး” ဟု ဆုိသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;နီေပါသုိ႔ ျပန္ေရာက္ၿပီး အေစာပုိင္း ကာလမ်ားတြင္ ေနရာထုိင္ခင္း ရရန္ ႏွင့္ ဆြမ္းစားရန္ပင္ အခက္အခဲမ်ားစြာႏွင့္ ႀကဳံရသည္၊ ထုိ႔ေနာက္ ကေလးမ်ားကုိ ဘာသာေရးစာေပမ်ား သင္ၾကားေပးရာမွ ကေလးမိဘမ်ားက တရားေဟာရန္၊ ဆြမ္းစားရန္ ပင့္ဖိတ္ၾကသည္။ ယခုအခါ ေက်ာင္းခဲြ ၇ ေက်ာင္း တည္ေထာင္ႏုိင္သည့္ အေျခအေနသုိ႔ ေရာက္ရိွလာသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“ဒီမွာ တပည့္ သီလရွင္ ေလာေလာဆယ္ အပါး ၄၀ ရွိတယ္။ ေနာက္ၿပီး တခ်ိဳ႕က ဗမာျပည္မွာ၊ ထိုင္၀မ္မွာ၊ သီရိလကၤာမွာ ဘုရားစာ သြားသင္ခိုင္းထားတယ္” ဟု သူက ဆိုသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ေဒၚဓမၼ၀တီက ဘာသာေရးနယ္ပယ္မွ ျဖစ္ေသာ္လည္း အမ်ဳိးသမီးအခြင့္အေရးႏွင့္ ပတ္သက္ၿပီး ေျပာၾကားရန္ တြန္႔ဆုတ္ျခင္း မရိွေပ။ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“ဥေရာပမွာဆိုရင္ အမ်ိဳးသမီးေတြဆိုတာ အမ်ိဳးသားေတြနဲ႔ တန္းတူအခြင့္အေရး ရတယ္။ ဒီ အေရွ႕ကေတာ့ ေတာ္ေတာ္  ႏွိမ္ၾကတယ္။ ဗမာျပည္မွာလည္း ဒီလိုပဲ၊ ယိုးဒယားမွာလည္း ဒီလိုပဲ။ အမ်ိဳးသမီး အခြင့္အေရး ဆိုတာကို အခုအခ်ိန္မွာက ေျပာေနတုန္းပဲ ရွိေသးတယ္။ အျပည့္အ၀ မရေသးဘူး။ ဘုရားေဟာတဲ့ထဲမွာက အမ်ိဳးသား၊ အမ်ိဳးသမီး ခြဲၿပီး ဘုရားစာသင္တယ္၊ အခြင့္အေရးရတယ္ ဆိုတာ မပါဘူး။ မေကာင္းတဲ့သူကို မေပါင္းနဲ႔၊ မေကာင္းတာ မလုပ္နဲ႔ ဆိုတာပဲ ေဟာထားတာ” ဟု သူက ဆိုသည္။  &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ျမန္မာႏိုင္ငံတြင္ ဗုဒၶသာသနာ ထြန္းကားပံုႏွင့္ ဘာသာေရး ကိုင္း႐ွိဳင္းၾကပံုမ်ားသည္ တျခားႏိုင္ငံမ်ားႏွင့္မတူ အားရေက်နပ္ဖြယ္ေကာင္းလွသည္ဟု သူက ဆိုသည္။ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“အဘိဓမၼာ ေလ့လာေရးမွာေတာ့ ဗမာျပည္က အေကာင္းဆံုးပဲ။ ေနာက္ ဗမာျပည္မွာ သာသနာ ထြန္းကားတာ၊ ယဥ္ေက်းတာ၊ ဘာသာေရး ကိုင္း႐ွိဳင္းတာ၊ ရဟန္းေတြ၊ သီလရွင္ေတြကို ႐ိုေသတာေတြက အားရစရာပဲ။ ဒီ နီေပါမွာ ဒါေတြကိုျပၿပီး တရားေဟာရတာ” ဟု သူက ရွင္းျပသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;သုိ႔ေသာ္လည္း ၂၀၀၇ ခုႏွစ္တြင္ ေမတၱာပို႔ၾကြခ်ီေသာ သံဃာေတာ္မ်ားကို အၾကမ္းဖက္ ႏွိမ္နင္းျခင္းေၾကာင့္ ျမန္မာျပည္၏ သာသနာေရးကို ပံုပမာျပ၍ တရားေဟာျပရန္မွာ ခက္ခဲသြားသည္ဟု သူကဆိုသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;“ဘုန္းၾကီးေတြကုိ သူတို႔ အဲဒီလို လုပ္တယ္ ဘာညာ ၾကားေတာ့ က်မ သံအမတ္ႀကီးကို သြားေျပာတယ္။ က်မတို႔က ဗမာျပည္ကို အားကိုးၿပီး ဒီမွာ သာသနာျပဳေနရတာ။ ဗမာျပည္ရဲ႕ ၾကည္ညိဳၾကတာကို ေျပာျပၿပီး သာသနာ ျပဳေနတာ။ အခုလို ၾကားေတာ့ စိတ္မေကာင္းဘူး ဆိုေတာ့ သူက (ဆႏၵျပသံဃာေတြက) ဘုန္းႀကီး အတုေတြ လို႔ ေျပာတယ္” ဟု ေဒၚဓမၼ၀တီက ျပန္ေျပာျပသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;သူကဆက္၍ ျမန္မာျပည္သည္ ဗုဒၶသာသနာ ထြန္းကားသည့္ တိုင္းျပည္ ျဖစ္သည့္အေလ်ာက္ အရာရာကို ေမတၱာေရွ႕ထား၍ ေျဖရွင္းမွသာ ဗုဒၶခ်မွတ္ထားသည့္ လမ္းစဥ္မ်ားႏွင့္ ကိုက္ညီမည္ ဟု ဆိုသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ေဒၚဓမၼ၀တီ၏ ေက်ာင္းတိုက္မွ ျပန္ထြက္လာခ်ိန္တြင္ မုိးစဲသြားၿပီ ျဖစ္သည္။ ဆည္းလည္းသံ တလြင္လြင္ ႏွင့္ ညေနခင္း ဘုရား၀တ္တက္သံတို႔က လူမ်ား ပ်ားပန္းခပ္ လႈပ္ရွားေနသည့္ လမ္းထက္ဆီသုိ႔ ပ်ံ႕လြင့္ေနေလသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;http://www.irrawaddy.org မွကူးယူထားသည္။&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-6732324757704742803?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/6732324757704742803/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_05.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/6732324757704742803'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/6732324757704742803'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_05.html' title='နီေပါ ကုမၼာရီႏွင့္ ေဒၚဓမၼ၀တီ'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsqAFDl7yjI/AAAAAAAAAIM/NkIyA-E55JY/s72-c/Goddess%2520Kumari.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-1219054109739056358</id><published>2009-10-05T11:38:00.000-07:00</published><updated>2009-10-08T14:34:06.164-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဗဟုသုတ'/><title type='text'>Bill Gate ေျပာတဲ့ ဘဝ(၁၁)ခု</title><content type='html'>&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Sso_ELFHjSI/AAAAAAAAAH0/3ZZI50WogOU/s1600-h/33906.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389189245028502818" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Sso_ELFHjSI/AAAAAAAAAH0/3ZZI50WogOU/s320/33906.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;Bill Gate ေျပာတဲ့ ဘဝ(၁၁)ခု&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;ဘဲြ႔ႏွင္းသဘင္တစ္ခုမွာ ဘဲြ႔ရေက်ာင္းသားေတြအတြက္ ဘီလ္ဂိတ္က ဒီလိုအၾကံဥာဏ္ေပး ေဟာေျပာခဲ့ပါတယ္....&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 1&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;Life is not fair - get used to it.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 2&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;The world won't care about your self-esteem. The worldwill expect you to accomplish something BEFORE you feelgood about yourself.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 3&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;You will NOT make 40 thousand dollars a year right outof high school. You won't be a vice president withcar phone, until you earn both.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 4&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;If you think your teacher is tough, wait till you get aboss. He doesn't have tenure.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 5&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;Flipping burgers is not beneath your dignity. Yourgrandparents had a different word for burger flippingtheycalled it Opportunity.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 6&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;If you mess up,it's not your parents' fault, so don'twhine about your mistakes, learn from them.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 7&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;Before you were born, your parents weren't as boring asthey are now. They got that way from paying your bills,cleaning your clothes and listening to you talk abouthow cool you are. So before you save the rain forestfrom the parasites of your parent's generation, trydelousing the closet in your own room.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 8&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;Your school may have done away with winners and losers,but life has not. In some schools they have abolishedfailing grades and they'll give you as many times asyou want to get the right answer. This doesn't bear theslightest resemblance to ANYTHING in real life.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 9&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;Life is not divided into semesters. You don't getsummers off and very few employers are interested inhelping you find yourself. Do that on your own time.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 10&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;Television is NOT real life. In real life peopleactually have to leave the coffee shop and go to jobs.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;RULE 11&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;Be nice to nerds. Chances are you'll end up working forone.&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;အဓိပါယ္ ကေတာ့..&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၁) လူ႔ဘဝက မမွ်တဘူး။ ဒါကို လက္ခံႏိုင္ေအာင္ ၾကိဳးစားပါ။(&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;၂) ဒီေလာကက ကိုယ့္ေလးစားၾကည္ညိဳမႈကို အသိအမွတ္ျပဳမွာ မဟုတ္ဘူး။ အက်ဳိးသက္ေရာက္မႈကို အရင္လုပ္ ျပီးမွ ကိုယ့္ရဲ႕ခံစားခ်က္ကို ဆန္းစစ္ဖို႔ ေလာကၾကီးက ပိုေမွ်ာ္လင့္တယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၃) ေက်ာင္းကေနခြါတာနဲ႔ လခေကာင္းမရႏိုင္ဘူး။ ခ်က္ခ်င္း ဟမ္းဖုန္းခ်ိတ္ထားတဲ့ ကြပ္ကဲသူ မျဖစ္ႏိုင္ဘူး။ ႏွစ္ခုစလံုးအတြက္ ၾကိဳးပမ္းအားထုတ္မွ ရႏိုင္တယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၄) ေက်ာင္းက ဆရာေတြကို ဆိုးတယ္လို႔ ခင္ဗ်ားတုိ႔ထင္ခဲ့ရင္ တစ္ေန႔ခင္ဗ်ားတို႔ ကုမၸဏီသူေဌးေတြ ျဖစ္လာတဲ့အခ်ိန္က်ရင္ သိလိမ့္မယ္။ သူေဌးေတြက အလုပ္ကို အေၾကြးမထားဘူး။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၅) ဟမ္ဘာဂါဆိုင္မွာ အလုပ္လုပ္လို႔ ကိုယ့္ကို အသံုးမက်ဘူးလို႔ မထင္နဲ႔။ ခင္ဗ်ား ဘိုးဘြားေတြက ဟမ္ဘာဂါအလုပ္အတြက္ အဓိပၸါယ္တစ္ခု ဖြင့္လိုက္မယ္။ အဲဒါက "အခြင့္အေရး" တဲ့။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၆) ခင္ဗ်ား ဘာမွျဖစ္မလာတာ ခင္ဗ်ားမိဘေတြရဲ႕ အမွားမဟုတ္ဘူး။ ဒါေၾကာင့္ ကိုယ္လုပ္တဲ့ အမွားအတြက္ ေဒါသထြက္မေနနဲ႔။ အမွားထဲက သင္ယူပါ။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၇) ခင္ဗ်ားမေမြးဖြားခင္ ခင္ဗ်ားမိဘေတြက အခုလိုထိုင္းမိႈင္းေနတာ မဟုတ္ဘူး။ သူတုိ႔ အခုလို ထိုင္းမႈိင္းရတာက ခင္ဗ်ားအသံုးစရိတ္အတြက္ ရွာေနလို႔၊ ခင္ဗ်ားရဲ႕ အဝတ္ေတြ ေလွ်ာ္ရလို႔၊ ကိုယ့္ကိုယ္ကိုေတာ္ေၾကာင္း အေျပာၾကီးတဲ့ ခင္ဗ်ားရဲ႕စကားကို နားေထာင္ေနရလို႔ျဖစ္တယ္။ ဒါေၾကာင့္ ခင္ဗ်ားမိဘတို႔ေခတ္က ဖ်က္ဆီးခဲ့တဲ့ အပူပိုင္းဇံုသစ္ေတာကို ခင္ဗ်ား ျပဳျပင္ကယ္တင္ဖို႔ မၾကိဳးစားခင္ ခင္ဗ်ားရဲ႔ အိပ္ရာကို အရင္သန္႔ရွင္းလိုက္ပါ။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၈) ေက်ာင္းမွာ ႏိုင္သူနဲ႔ ႐ႈံးသူဆိုတာရွိတယ္။ ဘဝမွာ မရွိဘူး။ ေက်ာင္းက ခင္ဗ်ားကို အခြင့္အေရး မျပတ္ေပးျပီး အေျဖမွန္ရဖို႔ ရွာခိုင္းလိမ့္မယ္။ တကယ့္လက္ေတြ႔ဘဝမွာေတာ့ ဒီလိုမရွိဘူး။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၉) တီဗီြထဲ သရုပ္ေဆာင္တာေတြက တကယ့္ဘဝေတြ မဟုတ္ဘူး။ တကယ့္ဘဝက လူတိုင္း ေကာ္ဖီဆိုင္ကို ေက်ာခုိင္းျပီး အလုပ္ထဲ ဝင္ရတာခ်ည္းပဲ။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၁ဝ) စာဂ်ပိုးေတြကို တေလးတစား ဆက္ဆံပါ။ တစ္ခ်ိန္ခ်ိန္ သူတို႔ထဲက တစ္ေယာက္ဆီမွာ ခင္ဗ်ား အလုပ္လုပ္ျဖစ္လိမ့္မယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;(၁၁) လူ႔ဘဝမွာ သင္ၾကားခ်ိန္ကာလ မသတ္မွတ္ဘူး။ ပိတ္ရက္မရွိဘူး။ ဘယ္အလုပ္ရွင္ကမွ ခင္ဗ်ားလုပ္ခ်င္တာကုိ ညႇိႏိႈင္းေပးမွာမဟုတ္ဘူး။ ဒါေၾကာင့္ကိုယ့္အားလပ္ခ်ိန္ကို အသံုးျပဳပါ။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#330099;"&gt;niairy blog&lt;/span&gt; မွ ကူးယူေဖၚျပပါသည္။&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-1219054109739056358?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/1219054109739056358/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/bill-gate.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/1219054109739056358'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/1219054109739056358'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/bill-gate.html' title='Bill Gate ေျပာတဲ့ ဘဝ(၁၁)ခု'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Sso_ELFHjSI/AAAAAAAAAH0/3ZZI50WogOU/s72-c/33906.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-5979378395220793457</id><published>2009-10-04T20:09:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T20:20:38.009-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='နည္းပညာ'/><title type='text'>အီးေမလ္းအား ၾကား၀င္ေဖာက္ဖတ္ႏုိင္ေသာ ေနရာမ်ား</title><content type='html'>&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsllpmO23YI/AAAAAAAAAHg/EPXPxAinhFI/s1600-h/lims-email.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388950194437414274" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsllpmO23YI/AAAAAAAAAHg/EPXPxAinhFI/s320/lims-email.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;အီးေမလ္းအား ၾကား၀င္ေဖာက္ဖတ္ႏုိင္ေသာ ေနရာမ်ား&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ယေန႔ေခတ္အတြက္ အင္တာနက္ဆုိတာ တစ္ေယာက္ကုိတစ္ေယာက္ ဆက္သြယ္မႈ႕အပုိင္းမွာ အဓိကက်ေသာ အပုိင္း၊အခန္းက႑ကေနပါ၀င္ေနပါတယ္။ ဒါေပမဲ႔ တုိးတက္လာတဲ႔ နည္းပညာအေလွ်ာက္ အင္တာနက္ နဲ႔ အီးေမးလ္အသုံးၿပဳသူတုိင္း မိမိတုိ႔အသုံးၿပဳေသာ နည္းပညာ အားသာခ်က္ အားနည္းခ်က္ေတြကုိ သိထားသင့္ေပသည္။ ကၽြန္ေတာ္တုိ႔က အီးေမလ္း လိပ္စာေလးတစ္ခုရုိက္ထည့္ၿပီးပုိ႔လုိက္တယ္.. ဒါေပမဲ႔ အဲ႔လုိပုိ႔လုိက္တဲ႔ ေမးလ္ဟာ လူသန္းေပါင္းမ်ားစြာ သုံးေနေသာ အင္တာနက္ေပၚမွာၿဖတ္သန္းသြားလာေနၾကတယ္။ ဒီလုိေနရာမွာ ၾကားခံ Gateway, Server, Backbone, Segment ေတြကုိၿဖတ္သြားရတယ္။ ဒီအတြက္ မိမိတုိ႔သုံးေနတဲ႔ ေမးလ္ေတြကုိ ၾကားခံေနရာကေန ၀င္ေရာက္ ေဖာက္ၾကည့္လုိ႔ရတယ္ဆုိတာကုိ သိထားသင့္တယ္။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;Internet Service Provider (ISP)&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ISP ဆုိတာ မိမိတုိ႔သုံးေနတဲ႔ Network Traffic ေတြအားလုံးကုိ အလြယ္တကြယ္ေစာင့္ ဖမ္းႏုိင္တဲ႔ေနရာပါ။ ကၽြန္ေတာ္တုိ႔သုံးေန network packet ေတြဟာ ISP မွာေတာ့ Feed တစ္ခုထားခဲ႔ရတာပဲ။ ဒီအတြက္ မိမိတုိ႔ရဲ႕ ေမးလ္အားလုံးကုိ ISP ဟာ လုိအပ္ရင္လုိအပ္သလုိ ၀င္ေရာက္ ၾကည့္လုိ႔ရတယ္။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;Email Provider&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;မိမိအသုံးၿပဳေနေသာ ေမးေတြအားလုံးကုိ အသုံးၿပဳေနေသာ ေမးလ္ provider ေတြကေန ၀င္ၾကည့္လုိ႔ရတယ္။ ဥပမာ - Gmail သုံးတယ္ဆုိရင္.. Gmail ရဲ႕ Authorized person ေတြက ၾကည့္လုိ႕ရတယ္။&lt;br /&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;Corporate Environment&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;တစ္ခ်ဳိ႕လုပ္ငန္းကုမၸဏီ ေတြက မိမိတုိ႔ရဲ႕ လုပ္ငန္းအတြင္း Data Document ေတြ အမွားအယြင္းနဲ႔ &lt;/div&gt;&lt;div&gt;၀န္းထမ္းေတြကုိေစာင့္ၾကည့္ရန္ packet sniffer ေတြကုိ Internal Network တစ္ခုလုံအတြက္ ထားထားၾကတယ္။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;Hotel/Conference Center/Internet Café&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Hotel/Conference Center ေတြကေန user ေတြရဲ႕ ေမးလ္ေတြကုိ intercept လုပ္လုိ႔ရတယ္။ ေဟာ္တယ္ ေတြနဲ႔ Conference Center ေတြမွာ ၄င္းတုိ႔ရဲ႕ User ေတြကုိ သတ္မွတ္ခ်က္အတုိင္း အသုံးၿပဳရေအာင္ Net ကုိထိန္းခ်ဴပ္ထားတယ္၊ ထုိ႔အတူ Cyber Cafe ေတြလည္းအဲ႔အတုိင္းပဲ... ဒီေနရာမွာ တစ္ခုရွိတာက ၿမန္မာၿပည္က Cyber Cafe ေတြ ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားက ၄င္းတုိ႔ရဲ႕ Server / Gateway Router ေတြကုိ တိတိက်က် လုံၿခဳံမႈ႕မေပးထားရင္ အၿပင္လူက ၄င္း server / Router ကုိ၀င္ေဖာက္ၿပီး Network တစ္ခုလုံးရဲ႕ Packet ေတြကုိ Sniffing လုပ္ကာ အီးလ္ေမးေဖာက္ႏုိ္င္တယ္။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;Housing Provided Connectivity&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;condominium and apartment complexes အခ်ဳိ႕ေတြမွာ ၄င္းတုိ႔၏ အိမ္ရွင္၊ အိမ္ငွားေတြအတြက္ Built-in High Speed Internet ေတြကုိ ေပးသုံးၾကတယ္။ ဒါက Hotel/Conference Center/Internet Café ေတြတူပါတယ္။ အကယ္၍ ၄င္း Network မွာ Admin တစ္ေယာက္က ညံ့ဖ်င္းတာပဲၿဖစ္ေစ၊ Admin က ၾကား&lt;/div&gt;&lt;div&gt;၀င္ေဖာက္တာပဲၿဖစ္ေစ ၀င္ေရာက္ႏုိင္တယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;College Environment&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;College ေတြမွာသုံးတာကုိ cable modems and other broadband technologies ‘shared local loop’ network model လုိ႔ေခၚၿပီးေတာ့ ၄င္းေနရာေတြမွာလည္း ၾကား၀င္ေဖာက္လုိ႔ရတယ္။ ဒါကလည္း corporate networks interception နဲ႔တူတယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;Local Loop Interception&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;အကယ္၍ မိမိရဲ႕ အိမ္နား၀န္းက်င္မွာ သုံးေနတဲ႔ လူတစ္ေယာက္ရဲ႕ Network နဲ႔ Mail ကုိ interception လုပ္မယ္ဆုိရင္ ပုံမွန္အားၿဖင့္မလြယ္ႏုိင္ေပမဲ႔ ၄င္း system ကုိ၀င္ေရာက္ဖုိ႔ special hardware အနည္းငယ္ေတာ့လုိတယ္။ ဒီလုိေနရာေတြမွာလည္း ၀င္ေရာက္ႏုိင္တယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;MAN environment&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ယခုအခ်ိန္မွာေတာ့ MAN ေတြကုိ ၿပည္တြင္းအစုိးရအဖြဲ႕အစည္းနဲ႔ ေတြေလာက္ပဲ က်ယ္က်ယ္ၿပန္႔ၿပန္႔သုံးတာမ်ားတယ္။ ဒီလုိေနရာမွာလည္း မိတ္ေဆြတုိ႔သုံးေနတဲ႔ network ကုိ sniffing လုပ္လုိ႔ရတယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;Wireless Network Access Point&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Wireless Network ဆုိရင္ မ်ားေသာအား Wi-Fi ကုိပဲေၿပးၿမင္လိမ့္မယ္.. ဟုတ္ပါတယ္. ဒီလုိ Wi-Fi Wireless AP ေတြကလည္း Interception လုပ္လုိ႔ရတယ္။ ၄င္း Wireless တြင္၊ Wi-Fi, WiMAX, Bluetooth, GPRS, HSDPA စည္တုိ႔လည္းပါ၀ယ္တယ္။တကယ္တမ္းေၿပာရမယ္ဆုိရင္ ဒါေတြတင္မကဘူး အမ်ားၾကီးရွိေသးတယ္။ ဒါေတြက အဓိက ေနရာေတြပဲ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ဒီေတာ့ မိမိတုိ႔ရဲ႕ ေမးလ္ေတြကုိ ဘယ္သူမွ မ၀င္ဖတ္ႏုိင္ေအာင္ လုပ္ေဆာင္တဲ႔ နည္းမရွိဘူး။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ဒါေပမဲ႔ တစ္ခုတည္းေသာ နည္းလမ္းကေတာ့ မိမိပု႔ိလုိက္ေသာ messages ေတြကုိ Encrypt လုပ္ၿပီးပုိ႔ကာ ၾကာ၀င္ေဖာက္ၾကည့္လုိ႔မရေအာင္ လုပ္ေဆာင္ၿခင္းသာ အေကာင္းဆုံးနည္းလမ္းၿဖစ္တယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://www.lannthit.com/"&gt;http://www.lannthit.com/&lt;/a&gt; မွ&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-5979378395220793457?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/5979378395220793457/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_8621.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/5979378395220793457'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/5979378395220793457'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_8621.html' title='အီးေမလ္းအား ၾကား၀င္ေဖာက္ဖတ္ႏုိင္ေသာ ေနရာမ်ား'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsllpmO23YI/AAAAAAAAAHg/EPXPxAinhFI/s72-c/lims-email.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-5631358154942417056</id><published>2009-10-04T16:49:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T16:56:21.026-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='သုတရသ'/><title type='text'>ေတာင္းဆု</title><content type='html'>&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssk1ld1nG5I/AAAAAAAAAHY/df2BFvpqd8A/s1600-h/purple-hat-girl-golfer.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388897346906430354" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssk1ld1nG5I/AAAAAAAAAHY/df2BFvpqd8A/s320/purple-hat-girl-golfer.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssk1ZLZNTTI/AAAAAAAAAHQ/ClwsvDCCKIY/s1600-h/FROG0406.JPG"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 276px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388897135797030194" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssk1ZLZNTTI/AAAAAAAAAHQ/ClwsvDCCKIY/s320/FROG0406.JPG" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;br /&gt;၂၀၀၅ ႏိုဝင္ဘာလထုတ္ Teen magazine မွာပါတဲ့ ႏိုင္ငံတကာ ကေမာက္ကမမ်ား ဆိုတဲ့ ေခါင္းစဥ္ ေအာက္က ပုံျပင္ေလးတပုဒ္ကုိ မွ်ေ၀ခံစားထားပါတယ္။ &lt;/div&gt;&lt;div&gt;ဘယ္သူ႔ကိုမွ ထိခုိက္နစ္နာေစလုိတဲ့ သေဘာထားမ်ဳိး မပါပါဘူး။&lt;br /&gt;အမ်ဳိးသမီးရဲ့ ေတာင္းဆုသုံးခု&lt;br /&gt;အမ်ဳိးသမီးတဦးရဲ့ ေဂါက္ရိုက္ေနရင္း သူ႔ေဂါက္သီးက ေတာအုပ္တခုအတြင္းကုိ က်သြားတဲ့အတြက္ ေဂါက္သီး ရွာဖုိ႔အတြက္ ေတာထဲကို ဝင္လာခဲ့ပါတယ္။ ေတာအုပ္အတြင္းမွာ ေထာင္ေခ်ာက္မိေနတဲ့ ဖားတေကာင္ ကိုေတြ႔ေတာ့ ဖားက အဲဒီ အမ်ဳီးသမီးကုိ သူ႔ကုိ လႊတ္ေပးဖို႔ အကူအညီ ေတာင္းပါသတဲ့။ သူက အကူအညီ ေတာင္းခံ တဲ့ေနရာမွာ "က်ေနာ့္ကို လႊတ္ေပးရင္ ခင္ဗ်ားရဲ့ လုိအင္ဆႏၵ သုံးခုကို ျဖည့္ဆည္း ေပးပါ့မယ္" လို႔ ဆိုတဲ့အတြက္ အမ်ဳိးသမီးက ေထာင္ေခ်ာက္ အတြင္းမွာ မိေနတဲ့ ဖားကို လႊတ္ေပး လုိက္ပါေတာ့တယ္။လြတ္သြားတဲ့ ဖားက "ကဲ ပထမဆုကို ေတာင္းေပေတာ့" လုိ႔ ဆိုလုိက္တဲ့အခါ အမ်ဳိးသမီးက ေခတၱစဥ္းစား လုိက္ၿပီး "က်မ ကမာၻေပၚမွာ အလွဆုံး အမ်ဳိးသမီး တေယာက္ ျဖစ္ခ်င္ပါတယ္" လုိ႔ ပထဆုကို ေတာင္းလုိက္ ပါတယ္။ အဲဒီေတာ့ ဖားက "က်ေနာ္ေျပာဖို႔ တခု ေမ့သြားတယ္။ ခင္ဗ်ား ဆုတခု ေတာင္းတုိင္းမွာ ခင္ဗ်ား ခင္ပြန္းသည္က ခင္ဗ်ားထက္ ဆယ္ဆ ပိုရလိမ့္မယ္" လုိ႔ သတိေပးလုိက္ပါတယ္။&lt;a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_1EcjJYycL5c/SO610jufwHI/AAAAAAAAADo/j3zcdP505JU/s1600-h/FROG0406.JPG"&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;a href="http://images.google.co.th/imgres?imgurl=http://www.kckpl.lib.ks.us/YS/IMAGES/FROG0406.JPG&amp;amp;imgrefurl=http://livesreflection.blogspot.com/2008/07/story-about-frog.html&amp;amp;h=723&amp;amp;w=623&amp;amp;sz=187&amp;amp;hl=en&amp;amp;start=12&amp;amp;sig2=t8vXB2GUcsc5zIiG5pNaDw&amp;amp;usg=__jzZ5LwnB06mwiqjzArN8C_rHo0Q=&amp;amp;tbnid=q_81kFk8JuvguM:&amp;amp;tbnh=140&amp;amp;tbnw=121&amp;amp;ei=fbXuSPTAHYfy7APfuZioBg&amp;amp;prev=/images%3Fq%3Dfrog%26gbv%3D2%26hl%3Den%26sa%3DG"&gt;ုံ&lt;/a&gt;အမ်ဳိးသမီးက ေခတၱစဥ္းစား လုိက္ပါတယ္။ "က်မက အေခ်ာဆုံး ျဖစ္သလုိ သူကလည္း ကမာၻေပၚမွာ အေခ်ာဆုံး ေယာက္်ား ျဖစ္လာမွာ ဆိုေတာ့ သူ႔အေနနဲ႔ က်မကိုပဲ ေရြးရမွာ။ ကိစၥမရွိပါဘူး။ က်မ ေတာင္းတဲ့ ဆုသာ ျပည့္ပါရေစ" လုိ႔ ဆိုလုိက္ေတာ့ ဖားက "ျပည့္ေစ" လုိ႔ ေပးလုိက္ပါတယ္။ဒုတိယဆု ေတာင္းပါလုိ႔ ဆိုေတာ့ အမ်ဳိးသမီးက "ကမာၻေပၚမွာ အခ်မ္းသာဆုံး အမ်ဳိးသမီး ျဖစ္ပါရေစ" လုိ႔ ဆုေတာင္းပါတယ္။ ဒီတခါလည္း ဖားက "ခင္ဗ်ား ခ်မ္းသာသလို ခင္ဗ်ား ခင္ပြန္းကလည္း ခ်မ္းသာသြားမွာေနာ္" လုိ႔ သတိေပးျပန္ပါတယ္။ ဒီေတာ့ အမ်ဳိးသမီးက "ကိစၥမရွိပါဘူး။ သူခ်မ္းသာလည္း သူက က်မ ခင္ပြန္းပဲ ဥစၥာ" လုိ႔ ေျဖလုိက္တဲ့အတြက္ ဖားက ဒုတိယဆုကုိလည္း "ျပည့္ေစ" လုိ႔ ေပးလုိက္ျပန္ပါတယ္။တတိယဆုကို ေတာင္းဖို႔ေတာ့ အမ်ဳိးသမီးက ေတာ္ေတာ္ေလး စဥ္းစားပါတယ္။ ၿပီးေတာ့မွ ေတာင္းဆုတိုင္းကို ျပည့္ေစတဲ့ ဖားထံမွာ ေတာင္းခံလုိက္တဲ့ ဆုက "က်မမွာ ႏွလုံးေရာဂါ နည္းနည္းကေလး ျဖစ္ပါေစ" တဲ့။ ဒီေတာ့ ဖားကလည္း "ျပည့္ေစ" လုိ႔ ဆိုေပးလုိက္ပါသတဲ့။ပုံျပင္ေလးကေတာ့ ဒါပါပဲ။အကယ္၍ သင္ဟာ အမ်ဳိသမီး ျဖစ္မယ္ဆိုရင္ ပုံျပင္က ဒီေနရာမွာ ဆုံးသြားပါၿပီေနာ္။ အကယ္၍ သင္ဟာ အမ်ဳိးသား ျဖစ္မယ္ဆိုရင္ေတာ့သတိ။ အမ်ဳိးသမီး မဖတ္ရ။ အမ်ဳိးသားမ်ားသာ ဆက္ဖတ္ရန္ အမ်ဳိးသမီးေတြက သူတို႔ကိုယ္ သူတို႔ သိပ္အထင္ႀကီးၾကတယ္ဗ်။ ဆုေတာင္းတုိင္း ျပည့္ေစတဲ့ ဖားထံမွာ သူ ႏွလုံး ေရာဂါ ရပါရေစလို႔ ဆုေတာင္းလုိက္တာ အေၾကာင္းမဲ့မဟုတ္ဘူး။ သူ႔မွာ ႏွလုံးေရာဂါ ရရင္ သူ႔ထက္ဆယ္ပိုၿပီး သူ႔ခင္ပြန္းသည္က ရမွာ ဆိုေတာ့ ဒီငနာ ျမန္ျမန္ေသေအာင္ ဆုေတာင္းလုိက္တာပဲ။ ဒါေပမဲ့ သူ႔ ေတာင္းဆုက ႏွလုံးေရာဂါ နည္းနည္းကေလး ျဖစ္ပါရေစ ျဖစ္တဲ့အတြက္ သူ႔ခင္ပြန္းက သူ႔ထက္ ဆယ္ဆပိုနည္းၿပီး ႏွလုံးေရာဂါ ျဖစ္မယ္ဆိုတာ ဒီအမ်ဳိးသမီး မသိလုိက္ဘူးေလ။&lt;br /&gt;အကယ္၍ သင္ဟာ အမ်ဳိးသမီး ျဖစ္ပါလ်က္ ဒီစာကို ဆက္ဖတ္ေနတယ္ဆိုရင္ေတာ့ ေျပာပါရေစ။ အမ်ဳိးသမီးေတြ ဟာ ဘယ္ေတာ့မွ သူမ်ားေျပာစကားကို မယုံတတ္ဘူး။ အလြယ္တကူ လက္မခံတတ္ဘူး ဆိုတာ လက္ေတြ႕ပဲ မဟုတ္လား။ &lt;/div&gt;&lt;div&gt;မဖတ္ပါနဲ႔ ဆိုတာကို ဆက္ဖတ္ေနလို႔ပါေနာ္..........။&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-5631358154942417056?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/5631358154942417056/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3734.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/5631358154942417056'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/5631358154942417056'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3734.html' title='ေတာင္းဆု'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssk1ld1nG5I/AAAAAAAAAHY/df2BFvpqd8A/s72-c/purple-hat-girl-golfer.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-4199779270095458705</id><published>2009-10-04T16:25:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T16:39:16.220-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ထူးဆန္းေထြလာ'/><title type='text'>ေခါင္းႏွစ္လံုးကိုယ္တစ္ခု ခေလးငယ္မိန္းခေလးေမြးဖြား</title><content type='html'>&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SskxJfsrnLI/AAAAAAAAAHI/XfAJfcIfqlI/s1600-h/two-heads-baby.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 280px; DISPLAY: block; HEIGHT: 175px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388892468322999474" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SskxJfsrnLI/AAAAAAAAAHI/XfAJfcIfqlI/s320/two-heads-baby.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SskxBDNrEWI/AAAAAAAAAHA/ZVz3R8d7ZCA/s1600-h/P200907292137592134719432.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 200px; DISPLAY: block; HEIGHT: 139px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388892323237794146" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SskxBDNrEWI/AAAAAAAAAHA/ZVz3R8d7ZCA/s320/P200907292137592134719432.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 214px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388892067150392034" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SskwyJNrauI/AAAAAAAAAG4/ZHDh9v-uk44/s320/xin_322070629183626509031.jpg" /&gt;&lt;br /&gt;ေခါင္းႏွစ္လံုး ကိုယ္တစ္ခုနဲ႕ မိန္းခေလးတစ္ေယာက္ကို မေန႕က ဖိလပိုင္ႏိုင္ငံ Manila ေဆးရံုမွာေမြးဖြားခဲ့ပါတယ္။ Fabella ေဆးရံုက ဆရာဝန္က ဗုဒၶဟူးေနက ထုတ္ျပန္ခ်က္အရ ခေလးငယ္ဟာ အေလးခ်ိန္ ၆ ေပါင္ရွိျပီး ႏွစ္လံုး ကေတာ့ တစ္ခုတည္းရွိတယ္ လို႕ ထုတ္ျပန္ခဲ့ပါတယ္။ အေဖကေတာ့ ဆိုက္ကယ္ေဘးတြဲ (ျမန္မာႏိုင္ငံမွာဆို ဆိုက္ကား) ဆရာတစ္ေယာက္ျဖစ္ျပီး ေငြေၾကးအခက္အခဲအတြက္ ဆုေတာင္းတာ ထုတ္ျပန္ခ်က္ ကုတင္ေပၚေရာက္တဲ့ အထိပါတယ္။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ဒီခေလး (ႏွစ္ေယာက္လို႕ေခၚရမလား တစ္ေယာက္လို႕ေခၚရမလားမသိဘူး) ကို ႏွလံုးကုတဲ့ စင္တာ ကို ေျပာင္းခင္ခ်ိန္ထိ နီယြန္မီးေရာင္ခ်ည္ေအာက္မွာ ထားရအံုးမယ္လို႕ေျပာပါတယ္။ အရင္ ဒီလို ခႏၶာကိုယ္အစိတ္အပိုင္း ဆက္တဲ့ အမႊာေတြကို အဲ့ဒီေဆးရံုက တစ္ေယာက္ျခင္းစီျဖစ္ေအာင္ ခြဲထုတ္ေပးႏိုင္ပါတယ္။ ေနာက္အဲ့လိုေမြးတဲ့ အင္ဒိုနီးရွားက ေခါင္းႏွစ္လံုးခေလးငယ္တစ္ေယာက္ကေတာ့ ခႏၶာကိုယ္ ကို္ယ္အဂၤါဆိုင္ရာေရာဂါမ်ားေရာင့္ အဂၤါ ေန႕ကြယ္လြန္ခဲ့ပါတယ္။ အဲ့ဒီခေလးကေတာ့ ေလာကမွာ စုစုေပါင္း ၅ ရက္သာ အသက္ရွင္ခဲ့ပါတယ္။&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-4199779270095458705?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/4199779270095458705/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_5782.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/4199779270095458705'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/4199779270095458705'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_5782.html' title='ေခါင္းႏွစ္လံုးကိုယ္တစ္ခု ခေလးငယ္မိန္းခေလးေမြးဖြား'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SskxJfsrnLI/AAAAAAAAAHI/XfAJfcIfqlI/s72-c/two-heads-baby.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-9123230091174815769</id><published>2009-10-04T16:18:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T16:24:25.464-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='က်န္းမာေရး'/><title type='text'>ထူးတဲ့အာလူး(ကင္ဆာအတြက္)</title><content type='html'>&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsktnbEJv2I/AAAAAAAAAGw/b7TU6JmuGQA/s1600-h/untitled770arlu.bmp"&gt;&lt;img style="MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 119px; FLOAT: left; HEIGHT: 145px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388888584428830562" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsktnbEJv2I/AAAAAAAAAGw/b7TU6JmuGQA/s320/untitled770arlu.bmp" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ယေန႕ဂ်ပန္ႏိုင္ငံမွာ ဓါတ္စာေဖ်ာ္ရည္တစ္မ်ဳိး ေခတ္စားေနပါသည္။&lt;/div&gt;&lt;div&gt; လူအမ်ား စိတ္၀င္စားလာေအာင္ စတင္ေဖာ္ထုတ္ ေဆာ္ ၾသခဲ့သူကေတာ့ ဂ်ပန္ဗုဒၶဘာသာ ဘုန္းေတာ္ႀကီး အရွင္ တိုမီဇာ၀ ျဖစ္ပါတယ္။ ထင္ေပၚေက်ာ္ၾကားလာတဲ့ ဓါတ္စာေဖ်ာ္ရည္ ကေတာ့ ``အာလူးစိမ္း`` ေဖ်ာ္ရည္ပဲျဖစ္ပါတယ္ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ဂ်ပန္ႏိုင္ငံမွာ အာလူးစိမ္းေဖ်ာ္ရည္ေၾကာင့္ ေရာဂါ သက္သာေပ်ာက္ကင္းသြားရတဲ့ လူနာေတြ ၊ လူနာရွင္ေတြဆီက ေက်းဇူး တင္ေၾကာင္း ပလူပ်ံသလိုေရာက္လာတဲ့စာေတြ အရွင္တိုမီဇာ၀ လက္ခံရရွိခဲ့ပါတယ္ ။ဆရာေတာ္က `` ဒီႏွစ္ထဲမွာ ကင္ဆာအမ်ားအျပားဟာ အာလူးစိမ္းဓါတ္စာ ကို မွီ၀ဲခဲ့ၾကၿပီး ပမာဏေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ား ဟာ သိသိသာသာသက္သာသြားၿပီး ေသမင္းႏႈတ္ခမ္း၀က ျပန္လာႏိုင္ခဲ့ၾကပါတယ္`` ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;အသံုးျပဳပံုကေတာ့ အာလူးအစိမ္း လတ္လတ္ဆတ္ဆတ္ကို ေရစင္ေအာင္ေဆးၿပီး ထုေထာင္းပါမယ္ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ၿပီးမွ ပိတ္စိမ္းပါးနဲ႕ထုပ္ၿပီး အရည္ရေအာင္ညွစ္ယူပါမယ္ ။ အဲဒီအရည္ ဖန္ခြက္တစ္ခြက္မွ ႏွစ္ခြက္ &lt;/div&gt;&lt;div&gt;ေန႕စဥ္မွီ၀ဲသြားမယ္ဆိုရင္အသည္းေရာဂါ ၊ဆီးခ်ဳိေရာဂါ ၊အစာအိမ္ေရာဂါ ၊ေက်ာက္ကပ္ေရာဂါ ၊&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ႏွလံုးေရာဂါ ၊ေသြးတိုးေရာဂါ ခါးနာ ၊ ပုခံုးနာ၊က်ီးေပါင္း နာေရာဂါေတြ ေပ်ာက္ကင္းေစတယ္လို႕&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ဆိုပါတယ္ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ေပ်ာက္ကင္းေၾကာင္း အနယ္နယ္ အရပ္ရပ္က ေထာက္ခံစာ မ်ားရရွိထား တယ္လို႕&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ဆိုပါတယ္ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;သာဓကတစ္ခုအေနနဲ႕ကေတာ့ ......မစၥတာတီဆိုသူသည္ နားရြက္ေအာက္နားမွာ အဖုတစ္ဖု ေပၚလာတာနဲ႕ ေဆးရံုကိုသြားၿပီး ကင္ဆာ က်ိတ္ျဖစ္ေနၿပီး ခဲြစိတ္ကု သၿပီး ဓါတ္ကင္ခဲ့ပါတယ္ ။ သို႕ေသာ္လဲ ကင္ဆာကလပ္စည္းေတြက အဆုတ္ထိေအာင္ ပ်ံႏွံသြားပါတယ္ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;သက္ဆိုင္ရာ ဆရာ၀န္ႀကီးမ်ားက ကင္ဆာကလပ္စည္းေတြ ပ်ံႏွံ႕ကုန္လို႕ ကုသလို႕မရႏိုင္ ေတာ့ဘူး လို႕ ဆိုပါတယ္ ။အဲဒီေနာက္ သူဟာ အာလူးစိမ္းဓါတ္စာ အေၾကာင္းၾကားသိရတဲ့အတြက္ အရံႈးမရွိဘူးဆိုၿပီး ေသာက္ၾကည့္တယ္ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;အညႊန္းအတုိင္း ေန႕စဥ္ရက္ဆက္ ဇဲြေကာင္းေကာင္းနဲ႕ ေသာက္ခဲ့ပါတယ္ ။ အခုဆိုရင္ ကင္ဆာကလပ္စည္းေတြ ေလွ်ာ့က် သြားၿပီး ထိန္းခ်ဳပ္ထားႏိုင္တဲ့အတြက္ က်န္းမာေရးနဲ႕ ခြန္အား ျပန္ေကာင္းလာပါတယ္ ။ မူလ အလုပ္အကိုင္လည္း ျပန္ၿပီး လုပ္ကိုင္ႏိုင္ပါၿပီ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;သုေတသီ တိုမီဇသက သူ႕ရဲ႕ ``ကင္ဆာေရာဂါ ေၾကာက္စရာမလို၊ က်န္းမာေစေၾကာင္း နည္းလမ္းေကာင္း ``(The way to healthy life ; Cancer not to be feared) ဆိုတဲ့ စာအုပ္ထဲမွာ ကင္ဆာ ေရာဂါခဲြစိတ္ကုသခဲ့သည့္တိုင္ေအာင္ လူနာရဲ႕ အေၾကာက္တရားေၾကာင့္ ကင္ဆာကလပ္စည္းေတြ ပ်ံႏွံ႕ ကုန္ရပါတယ္ ။သူဟာ ကင္ဆာေဆးအဆက္မျပတ္မွီ၀ဲရၿပီး ဓါတ္ကင္ ၿပီးသြားၿပီဆိုတဲ့ သတင္းမၾကားရသေလာက္ပါပဲ ။ ဒါ့အျပင္ ျပင္းထန္တဲ့ကုထံုးေတြရဲ႕ ေဘးထြက္ဆုိးက်ဴိးေတြရဲ႕ အက်ဳိးဆက္ကို လူနာက ခံစားရပါေသးတယ္ ။ အက်ဴိးဆက္အေနနဲ႕ လူနာဟာ ခံတြင္းပ်က္ျခင္း ၊ အားအင္ ခ်ည္႕နဲ႕လာျခင္းတို႕ျဖစ္လာရပါတယ္ ။ အာလူးစိမ္း ဓါတ္စာကို ေသာက္ျခင္းအားျဖင့္ ေဘးထြက္ ဆုိးက်ဴိးေတြ မခံစားရပဲ လူနာဟာ တစ္ေန႕တစ္ျခား အားအင္ျပည့္ၿဖိဳးလာတာေတြ႕ရပါတယ္ ။ အာလူးပင္ဟာ ပင္ကိုယ္ကအာဟာရျပည့္၀ေနတဲ့ အစာတစ္ခုျဖစ္တဲ့အတြက္ အက်ဴိးမယုတ္ပါဘူး ။ သူ႕ကို မွန္မွန္မွီ၀ဲျခင္းအားျဖင့္ ကင္ဆာ ကလပ္စည္း ေတြကို ဟန္႕ထားေစပါတယ္ ။`` လို႕ေဖာ္ျပထာားပါတယ္ ။အာလူးစိမ္း ဓါတ္စာဟာ ကိုယ္တိုင္ လြယ္လြယ္ကူကူ ေဖာ္စပ္ႏိုင္ၿပီး ခ်က္ခ်င္းလက္ငင္း ေသာက္သံုးႏိုင္ပါတယ္ ။ၿပီးေတာ့ အဲဒီအခ်ိန္တိုအတြင္းမွာ သူ႕ရဲ႕ အာနိသင္ကို ေတြ႕ထိခံစားႏိုင္ပါတယ္ ။ `` ဓါတ္စာ တစ္ပါတ္ ႏွစ္ပါတ္ေလာက္ ေသာက္ၿပီးတာနဲ႕ နာက်င္ ကိုက္ခဲမႈေ၀ဒနာေတြ တစ္စတစ္စ ေလွ်ာ့ပါးသြားပါတယ္ ။ ခံတြင္းျပန္ၿပီးေကာင္းလာမယ္ ။အသားအေရျပန္ၿပီးေကာင္းလာမယ္ ။အာလူးစိမ္း ဓါတ္စာကို အထူးသျဖင့္ ေထာက္ခံတဲ့ေနာက္တစ္ဦးကေတာ့ ေဒါက္တာ ကိုင္ႏိုရွိတ ျဖစ္ပါတယ္ ။သူ႕အဆုိေတြက ``အာလူးကို ဥေရာပတိုက္သားေတြက တစ္ခ်ိန္တုန္းက မဟာပထ၀ီေျမၾကီးရဲ႕ ပန္းသီး (Apple of the great earth) လို႕ေခၚခဲ့ေၾကာင္း သိရပါတယ္ ။အာလူးမွာ အဟာရဓါတ္ေတြ စံုစံုလင္လင္ပါရွိၿပီး အထူးသျဖင့္ဗိုက္တာမင္စီဓါတ္နဲ႕ ထံုးဓါတ္တို႕ အမ်ားဆံုးပါ၀င္ပါတယ္ ။ေရွးေဟာင္း ဂ်ာမန္ေဆးက်မ္းေတြမွာ အာလူးစိမ္းဓါတ္စာရည္ကို ..အစာအိမ္အနာေပါက္ျခင္း ၊ ၀မ္းခ်ဳပ္ျခင္းေတြ အတြက္ေပး ရေၾကာင္း ေဖာ္ျပထားပါတယ္ ။ကင္ဆာကလပ္စည္းေတြကို ထိန္းခ်ဳပ္ႏုင္ျခင္းႏွင့္ပါတ္သက္ၿပီး အာကိတ တကၠသိုလ္ ေဆးသုေတသန ဌာနက ပါေမာကၡ ကာ ဂါမိ ကေျပာၾကားရာမွာ `` ကင္ဆာကလပ္စည္းကို ထိန္းခ်ဳပ္ေစတဲ့ ဓါတ္ကိုရွာေဖြေဖာ္ထုတ္ႏိုင္ခဲ့ပါတယ္ ။အဲဒီေဆးနဲ႕ ၾကြက္ကေလးေတြ အေပၚမွာ စမ္းသပ္ၾကည့္တဲ့အခါ အလားအလာေကာင္းမြန္ေၾကာင္းေတြ႕ရပါတယ္ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;သူဟာ သူ႕ရဲ႕ေတြ႕ရွိခ်က္ကို စာတမ္းျပဳစုၿပီး မႏွစ္က ဂ်ာမနီႏိုင္ငံမွာက်င္းပခဲ့တဲ့ အျပည္ျပည္ဆိုင္ရာ ကင္ဆာညီလာခံ( International Cancer Society Conference ) မွာ ဖတ္ၾကားတင္သြင္းခဲ့ပါ&lt;/div&gt;&lt;div&gt;တယ္ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ေနာက္ဆက္တဲြအေနနဲ႕ အာလူးစိမ္းဓါတ္စာ ေဖ်ာ္ရည္လုပ္နည္းဟာ အလြန္ပဲလြယ္ကူပါတယ္ ။အရြယ္တူ အာလူး (၃)လံုးကိုယူၿပီး ေရစင္ေအာင္ေဆးပါ ၊ အခြံမႏႊာရပါ ။ အစို႕ေပါက္ေလးမ်ားရွိရင္ ဖယ္ရွားေပးပါ ။ၿပီးလွ်င္ အာလူးကို သခြားျခစ္ျဖင့္ အစေလးမ်ားျဖစ္ေအာင္ ျခစ္ေပးပါ ။ ၿပီးက အဲဒီအစေလးမ်ားကို သန္႕ရွင္းေသာ ပိတ္စိမ္း ပါးစျဖင့္ ထုပ္ၿပီး (အုန္းႏို႕ညွစ္သကဲ့သို႕)အရည္ညွစ္ယူပါ ၊အဲဒီအရည္ကိုခြက္ထဲမွာ ထည့္ၿပီး အရသာေကာင္းေအာင္ ပ်ားရည္ နဲနဲေရာစပ္ၿပီး ေသာက္ပါ ။ အဲဒီအာလူးအရည္ကို နံနက္တိုင္း တစ္ခြက္ႏႈန္းျဖင့္ေသာက္ေပးႏိုင္ပါတယ္ ။ျဖန္႕ေ၀သူ၏ အမွာစကားယေန႕ကာလေခတ္တြင္ ကင္ဆာေရာဂါသည္ အလြန္အျဖစ္မ်ား၍ ေငြကုန္ေၾကးက် မ်ားေသာေရာဂါျဖစ္&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ပါသည္ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ကင္ဆာေရာဂါေပ်ာက္ကင္းေစႏုိင္ေသာ တိုင္းရင္းေဆး ၊ ႏိုင္ငံျခားျဖစ္ေဆး အေျမာက္အမ်ားေပၚထြက္လွ်က္ရွိပါသည္။ဗုဒၶဘာသာအလိုရ ခႏၶာရွိ၍ ေ၀ဒနာရွိျဖင္းျဖစ္ပါသည္ ။မိမိျပဳေသာ ကုသိုလ္ ၊ အကုသိုလ္ အစုစုတို႕သည္ သံသရာ ျပန္၍ တစ္ ဖန္ လည္ျခင္းျဖစ္ပါသည္ ။ ထို႕ေၾကာင့္ စိတ္ဓါတ္မက်ဘဲ ၊ အားမငယ္ဘဲ မိမိတို႕၏ ေရာဂါေ၀ဒနာမ်ားကို စိတ္ဓါတ္ၾကံ႕ခိုင္စြာ ၊ နည္းလမ္းေပါင္းစံုျဖင့္ ကုသရမည့္ျဖစ္ပါသည္ ။မိမိ၏ ကုသိုလ္ကံတရားအက်ဳိးေပးေသာ္ မိမိႏွင့္ကိုက္ညီေသာ ေဆး၀ါးမ်ား ၊ ဆရာသမားမ်ား (အနာႏွင့္ေဆးတည့္ေသာ္) ေတြ႕ကာ ေရာဂါအျမစ္ျပတ္ကာ (လံုး၀)အရွင္း ေပ်ာက္ကင္းခ်မ္းသာႏိုင္ပါသည္ ။သို႕ျဖစ္ရာ အထက္တြက္ေဖာ္ျပခဲ့ေသာ အာလူးစိမ္းေဖ်ာ္ရည္သည္ ကုန္က်စရိတ္နည္းပါးသည့္ အျပင္ ျပဳလုပ္ရန္နည္းလမ္း သည္ အလြန္ရိုးရွင္းပါသည္ ။ လူသားတို႕ စားသံုးေသာ သဘာ၀ သဘာ၀ ဓါတ္စာျဖစ္သည့္အတြက္ေၾကာင့္ ေဘးထြက္ ဆိုး က်ဴိးမရွိပါ ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt; ထို႕ေၾကာင့္ ေရာဂါေ၀ဒနာရွင္မ်ား လက္ေတြ႕အသံုခ်ႏိုင္ရန္ အက်ဴိးငွာ ဤ ေဆးနည္းအား တဆင့္ျပန္လည္ ေ၀ငွေပးျခင္းျဖစ္ပါသည္။&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-9123230091174815769?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/9123230091174815769/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3953.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/9123230091174815769'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/9123230091174815769'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3953.html' title='ထူးတဲ့အာလူး(ကင္ဆာအတြက္)'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsktnbEJv2I/AAAAAAAAAGw/b7TU6JmuGQA/s72-c/untitled770arlu.bmp' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-8209169743387524730</id><published>2009-10-04T16:06:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T16:15:10.394-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဟာသ'/><title type='text'>အဲဒါ ဗမာကြ</title><content type='html'>&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsksUzsNBSI/AAAAAAAAAGo/_xFxOpS6IgI/s1600-h/245071117_a451757c10_m.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 147px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388887165110125858" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsksUzsNBSI/AAAAAAAAAGo/_xFxOpS6IgI/s320/245071117_a451757c10_m.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ျမန္မာလူမ်ိဳး ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ားဟာ အဂၤလိပ္စာကို အကၽြမ္းႀကီး မဟုတ္ေတာင္နဲနဲပါးပါးေတာ့ေျပာႏိုင္ဆိုႏုိင္ၾကပါတယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ဆိုက္ကားသမား Taxi သမားကအစ၊ျမင္းလွည္းသမား အဆံုး နဲနဲပါးပါးေတာ့ ေျပာတက္ၾကပါတယ္။ ဒါေပမယ့္လည္းလူတိုင္းသတိထားရမွာက ႏုိင္ငံျခားသားတိုင္း အဂၤလိပ္စာမတက္ဖူးဆိုတာပဲ။ျပင္သစ္ ေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ား အဂၤလိပ္စာဘက္မွာ အားနည္းပါတယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ဒီအျဖစ္အပ်က္ကေလးကေတာ့ Taxi သမားတစ္ေယာက္ႀကံဳခဲ့ရတဲ့ဟာေလးေပါ့။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;တစ္ခါကႏိုင္ငံျခားသားတစ္ေယာက္ (ျပင္သစ္လူမ်ိိဳး) ကားငွားတယ္….Taxi သမားကေမးလိုက္တယ္… သူတက္သမွ်မွတ္သမွ်ေလးနဲ႕ေပါ့…Where u go?&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;Reclining Buddha. (ေလ်ာင္းေတာ္မူဘုရား)ျ ပင္သစ္လူမ်ိဳးက Buddha "ဗုဒၶ" ကို"ဘုတ" ဆိုၿပီးေျပာလိုက္ေတာ့… ကားသမားကYes. Yes. 1500 kyats.Ok.ဆိုၿပီးထြက္သြားၾကေရာ…. မိနစ္ ၂၀ ေလာက္ေနေတာ့ ရႈးရႈးရွဲရွဲနဲ႕ျပန္ေရာက္လာတယ္…ဘာျဖစ္လို႕လဲ ေမးၾကည့္ေတာ့… ျပင္သစ္လူမ်ိဳးက သူဘုရားသြားခ်င္တာကို သူ႕ကိုတစ္ျခားေနရာေခၚသြားတယ္တဲ့… ဒါနဲ႕ခ်စ္ပါတယ္လဲဘယ္ရမလဲကားသမားကိုၿဖဲတာေပါ့......(ပါးစပ္)ခင္းဗ်ားကဘယ္ကိုေခၚသြားတာလဲဆိုေတာ့…ရန္ကုန္ဘူတာႀကီးကိုတဲ့ သူေျပာတယ္ ဘူတာ ဘူတာ နဲ႕ဆိုလို႕ရန္ကုန္ဘူတာႀကီးကိုေခၚသြားလိုက္တာေလတဲ့….ေကာင္းပါေလ့… ေကာင္းပါေလ့.…့လို႕ပဲ ေျပာလိုက္ရေတာ့တယ္….။ တစ္ခါက ကားသမားတစ္ေယာက္ကလဲ ခရီးစဥ္ထြက္သြားတယ္…။ ႏုိင္ငံျခားသားေတြနဲ႕ပဲ….ကေလာ၊ အင္းေလး၊ ေတာင္ႀကီး၊ မႏၱေလး အစံုေပါ့…..ကေလာေရာက္ေတာ့ ႏွစ္ညအိပ္တယ္...။ ေနာက္တစ္ေန႕မနက္စထြက္မယ္ဆိုေတာ့မနက္အေစာႀကီး အရမ္းေအးၿပီး ကားက ႏိႈးလို႕မရဘူး… ။သြားတဲ့အခ်ိန္ကလဲဒီဇင္ဘာလႀကီးဆိုေတာ့ ေအးလိုက္တာမွာ ခိုက္ခိုက္ကိုတုန္ေနတာပဲ။ ဒါေပမယ့္ကားသမားကေတာ့ သူ႕ကားႏိႈးလို႕မရလို႕ ေခၽြးေတြျပန္ၿပီးေဒါသေတြထြက္ေနၿပီ။ ႏိုင္ငံျခားသားေတြကလဲ ဘာျဖစ္တာလဲ..ကားကတစ္လမ္းလံုးေကာင္းေနၿပီးေတာ့ အခုမွဘာျဖစ္တာလဲဆိုၿပီး ပြစိ ပြစိနဲ႕ေပါ့…။ ဒါနဲ႕ႀကံရာမရတဲ့အဆံုး ကားသမားက ဟိုတယ္ကေနမီးတုတ္တစ္ခုေတာင္းလိုက္တယ္။ ေနာက္ၿပီးကားေအာက္ထဲကို ဖင္ဘူးေတာင္းေထာင္ေအာင္ကုန္းၿပီး ကားအင္ဂ်င္ကို အပူေပးေတာ့တာပဲ… Heatတိုက္တယ္လို႕လဲေခၚတယ္ေလ… အဲဒီမွာတင္ ႏုိင္ငံျခားသားေတြအကုန္လံုးျပဴးျပဴးပ်ာပ်ာ ေတြျဖစ္ကုန္ၿပီး ကားနားေလးကေန၀ုန္းကနဲကိုထြက္ေျပးကုန္ၾကတယ္… ၿပီးေတာ့ အနားလဲမကပ္ရဲ… ကားသမားကလဲ အားရပါးရကိုမီးတုတ္ႀကီးနဲ႕ ဖင္ႀကီးကုန္းၿပီး Heat တိုက္လို႕ေကာင္းတုန္း…အင္ဂ်င္ပူေလာက္ၿပီထင္မွ ကားေအာက္ကေနထြက္လာတယ္… အဲဒီမွာတင္ ေခါင္းေဆာင္ႏုိင္ငံျခားသားကေမးလိုက္တယ္…Are u crazy?အာ ယူ ကေလးစီး… တဲ့....ကားသမားလဲ နဂိုကမွ ကားစက္မႏိုးလို႕ေဒါသထြက္ေနရတဲ့အထဲ အခုလိုလာပြားေတာ့တင္းသြားၿပီးThis is not ကေလးစီး. This is လူႀကီးစီး……. ဆိုၿပီးေတာ့ ေျပာလဲေျပာကားေပၚလဲတက္ၿပီး စက္ႏိႈးလိုက္တာ ၀ူး….ကနဲႏိုးသြားၿပီးလိုရာခရီးကိုဆက္သြား ခဲ့ရတယ္ေလ….အဲဒီမွာတင္ႏိုင္ငံျခားသားေတြက မီးတုတ္ႀကီးေတြျမင္တိုင္း လူႀကီးစီးလူႀကီးစီး… ဆိုၿပီးထေအာ္ေတာ့တာပဲ….ပုဂံက အမွတ္တရလက္ေဆာင္ ေရာင္းတဲ့မိန္းမႀကီးကလဲအဂၤလိပ္စကားကိုအရမ္းေျပာတက္ ခ်င္တာ… တိုးရစ္ဂိုက္ေတြလာရင္သူတို႕ေျပာတာၾကည့္ၿပီး အရမ္းကိုေျပာတက္ခ်င္တာေပါ့..။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ခင္တဲ့ ဂိုက္ေတြကလဲသင္ေပးတယ္…။ အားလဲေပးတယ္ ေျပာသာေျပာအစ္မ မေၾကာက္နဲ႕ မွားသြားရင္လဲရွက္စရာမလိုဘူး။ သူတို႕လဲ ဒီလိုနဲ႕ပဲစခဲ့တာပဲ ဘာညာေပါ့ေနာ။ အဲဒီမွာတင္အားေတြရွိၿပီးေျပာခ်င္ေနေတာ့တာပဲ…ဒီလိုနဲ႕ပဲ ခရီးသြားအဖဲြ႕တစ္ခု သူ႕ဆိုင္ကို၀င္လာတယ္။ ေခါင္းေဆာင္ဂိုက္ကလဲ သူနဲ႕ခင္ေနေတာ့ အစ္မေျပာ မေၾကာက္နဲ႕ ဆိုၿပီး သင္ေပးတယ္ေျပာခိုင္းတယ္….အဲဒီမွာ ႏိုင္ငံျခားသားတစ္ေယာက္က ဘီလူးရုပ္ကေလးတစ္ခုကိုေမးလိုက္တယ္…..How much is it? (ဘယ္ေလာက္လဲ)It is 80$. ေဒၚလာရွစ္ဆယ္က်ပါတယ္ေပါ့… အဲဒီအထိဟုတ္ေနတုန္းပဲ…ႏုိင္ငံျခားသား ဆက္ေျပာလိုက္တာက…Oh… very Expensive….အစ္မႀကီးက.. အဂၤလိပ္စကားလဲေျပာခ်င္ သူ႕အရုပ္ေလးမေရာင္းရမွာကိုစိုးရိမ္ၿပီးေတာ့ ေျပာလို္က္တာက…မExpensive ဖူးေလ… very cheap တယ္ေလ… If you like I ေလွ်ာ့ေပးမယ္ေလ.. တဲ့…ဂိုက္အစ္ကိုႀကီးေတာင္ ပါးစပ္အေဟာင္းသားျဖစ္သြားတယ္….။ တစ္ခါက အဲဒီအစ္မႀကီးကိုပဲ ႏိုင္ငံျခားသားတစ္ေယာက္က အိမ္သာတက္ခ်င္လို႕ေမးတယ္…Where is toilet? ဆိုေတာ့…အိမ္သာကတည့္တည့္သြားလို႕မရဘူး… ၿခံရဲ႕အစြန္မွာ… လမ္းမွာႏွစ္ခါေလာက္ေကြ႕ရမွာ… အဲဒါနဲ႕အစ္မႀကီးေျပာလိုက္တာက…This way… you go. You go and ေကြ႕ ေကြ႕ go ဆိုၿပီးလက္ဟန္ေျခဟန္နဲ႕ျပလိုက္တာ ႏိုင္ငံျခားသားလဲ အိမ္သာကိုတန္းေရာက္သြားတယ္တဲ့…။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ေၾသာ္..... သူ႕ဟာနဲ႕သူေတာ့ ဟုတ္ေနတာပဲလို႕…..။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ဒီစာေလးကိုဖတ္ျပီး အဂၤလိပ္စကားေလးမတက္တေခါက္နဲ ့အလုပ္လုပ္ေနၾကရတဲ့ ေရႊေတြအေၾကာင္းေတြးမိရင္း ျပံဳးမိေတာ့တယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;မွတ္ထား အဲဒါ ဗမာကြ..။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-8209169743387524730?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/8209169743387524730/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_443.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/8209169743387524730'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/8209169743387524730'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_443.html' title='အဲဒါ ဗမာကြ'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsksUzsNBSI/AAAAAAAAAGo/_xFxOpS6IgI/s72-c/245071117_a451757c10_m.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-2761639786636975311</id><published>2009-10-04T12:39:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T12:41:44.351-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='က်န္းမာေရး'/><title type='text'>သံစဥ္မ်ားျဖင့္ ကုစားပါ...</title><content type='html'>&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssj6NpvtmOI/AAAAAAAAAGg/qeJAPpOIUWA/s1600-h/healthcare_songcure.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 165px; DISPLAY: block; HEIGHT: 118px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388832066600016098" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssj6NpvtmOI/AAAAAAAAAGg/qeJAPpOIUWA/s320/healthcare_songcure.jpg" /&gt;&lt;/a&gt; သံစဥ္မ်ားျဖင့္ ကုစားပါ... &lt;div&gt;က်န္းမာေရးအသိပညာေပးစာစဥ္ 20/2009 (16.5.09)မွ&lt;br /&gt;&lt;a href="http://www.myanmarhealthcare.com/Zawgyi_One.exe"&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;မ်က္စိနဲ႔ မျမင္ႏိုင္တဲ့ သံစဥ္ေတးသြားေတြဟာ လူ႕က်န္းမာေရးအေပၚ တစ္စိတ္တစ္ပုိင္း သက္ေရာက္မႈရွိတယ္ဆုိတာယုံပါသလား။ လူေတြဟာ ဟုိး... လြန္ခဲ့တဲ့ ႏွစ္ေပါင္းမ်ားစြာကတည္းက သံစဥ္ေတးသြားေတြနဲ႔ ရင္းႏွီးကၽြမ္း၀င္ခဲ့ၾကပါတယ္။ မိမိတုိ႔ႏွစ္သက္ရာ ဂီတအသြင္ပုံစံအမ်ဳိးမ်ဳိးကုိ ခံစားရင္း ရုန္းကန္လႈပ္ရွား လာခဲ့ၾကတာ ယေန႔အထိပါပဲ။ ေခတ္ကာလအေနအထားအရ မိမိရဲ႕ခုိင္မာတဲ့ဘ၀ရပ္တည္မႈတစ္ခုအတြက္ သူ႕ထက္ငါအျပဳိင္အဆုိင္ ၾကဳိးစားလာၾကရာတြင္ စိတ္ဖိစီးမႈ၊ စိတ္ဓာတ္က်မႈစတာေတြဟာ လူေတြရဲ႕ က်န္းမာေရးကုိ ထိခုိက္ေစတဲ့ ၀န္ထုပ္၀န္ပုိးေတြ ျဖစ္လာပါတယ္။ အလုပ္အလြန္လုပ္ၾကတဲ့ ဂ်ပန္ႏုိင္ငံသားေတြဟာ အလုပ္ကျပန္ရင္ မိတ္ေဆြအေပါင္းအသင္းေတြနဲ႔ ကာရာအုိေကသြားဆုိေလ့ရွိၾကပါတယ္။ တစ္ေနကုန္ ပင္ပန္းႏြမ္းနယ္သမွ်ကုိ သီခ်င္းေတြနဲ႔ စိတ္လြတ္ကုိယ္လြတ္ ေျဖေဖ်ာက္ တတ္ၾကပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္လည္း ကာရာအုိေကအစ ဂ်ပန္ကလုိ႔ပင္ ဆုိႏုိင္ပါတယ္။ေဒါသကုိ သံစဥ္မ်ားျဖင့္ ကုစားပါ အေၾကာင္းကိ စၥတစ္စုံတစ္ရာကုိ မေက်နပ္၍ ေသာ္လည္းေကာင္း ေဒါသျဖစ္စရာၾကံဳလာခဲ့လွ်င္ မိမိျဖစ္ပ်က္ေသာ အေၾကာင္းအရာမွ ေခတၱေရွာင္တိမ္းလုိက္ပါ။ ေဒါသျဖစ္စရာေတြေတြးမယ့္အစား ျမဴးၾကြတဲ့ သီးခ်င္းတစ္ပုဒ္နဲ႔အတူ လုိက္ဆုိပစ္လုိက္ပါ။ ေဒါသမ်ားေျပေလ်ာ့လာတာကုိ ေတြ႕ရပါလိမ့္မယ္။ သီခ်င္းတစ္ပုဒ္ကုိ နားေထာင္လုိက္ျခင္း၊ သံစဥ္နဲ႔အတူ ေအာ္ဟစ္သီေၾကြးလုိက္ျခင္းျဖင့္ မိမိ၏စိတ္အာရုံကုိ လႊဲေျပာင္းထားရာ ေရာက္ေစပါတယ္။ ထု႔ိျပင္ အာရုံေၾကာမ်ားကုိလည္း ေျပေလ်ာ့ေစႏုိင္ပါတယ္။စိတ္ဖိစီးမႈကုိ သံစဥ္မ်ားျဖင့္ကုိစားပါ အလုပ္ေတြ အရမ္းမ်ားလုိ႔ ေခါင္းရႈပ္လာျပီဆုိရင္ လုပ္လက္စ အလုပ္ကို ေခတၱခ်ျပီး ျငိမ့္ေညာင္းသာယာတဲ့ သီခ်င္းေအးေအးေလးကုိ ခံစားရင္း စိတ္ၾကည္လင္ေစမယ့္ အေအးသုိ႔မဟုတ္ ေဖ်ာ္ရည္တစ္ခုခုကုိ ေသာက္လုိက္ပါ။ တျဖည္းျဖည္း စိတ္ၾကည္လင္လာေတာ့မွ မိမိအလုပ္ကုိ ဆက္လုပ္ပါ။ ဒါေၾကာင့္ မိမိကုိယ္ကုိစိတ္ပင္ပန္းမခံဘဲ သီခ်င္းမ်ားျဖင့္ ေျဖေဖ်ာက္ႏုိင္ပါတယ္။ စိတ္ပင္ပန္းမႈေၾကာင့္ က်န္းမာေရးကုိ မထိခုိက္ရေလေအာင္ ၅ မိနစ္၊ ၁၀ မိနစ္ခန္႔ပဲျဖစ္ျဖစ္သံစဥ္မ်ားျဖင့္ ကုစားပါလုိ႔ အၾကံျပဳပါရေစ။&lt;/div&gt;&lt;div&gt; &lt;/div&gt;&lt;div&gt;Ref: စုထက္ထက္ေအာင္ (ေဆး၀ါးကၽြမ္းက်င္၊ ရန္ကုန္)၊ Good Health - No.76&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-2761639786636975311?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/2761639786636975311/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3834.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/2761639786636975311'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/2761639786636975311'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_3834.html' title='သံစဥ္မ်ားျဖင့္ ကုစားပါ...'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssj6NpvtmOI/AAAAAAAAAGg/qeJAPpOIUWA/s72-c/healthcare_songcure.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-653168156168059757</id><published>2009-10-04T12:00:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T12:17:45.797-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ထူးဆန္းေထြလာ'/><title type='text'>နားေဖာက္သူမ်ား</title><content type='html'>ဟိုအရင္ ဒီပံုေတြမျမင္ရေသးခင္က တက္တူ ေဆးမွင္ေၾကာင္ထိုးတာကို အေတာ္အရုပ္ဆိုးျပီး အသားအနာခံၾကတယ္လို ့ မွတ္ထင္မိခဲ့တယ္။&lt;br /&gt;အခု ဒီလိုေဖာက္ထားတာေတြျမင္ရေတာ့ လက္လန္သြားတယ္။&lt;br /&gt;ျမန္မာျပည္က ညီငယ္၊ညီမငယ္မ်ား ဒီလိုစိတ္ရိုင္းေတြမ၀င္မိပါေစနဲ ့။&lt;br /&gt;ဒီလိုအတုေတြမယူပါေစနဲ ့လို ့ဆုေတာင္းရမွာပဲ။&lt;br /&gt;အေမရိကနဲ ့အေနာက္ႏိုင္ငံေတြမွာေတာ့ ဒီပံုေတြထဲကေလာက္မဆိုးေသးေပမယ့္ မိန္းခေလးေရာ ေယာက်ၤားေလးေရာ ေဖာက္ေနၾကတာ ေတြ ့လာေနရပါျပီ။&lt;br /&gt;ေၾသာ္ ....ဒုကၡ....ဒုကၡ.....ဒုကၡ&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssjyp9ryhVI/AAAAAAAAAGY/JxHXm4zBabY/s1600-h/ATT55930437.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388823756895585618" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssjyp9ryhVI/AAAAAAAAAGY/JxHXm4zBabY/s320/ATT55930437.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjykfDjVvI/AAAAAAAAAGQ/A6h7HOTNKEw/s1600-h/ATT55930456.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 214px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388823662774408946" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjykfDjVvI/AAAAAAAAAGQ/A6h7HOTNKEw/s320/ATT55930456.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjydGoHbsI/AAAAAAAAAGI/pBS8X3n9SFY/s1600-h/ATT55930469.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388823535957798594" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjydGoHbsI/AAAAAAAAAGI/pBS8X3n9SFY/s320/ATT55930469.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjyTvyACmI/AAAAAAAAAGA/5vRtvUl05pY/s1600-h/ATT55930475.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 247px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388823375206419042" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjyTvyACmI/AAAAAAAAAGA/5vRtvUl05pY/s320/ATT55930475.jpg" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjyNiFjb8I/AAAAAAAAAF4/2wfOVWWYoeg/s1600-h/ATT55930498.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 218px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388823268451119042" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjyNiFjb8I/AAAAAAAAAF4/2wfOVWWYoeg/s320/ATT55930498.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjyIU2mQgI/AAAAAAAAAFw/oA_3e-9AgGo/s1600-h/ATT55930543.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 261px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388823178999382530" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjyIU2mQgI/AAAAAAAAAFw/oA_3e-9AgGo/s320/ATT55930543.jpg" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjyDXorn_I/AAAAAAAAAFo/EnSGm4d7Y38/s1600-h/ATT559304415.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388823093846974450" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjyDXorn_I/AAAAAAAAAFo/EnSGm4d7Y38/s320/ATT559304415.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssjx9PpkKlI/AAAAAAAAAFg/3dH02UH-3qA/s1600-h/ATT559304813.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 240px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388822988623981138" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssjx9PpkKlI/AAAAAAAAAFg/3dH02UH-3qA/s320/ATT559304813.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssjx3-i0VJI/AAAAAAAAAFY/RIo2_nCmzzc/s1600-h/ATT559305019.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 214px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388822898132931730" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssjx3-i0VJI/AAAAAAAAAFY/RIo2_nCmzzc/s320/ATT559305019.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssjxx4BTf1I/AAAAAAAAAFQ/XRcTmScssJE/s1600-h/ATT559305112.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388822793302540114" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssjxx4BTf1I/AAAAAAAAAFQ/XRcTmScssJE/s320/ATT559305112.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxsfnB9AI/AAAAAAAAAFI/ffigfwFvb4c/s1600-h/ATT559305216.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 226px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388822700850541570" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxsfnB9AI/AAAAAAAAAFI/ffigfwFvb4c/s320/ATT559305216.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxmN-qaoI/AAAAAAAAAFA/fBa97LUkbcc/s1600-h/ATT559305317.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 184px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388822593038609026" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxmN-qaoI/AAAAAAAAAFA/fBa97LUkbcc/s320/ATT559305317.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxgBVWJ_I/AAAAAAAAAE4/muJpFFzzWHA/s1600-h/ATT559305518.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 258px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388822486564874226" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxgBVWJ_I/AAAAAAAAAE4/muJpFFzzWHA/s320/ATT559305518.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxNQI4x2I/AAAAAAAAAEw/O5Tcem4_NXU/s1600-h/ATT559305611.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 240px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388822164121634658" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxNQI4x2I/AAAAAAAAAEw/O5Tcem4_NXU/s320/ATT559305611.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxFHkUMBI/AAAAAAAAAEo/REXQPY3lEVQ/s1600-h/ATT559305714.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 254px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388822024381804562" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsjxFHkUMBI/AAAAAAAAAEo/REXQPY3lEVQ/s320/ATT559305714.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;I will never complain about MY kids again .&lt;br /&gt;I will never complain about MY kids again .I will never complain about MY kids again . I will never complain about MY kids again .&lt;br /&gt;this to a parent!&lt;br /&gt;Now have a great day! And be glad this is not your child... &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-653168156168059757?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/653168156168059757/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_6760.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/653168156168059757'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/653168156168059757'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_6760.html' title='နားေဖာက္သူမ်ား'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssjyp9ryhVI/AAAAAAAAAGY/JxHXm4zBabY/s72-c/ATT55930437.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-5037398220851489864</id><published>2009-10-04T01:48:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T01:52:08.357-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဟာသ'/><title type='text'>IT ဟာသကေလးမ်ား(Sharing)</title><content type='html'>&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshiKhokZMI/AAAAAAAAADI/4N6NPnDs58k/s1600-h/images%5B4%5D.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 99px; DISPLAY: block; HEIGHT: 99px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388664887115539650" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshiKhokZMI/AAAAAAAAADI/4N6NPnDs58k/s320/images%5B4%5D.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;&lt;a href="http://kmaung.myanmarbloggers.info/2009/09/it-sharing.html"&gt;IT ဟာသကေလးမ်ား(Sharing)&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;#fullpost {display:none;}&lt;br /&gt;တစ္ခါက လင္မယားႏွစ္ေယာက္ စကားအေခ်အတင္ေျပာၾကသတဲ့။ အဲ ေယာက္်ား ျဖစ္သူက computer crazy၊ မိန္းမျဖစ္တဲ့သူကေတာ့ ဒီေယာက္်ား ငါ့ကိုေတာ့ ကြန္ပ်ဴတာေလာက္ အေလးမထားဘူးဆိုၿပီး စကားနာထိုးတဲ့ စကားစစ္ပဲြတစ္ခု ဖန္တီးတဲ့အေၾကာင္းအရာေလး ျဖစ္ပါတယ္။ကဲ... သူတို႔ ႏွစ္ေယာက္ေျပာတဲ့ စကား ေတြကို ၾကည့္ၾကပါဦးေနာ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;မိန္းမ။ ။ ရွင္က ကြၽန္မကို ဖုတ္ေလတဲ့ငါးပိ ရွိတယ္လို႔ေတာင္ မထင္ဘူး။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;ေယာက္်ား။ ။ Set Default&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;မိန္းမ။ ။ ကြၽန္မကို crazy အက်ႌလွလွေလး၀ယ္ေပးမယ္ဆိုၿပီး အခု မမွတ္မိေတာ့ဘူးလား။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;ေယာက္်ား။ ။ Bad command or file name&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;မိန္းမ။ ။ ရွင္နဲ႔ ကြၽန္မ ႐ုပ္ရွင္အတူတူ သြားမၾကည့္တာလည္း ၾကာၿပီ။ ဒီကြန္ပ်ဴတာ ေရွ႕မွာပဲ အခ်ိန္ျဖဳန္းေနတာပဲ။ ဒါပဲေနာ္ ေနာက္တစ္ပတ္က်ရင္ ႐ုပ္ရွင္သြားၾကည့္ ၾကမယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;ေယာက္်ား။ ။ Drive not ready&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;မိန္းမ။ ။ ထမင္းလက္ဆုံမစားရတာလဲ ၾကာၿပီ။ လင္မယားဆိုတာ ထမင္း အတူတူစားေတာ့ ပိုစား၀င္တာေပါ့။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;ေယာက္်ား။ ။ Access denied&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;မိန္းမ။ ။ ကြၽန္မအေမကေတာင္ ေယာက္်ားအေပၚမွာ ဒီေလာက္ အေလွ်ာ့ ေပးရမလားဆိုၿပီး ကြၽန္မကို ဆူေနၿပီ။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;ေယာက္်ား။ ။ Divide Over Flow&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;မိန္းမ။ ။ ရွင္စဥ္းစားၾကည့္စမ္း။ ကြၽန္မတို႔ အိမ္ေထာင္သက္ ဘယ္ေလာက္ ရွိၿပီလဲဆိုတာ။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;ေယာက္်ား။ ။ Not enough memory&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;မိန္းမ။ ။ ကဲ အခုဆိုရင္ ကြၽန္မအေမ၊ ရွင့္ေယာကၡမက ရွင့္ကို အႏုိင္ယူတဲ့ နည္းလမ္း ေတြသင္ေပးဖို႔ ကြၽန္မတို႔အိမ္ကို ၂ လ ၃ လ ေလာက္ လာေနမယ္တဲ့။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;ေယာက္်ား။ ။ Insufficient disk space&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;အဲဒီအခ်ိန္မွာ မိန္းမက အရမ္းစိတ္ဆိုးသြားၿပီး အနားမွာရွိတဲ့ ပန္းကန္နဲ႔ ေယာက္်ားကို လွမ္းပစ္လုိက္ရာ နဖူးသို႔ တိုက္႐ိုက္ထိေလေတာ့သည္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;ဒီအခ်ိန္မွာ ေယာက္်ားက Now Save to turn off your computer လို႔ အားရပါးရေအာ္ၿပီး လဲက်သြားပါေလေတာ့သည္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;မွတ္ခ်က္။ ။ကိုယ္ပိုင္ေရးသားခ်င္းမဟုတ္ပါ. .&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-5037398220851489864?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/5037398220851489864/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/it-sharing.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/5037398220851489864'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/5037398220851489864'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/it-sharing.html' title='IT ဟာသကေလးမ်ား(Sharing)'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshiKhokZMI/AAAAAAAAADI/4N6NPnDs58k/s72-c/images%5B4%5D.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-8690413301801838298</id><published>2009-10-04T01:34:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T12:33:54.587-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဟာသ'/><title type='text'>ဆရာလွထြဋ္ဦးရဲ့ကာတြန္းမ်ား</title><content type='html'>&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshfbCD8cQI/AAAAAAAAADA/SV1zVUXbPLM/s1600-h/iT+cArToOnS-05.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 315px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388661872163320066" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshfbCD8cQI/AAAAAAAAADA/SV1zVUXbPLM/s320/iT+cArToOnS-05.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshfVOpa9pI/AAAAAAAAAC4/FqSkuia_xS0/s1600-h/iT+cArToOnS-06.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 281px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388661772462519954" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshfVOpa9pI/AAAAAAAAAC4/FqSkuia_xS0/s320/iT+cArToOnS-06.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshfOMLqLuI/AAAAAAAAACw/_sgZVawxFAs/s1600-h/iT+cArToOnS-07.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 295px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388661651541733090" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshfOMLqLuI/AAAAAAAAACw/_sgZVawxFAs/s320/iT+cArToOnS-07.jpg" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshfA6Ac3dI/AAAAAAAAACo/OXZJnv_LLPQ/s1600-h/iT+cArToOnS-08.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 262px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388661423324585426" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshfA6Ac3dI/AAAAAAAAACo/OXZJnv_LLPQ/s320/iT+cArToOnS-08.jpg" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Sshe4mPWbiI/AAAAAAAAACg/SJ0ZSJ8tfoM/s1600-h/ka1.bmp"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 315px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388661280579415586" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Sshe4mPWbiI/AAAAAAAAACg/SJ0ZSJ8tfoM/s320/ka1.bmp" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshesD0Uf3I/AAAAAAAAACY/n6x_9VXMdU4/s1600-h/untitledka.bmp"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 250px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388661065180807026" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshesD0Uf3I/AAAAAAAAACY/n6x_9VXMdU4/s320/untitledka.bmp" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsheinRQz7I/AAAAAAAAACQ/DyG9kAWgcOw/s1600-h/untitledka2.bmp"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 268px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388660902898749362" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsheinRQz7I/AAAAAAAAACQ/DyG9kAWgcOw/s320/untitledka2.bmp" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsheWzDyCyI/AAAAAAAAACI/oTXVVhW_6Wg/s1600-h/untitledka4.bmp"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 266px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388660699905002274" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsheWzDyCyI/AAAAAAAAACI/oTXVVhW_6Wg/s320/untitledka4.bmp" /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsheNbwLRzI/AAAAAAAAACA/8XumXhtwaHQ/s1600-h/untitledka6.bmp"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 283px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388660539029931826" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SsheNbwLRzI/AAAAAAAAACA/8XumXhtwaHQ/s320/untitledka6.bmp" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-8690413301801838298?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/8690413301801838298/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_8099.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/8690413301801838298'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/8690413301801838298'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_8099.html' title='ဆရာလွထြဋ္ဦးရဲ့ကာတြန္းမ်ား'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshfbCD8cQI/AAAAAAAAADA/SV1zVUXbPLM/s72-c/iT+cArToOnS-05.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-1408550960555679123</id><published>2009-10-04T01:26:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T01:30:01.469-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='သုတရသ'/><title type='text'>ပန္းစကား</title><content type='html'>&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Sshc9qkdaLI/AAAAAAAAAB4/B1co1RtN75c/s1600-h/163-1.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 239px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388659168617785522" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Sshc9qkdaLI/AAAAAAAAAB4/B1co1RtN75c/s320/163-1.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ပန္းတစ္ပြင့္က ေျပာပါတယ္....&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;အျဖဴေရာင္ ပန္းေတြဟာ မ်ားေသာအားျဖင့္ ေမႊးၾကတယ္။ ပန္းေတြဟာ အေရာင္အေသြး စံုေလေလ ရနံ႔ကင္းမဲ့ေလ ျဖစ္တယ္။ လူ႔ဘ၀ဟာလည္း ဒီလိုပါပဲ.. ရိုးရိုးရွင္းရွင္းနဲ႔ ရိုးသားေလေလ သူ႔ရဲ႔ စိတ္ဟာ ျဖဴစင္ေလျဖစ္တယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ပန္းတစ္ပြင့္က ေျပာပါတယ္....&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ညေမႊးပန္းဟာ ညမွေမႊးတာ မဟုတ္ပါဘူး။ ေန႔လည္း ေမႊးပါတယ္။ ဒါေပမဲ့ လူအနည္းငယ္ကသာ ေန႔အခါမွာ ႐ႈ႐ႈိက္မိၾကတယ္။ ဘာျဖစ္လို႔လဲဆိုေတာ့ ေန႔အခါမွာ လူေတြရဲ႔ စိတ္ဟာ ပ်ံ႔လႊင့္ေနလို႔ပါ။ တကယ္လို႔ လူေတြရဲ႔ စိတ္ဟာ ေန႔အခါမွာလည္း တည္ျငိမ္ေနမယ္ဆိုရင္ ညေမႊးပန္းဟာ အရမ္းပူျပင္းတဲ့ ေန႔ခင္းမွာေတာင္ ေမႊးပါတယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ပန္းတစ္ပြင့္က ေျပာပါတယ္....&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;မနက္ေစာေစာမွာ ၾကာပန္း၀ယ္ရင္ ပြင့္ေနတဲ့အပြင့္ကို ၀ယ္ပါ။ နံနက္ခင္းဟာ ၾကာပန္းပြင့္တဲ့ အေကာင္းဆံုး အခ်ိန္ျဖစ္တယ္။ တကယ္လို႔ နံနက္ခင္းမွာ မပြင့္တဲ့ ၾကာပန္းက ေန႔လယ္၊ ညေနခင္းေရာက္တဲ့အထိ မပြင့္ႏိုင္ေတာ့ပါဘူး။ လူေတြလည္း အဲဒီလိုပါပဲ.. ငယ္ရြယ္စဥ္မွာ ရည္မွန္းခ်က္ မထားတဲ့လူက လူလတ္ပိုင္း၊ လူၾကီးပိုင္းေရာက္တဲ့အထိ ေအာင္ျမင္မႈဆိုတာ ရွိေတာ့မွာ မဟုတ္ဘူး။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ပန္းတစ္ပြင့္က ေျပာပါတယ္....&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ရွားပါးျပီး တန္ဖိုးၾကီးတဲ့ ပန္းဟာ ညႇိဳးႏြမ္းလြယ္တယ္။ လူေတြလည္း ႏုပ်ဳိငယ္ရြယ္တဲ့ အခ်ိန္ဟာ အဖိုးတန္ ပန္းေလးတစ္ပြင့္လိုပါပဲ။ ေကာင္းေကာင္း မျပဳစု မပ်ဳိးေထာင္ရင္ ပ်က္စီးလြယ္တယ္။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ပန္းတစ္ပြင့္က ေျပာပါတယ္....&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ႏွင္းဆီပန္းတိုင္းမွာ ဆူးပါတယ္။ ႏွင္းဆီပန္းကို ၾကိဳက္ႏွစ္သက္ရင္ သူ႔ဆူးကို မခ်ဳိးပါနဲ႔။ ဆူးမစူးမိေအာင္ ဘယ္လို ကိုင္တြယ္ရမယ္ဆိုတာကိုပဲ သင္ယူပါ။ လူေတြတိုင္းမွာလည္း မာနကိုယ္စီရွိၾကတယ္။ သည္းမခံႏိုင္တဲ့ စကားေတြနဲ႔ သူတစ္ပါးကို ထိခိုက္ေအာင္ မေျပာမိပါေစနဲ႔။&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-1408550960555679123?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/1408550960555679123/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_6039.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/1408550960555679123'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/1408550960555679123'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_6039.html' title='ပန္းစကား'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Sshc9qkdaLI/AAAAAAAAAB4/B1co1RtN75c/s72-c/163-1.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-3250744522526138908</id><published>2009-10-04T01:23:00.000-07:00</published><updated>2009-10-06T02:02:25.081-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ဆင္ျခင္စရာ'/><title type='text'>ကိုယ္႔ကိုကိုယ္ အရင္ျပင္</title><content type='html'>&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshcBU99BxI/AAAAAAAAABw/Gv6pEQePTGs/s1600-h/0166.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 210px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388658132026984210" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshcBU99BxI/AAAAAAAAABw/Gv6pEQePTGs/s320/0166.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#ff0000;"&gt;ကိုယ္႔ကိုကိုယ္ အရင္ျပင္&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;တစ္ခါတံုးက အမိ်ဳးသမီးတစ္ေယာက္က သူ႔သားေလးကို လက္ဆြဲၿပီး ဂႏၵီႀကီး ဆီကို လာတယ္။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;"ဂႏၵီႀကီး… ကၽြန္မသားေလး က အခ်ိဳေတြ သိပ္စားတယ္။ ကၽြန္မလဲေျပာတာပဲ… မရဘူး။ ကေလးက စားၿမဲ စားတာပဲ။ အဲဒါ ဂႏၵီႀကီး ဆံုးမေပးပါအံုးရွင့္" ဆိုၿပီး လာေျပာတယ္။&lt;/div&gt;&lt;div&gt;ဂႏၵီႀကီးက ၿပံဳးၿပံဳးရႊင္ရႊင္နဲ႔ "ေနာက္ တစ္လေလာက္ ေနမွ ျပန္လာခဲ့" လို႔ေျပာလိုက္တယ္။ဒီလိုနဲ႔ တစ္လေလာက္ၾကာေတာ့ အဲဒီအမ်ိဳးသမီး နဲ႔ သူ ကေလး ျပန္ေရာက္လာျပန္တယ္။အဲဒီေတာ့မွ ဂႏၵီႀကီးက ကေလးကို ၾကင္နာစြာနဲ႔ၾကည့္လိုက္ၿပီ း "သားေလး… အခ်ိဳေတြ သိပ္မစားနဲ႔" လို႔ ရိုးရိုးေလးပဲေျပာလိုက္တယ္ ။အဲဒီေတာ့ ကေလးေလး က ရႊန္းရႊန္းစားစား ျပန္ၾကည့္ၿပီး "ဟုတ္ကဲ့" လို႔ေျပာလိုက္တယ္။အဲလိုနဲ႔ ကေလး အေမက "ဂႏၵီႀကီးရယ္ ဒါေလးေျပာတာမ်ား အရင္လတည္းက ေျပာလိုက္ေရာေပါ့" လို႔ျပန္ေျပာလိုက္မိတယ္။အဲဒီေတာ့မွ ဂႏၵီႀကီးက "ငါလည္း အရင္တံုးက အခ်ိဳေတြသိပ္စားတယ္… ဒါေပမယ့္ အရင္တလက စၿပီး ငါအခ်ိဳေတြ မစားေတာ့ဘူး… ေရွာင္လိုက္ၿပီ… ဒီကေလးကို အခ်ိဳမစားနဲ႔ လို႔ ဆံုးမဖို႔ ဆိုတာက ငါက အရင္ဦးဆံုး အခ်ိဳမစားတဲ့သူ ျဖစ္ရမယ္။"&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;ကဲ ... ဘယ္လိုလဲ သူငယ္ခ်င္းတို ့ေရ ... &lt;/div&gt;&lt;div&gt;ပံုၿပင္ေလးကေၿပာထားတာေတာ့ ရွင္းရွင္းေလးပါပဲ ... &lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;span style="color:#cc33cc;"&gt;&lt;em&gt;သူမ်ားကို ဆံုးမၿပဳၿပင္ေပးခ်င္ရင္ အရင္ဆံုးကိုကိုတိုင္လည္းၿပန္ဆံု းမၿပဴၿပင္ထားပို ့လိုအပ္တယ္ဆိုတဲ့ အေၾကာင္းေလးေပါ့ဗ်ာ......။&lt;/em&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;em&gt;&lt;span style="color:#cc33cc;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/em&gt; &lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;em&gt;&lt;span style="color:#cc33cc;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/em&gt; &lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;em&gt;&lt;span style="color:#cc33cc;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/em&gt; &lt;/div&gt;&lt;div&gt; &lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-3250744522526138908?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/3250744522526138908/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_8010.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/3250744522526138908'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/3250744522526138908'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_8010.html' title='ကိုယ္႔ကိုကိုယ္ အရင္ျပင္'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshcBU99BxI/AAAAAAAAABw/Gv6pEQePTGs/s72-c/0166.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-5939392899525412196</id><published>2009-10-04T00:58:00.000-07:00</published><updated>2009-10-04T01:00:28.363-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='သုတရသ'/><title type='text'>အရြယ္</title><content type='html'>&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshV3tgi-sI/AAAAAAAAABo/BofoQfFxkoo/s1600-h/aungthin.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 220px; DISPLAY: block; HEIGHT: 250px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388651369746070210" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshV3tgi-sI/AAAAAAAAABo/BofoQfFxkoo/s320/aungthin.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;&lt;br /&gt;ဤ`အ႐ြယ္`ဟူေသာ ကိစၥကို ကၽြန္ေတာ္ မၾကာခဏ စဥ္းစားေနမိသည္။ `အ႐ြယ္` ဆိုသည္မွာ ပစၥည္းတစ္ခု၏ အႀကီးအေသးကိုလည္း ညႊန္းတတ္သည္ျဖစ္ရာ ယခု ကၽြန္ေတာ္ညႊန္းလိုသည္မွာ `အသက္အ႐ြယ္`ကိုသာ ဆိုလိုပါသည္။ ယခုအခါ ကၽြန္ေတာ္ကိုယ္တိုင္က သက္ႀကီး႐ြယ္အိုပိုင္းသို႔ ေရာက္လာၿပီျဖစ္ေသာေၾကာင့္ `အသက္အရြယ္`အေၾကာင္းကို စဥ္းစားမိလာသည္ဟု ထင္စရာအေၾကာင္း ႐ွိပါသည္။ မွန္သင့္သေလာက္ မွန္ပါသည္။ သို႔ေသာ္ အသက္အရြယ္အေၾကာင္းကို ခပ္ငယ္ငယ္ကပင္ စဥ္းစားေနမိခဲ့ျခင္းျဖစ္ပါသည္။အားလံုးသိၾကသည့္အတိုင္း ကၽြန္ေတာ္က စာေပသမားတစ္ေယာက္ ျဖစ္ပါသည္။&lt;br /&gt;ထုိ႔ေၾကာင့္ စာေပကို ေလ့လာေနရင္း စာေရးဆရာတို႔၏ အသက္အ႐ြယ္ႏွင့္ ဘ၀ကိုပါ ေလ့လာမိလ်က္သား ျဖစ္သြားတတ္ပါသည္။ ဆိုလိုသည္က စာေရးဆရာတို႔၏ အသက္အ႐ြယ္ႏွင့္ စာေပကိုပါ အမွတ္မထင္ျဖစ္ေစ၊ အမွတ္ထင္ထင္ျဖစ္ေစ စူးစမ္းမိလာပါသည္။ လြယ္လြယ္ေျပာရလွ်င္ `ငယ္လက္ရာ`ႏွင့္ `ႀကီးလက္ရာ` ဆိုပါစို႔။အခ်ိဳ႕မွာ အသက္ႀကီးလို႔ အ႐ြယ္ကရင့္လာေသာ္လည္း လက္ရာက ႀကီးရင့္မလာဘဲ ငယ္ႏုၿပီး က်န္ရစ္ခဲ့သည္။ ခပ္ၾကမ္းၾကမ္းေျပာရလွ်င္ မေသမီကပင္ ေခတ္ေဟာင္းတြင္ က်န္ရစ္ခဲ့သည္။ အေရးအသား စကားအသံုးအႏႈန္းသာလွ်င္ မဟုတ္ အေတြးအေခၚ၊ စဥ္းစားပံု စဥ္းစားနည္း၊ ဘ၀အျမင္ပါ ေခတ္ေဟာင္းတြင္ က်န္ရစ္ခဲ့သည့္အတြက္ `သက္ႀကီးစိတ္ငယ္`စာေရးဆရာႀကီးမ်ား ျဖစ္ေနတတ္ၾကသည္။အခ်ိဳ႕မွာမူကား အသက္အ႐ြယ္က ရင့္လာသည္ႏွင့္ အမွ် အေတြးအေခၚ ဘ၀အျမင္ေတြပါ ရင့္က်က္ေျပာင္းလဲလာသည္။ အေတြးအေခၚ ဘ၀အျမင္ ေျပာင္းလဲလာေသာအခါ သူတို႔ေတြးသည့္ ေရးသည့္ အေၾကာင္းအရာေရာ၊ ပံုသ႑ာန္ပါ ေျပာင္းလဲလာတတ္သည္ကို ေတြ႕ရပါသည္။ကၽြန္ေတာ္၏ စာေပသက္တမ္းအရ အမွတ္ထင္ထင္ သိသာလွေသာ စာေရးဆရာတစ္ေယာက္ကို ျပပါဟုဆိုလွ်င္ `ဆရာေဇယ်`ကို ျပခ်င္ပါသည္။ ဆရာေဇယ်၏ ဘ၀ပံုၾကမ္းကို ျပန္လည္သံုးသပ္ၾကည့္လွ်င္ အထက္တန္းေအာင္ျမင္ၿပီးေသာအခါ ျမန္မာအေဆြကုမၸဏီ သူေဌးသား ေမာင္ေမာင္ေလးကို သူငယ္ခ်င္းအျဖစ္ အေၾကာင္းျပဳ၍ ရန္ကုန္သို႔ ေရာက္လာခဲ့သည္။ ထုိ႔ေနာက္ ဒဂုန္မဂၢဇင္းတြင္ စာေလးေပေလး ေရးျဖစ္ခဲ့သည္။ ဤသို႔အားျဖင့္ ၀တၳဳ တိုထြာေလးမ်ားကို ေရးသားရင္း စာေပေလာကအတြင္းသို႔ ၀င္ေရာက္ခဲ့သည္ဟု ဆိုႏိုင္သည္။ သို႔ေသာ စာေရးေနရင္းကပင္ စာဖတ္ျခင္းကို မျပတ္ခဲ့။ တစ္နည္းဆိုရလွ်င္ စာေရးသက္ ရင့္သည္ထက္ စာေပသက္က ပိုၿပီး ရင့္လာသည္။ စာငယ္ေတြကို ဖတ္ရာမွ စာႀကီးေတြကို ဖတ္သည့္အဆင့္ေရာက္သြားသည္။&lt;br /&gt;ထိုသို႔ စာဖတ္ေနရင္းကပင္ ထိုစဥ္က အစိုးရထုတ္ စာေစာင္တစ္ခုျဖစ္သည့္ `သူႀကီးေဂဇက္` စာေစာင္သို႔ ေရာက္သြားေတာ့သည္။ ထိုအခါ ထိုမူကား သူႀကီးေဂဇက္ ဦးခင္ေမာင္ႏွင့္ သြားၿပီးႀကံဳရေလသည္။ သူႀကီးေဂဇက္ ဦးခင္ေမာင္ကလည္း ျမန္မာစာေပသမိုင္းကို ေရးမည္ဆိုလွ်င္ ခ်န္မထားခဲ့စေကာင္းေသာ ပုဂၢိဳလ္ေက်ာ္ျဖစ္သည္။&lt;br /&gt;အထူးသျဖင့္ အဂၤလိပ္စာ အေရးအသားႏွင့္ ပတ္သက္၍ ထိုစဥ္က ရန္ကုန္ေကာလိပ္တြင္ အဂၤလိပ္စာပါေမာကၡျဖစ္ေသာ မစၥတာ ကိသ္ (A.D. Keith) ကပင္ `ျမန္မာထဲမွာ အဂၤလိပ္စာ အေရးအသား အေကာင္းဆံုးကေတာ့ သူႀကီး ေဂဇက္ ခင္ေမာင္ပဲ` ဟု ခ်ီးက်ဴးရသည္။ သူႏွင့္ ေခတ္ၿပိဳင္ျဖစ္ေသာ သတင္းစာဆရာ မစၥတာခ်က္တာဂ်ီ၏ အဆိုအရ ဦးခင္ေမာင္က စာေပအဖတ္အ႐ႈ က်ယ္၀န္း႐ံုမွ်သာမက အမွတ္အသားလည္း အလြန္ေကာင္းသည္။ ျဖစ္ရပ္ေတြ၊ ပံုျပင္ေတြကို မွတ္မိ႐ံုသည္မက ကဗ်ာလကၤာမ်ားကိုလည္း ေကာက္ကာငင္ကာ ႐ြတ္ျပႏိုင္သည့္ စာသမားျဖစ္သည္။ မစၥတာ ခ်က္တာဂ်ီက `ဦးခင္ေမာင္၏ ၾသဇာသည္ ဦးသန္႔၊ ဦးေယာ၊ ဦးခန္႔တို႔အေပၚ လႊမ္းမိုးခဲ့သည္`ဟုဆိုပါသည္။ ဦးေယာဆိုသည္မွာ ဆရာေဇယ်ျဖစ္ေၾကာင္း စာဖတ္သူ သိၿပီးျဖစ္ပါသည္။ ဆရာေဇယ်၏ ပတ္၀န္းက်င္က ဦးခင္ေမာင္မွ်သာ မဟုတ္ေသး။ ဆရာႀကီး သခင္ကိုယ္ေတာ္မႈိင္း စေသာ ျမန္မာပညာ႐ွိႀကီးမ်ားထံ ခ်ဥ္းကပ္ဆည္းပူးလိုက္ေသးသည္။ ဤသို႔အားျဖင့္ ျမန္မာ့ေ႐ွးေဟာင္းစာေပမ်ားျဖစ္ေသာ ပ်ိဳ႕၊ ကဗ်ာ၊ လကၤာမ်ားသာမက ဘာသာစကားဆိုင္ရာတို႔ကိုပါ ဖတ္သည္။ သူသည္ ဆယ္တန္းမွ်သာ ေအာင္ခဲ့သည္။ တကၠသိုလ္သို႔ပင္ မေရာက္ခဲ့။ သို႔ေသာ္ တကၠသိုလ္က ဆရာႀကီး၊ ဆရာမႀကီးမ်ားက သူ႔စာေတြကို တေလးတစား ဖတ္ၾကရသည္။ သူ၏ မိန္႔ၾကားခ်က္မ်ားကို ႐ို႐ိုေသေသ နားေထာင္ၾကရသည္။ သူေရးသားခဲ့ေသာ စာေပမ်ားကို ႏွံ႔ႏွံ႔စပ္စပ္ ေလ့လာၿပီး သူေလ့လာခဲ့ေသာ နယ္ပယ္မ်ားကို ၾကည့္လိုက္လွ်င္ သူတစ္ေယာက္၏ သက္တမ္းအတြင္း၌ ဤမွ်ႏွံ႔စပ္ေအာင္ ေလ့လာႏိုင္ပါကလားဟု အံ့အားသင့္ေအာင္ပင္ ျဖစ္ေလာက္ပါေပသည္။ သူ႔စာေပဘ၀ကို တစ္မူးတန္၀တၳဳမွ စခဲ့ပါသည္။ သူ႔ပတ္၀န္းက်င္ေၾကာင့္ဟု ေတြးစရာ႐ွိပါသည္။ သူႏွင့္ ေခတ္ၿပိဳင္ျဖစ္ေသာ၊ သူ႔ထက္ပင္ နာမည္ေက်ာ္ၾကား လူႀကိဳက္မ်ားေသာ ၀တၳဳဆရာအခ်ိဳ႕ကို ကၽြန္ေတာ္နည္းနည္းပါးပါးမွတ္မိပါေသးသည္။ ကၽြန္ေတာ္ႏွင့္ ႐ြယ္တူမ်ားက လံုး၀ မမွတ္မိၾကေတာ့ၿပီ။ ေနာက္ပိုင္း လူငယ္စာေပသမားမ်ားကိုေတာ့ မေျပာလိုေတာ့ၿပီ။ ပတ္၀န္းက်င္ေၾကာင့္ဟု ေျပာၾကမည္ဆိုလွ်င္ ထိုေခတ္က စာေပပတ္၀န္းက်င္၊ သတင္းစာ၊ ဂ်ာနယ္ ပတ္၀န္းက်င္တို႔တြင္ အ႐ြယ္တူ က်က္စားလႈပ္႐ွားခဲ့ၾကေသာ စာသမားေတြ နည္းလွသည္မဟုတ္ပါေခ်။ အ႐ြယ္ရင့္သည္ႏွင့္အမွ် ပညာရင့္လာေသာ စာသမား ဘယ္ေလာက္႐ွိပါသနည္းဟု လွမ္းၿပီး ေတြးမိသည္။&lt;br /&gt;ထိုကဲ့သို႔ ေတြးလိုက္ေသာအခါ ကၽြန္ေတာ့သူငယ္ခ်င္း ကဗ်ာဆရာ `တကၠသိုလ္မင္းေမာ္` ေျပာတာေလးကို သတိရမိသည္။ သူေျပာတာက `ဦးေအာင္သင္းရ၊ ကဗ်ာဆရာဆိုတာ ငါးေတြ အုလိုက္သလိုပဲဗ်။ တစ္ၿပံဳတစ္ေခါင္းႀကီး ထြက္လာတာ။ ဥဘ၀မွာတင္ ဟိုေရာက္ဒီေရာက္ ေပ်ာက္ကုန္တာေတြက အမ်ားႀကီး။ ဥက လြန္ၿပီး ေပါက္လာတဲ့ငါးက နည္းနည္းေလးရယ္။ အဲဒီ ငါးသန္ေလးဘ၀မွာပဲ ငါးႀကီးေတြ မ်ိဳလိုက္လို႔ ေပ်ာက္သြားတာက ႐ွိေသးတယ္။ အဖတ္တင္ အေကာင္ႀကီးလာတဲ့ ငါးဆိုတာက မျဖစ္စေလာက္ရယ္။ ကဗ်ာဆရာဆိုတာလည္း ဒီအတိုင္း ငါးဥေတြလိတုပဲဗ်`တကၠသိုလ္မင္းေမာ္ဆိုတဲ့ ဒီေကာင္ေျပာေသာစကားကို ကၽြန္ေတာ္ မၾကာခဏ သတိရမိသည္။ ယေန႔ စာနယ္ဇင္းေလာကတြင္ က်င္လည္က်က္စား သြားလာလႈပ္႐ွားေနၾကေသာ လူငယ္ေလးမ်ားကို ေတြ႕လိုက္တိုင္း သူတို႔အ႐ြယ္ေလးႏွင့္ သူတို႔ တက္ၾကြမႈကို ႏွစ္ေထာင္းအားရ ျဖစ္မိပါသည္။ သို႔ေသာ္ `ကဗ်ာဆရာႏွင့္ ငါးဥ`ဆိုသည့္ အသံကလည္း နားထဲတြင္ တ၀ဲ၀ဲျမည္ေနတတ္သည္။ သည္ေတာ့ သူတို႔ကို ၾကည့္ေနရင္း `ဒီေကာင္ေလးေတြ စာဖတ္ခ်ိန္မွ ရပါရဲ႕လား` ဟုလည္း စိတ္ေမာေနမိတတ္ပါသည္။ သူတို႔ကုိ ခင္မင္ၾကင္နာေသာေၾကာင့္ `ဘာစာေတြကိုဖတ္ကြ`ဟုလည္း ေျပာလို႔ျဖစ္သည္မဟုတ္။ ဆရာေဇယ်ေျပာသလို `ဖတ္ခ်င္တာဖတ္။ ဆရာေဇယ်ေျပာသလို `ဖတ္ခ်င္တာဖတ္`လို႔ပဲ ေျပာရမည္ထင္သည္။ ဖတ္ခ်င္တာကို ဖတ္ေနရင္းကပင္ `မုဆိုးစိုင္သင္` ဟူေသာ စကားလို ကိုယ္သြားရမည့္ လမ္းေၾကာင္းကို ကိုယ့္ဘာသာ ေတြ႕လာတတ္သည္ဟု ထင္မိသည္။ ေနာက္ေတာ့လည္း `ကိုယ္ေရးခ်င္တာကိုေရး`ဟူေသာအဆင့္သို႔ ေရာက္လာၿမဲဟုလည္း ယူဆမိျပန္သည္။အထူးသတိရေနဖို႔ သင့္သည္ကေတာ့ `အ႐ြယ္`ပင္ျဖစ္သည္။ အ႐ြယ္ကေတာ့ ရပ္ေနသည္မဟုတ္။ အသက္ႀကီးလာဖို႔ကိစၥကေတာ့ ႀကိဳးပမ္းအားထုတ္ေနဖို႔ မလိုသကဲ့သို႔ တားလို႔ဆီးလုိ႔လည္း ရသည္မဟုတ္။ သို႔ေသာ္ `အ႐ြယ္` ဆိုသည္မွာ `အခ်ိန္` ပင္ျဖစ္သည္။ အခ်ိန္ကို အသံုးခ်ျခင္းသည္ပင္လွ်င္ အ႐ြယ္ကို အသံုးခ်ျခင္းျဖစ္သည္။ ပထမအ႐ြယကို အသံုးခ်ဖို႔ ေမ့ေလ်ာ့ေနလွ်င္ `အီးေပါေလာ`ဒုတိယအ႐ြယ္ႀကီးကို လက္ခံရေပေတာ့မည္။ တတိယအ႐ြယ္ကိုေတာ့ ျဖစ္သလိုအိုၿပီး ႀကံဳရာေရာဂါႏွင့္ ေသသြား႐ံုသာ ႐ွိသည္။အထူးသျဖင့္ ကဗ်ာ၊ ၀တၳဳ စေသာ ရသစာေပမ်ား ေရးဖြဲ႕ရာတြင္ ေပ်ာ္ပိုက္ေသာ လူငယ္မ်ားသည္ ရသစာေပ၌သာလွ်င္ အေပ်ာ္လြန္ၿပီး မူးေမ့မိန္းေမာသြားတတ္သည္။ သုတစာေပကို စိတ္၀င္စားမႈနည္းေလေတာ့ အေတြးအျမင္စာေပႏွင့္လည္း ေ၀းသြားတတ္သည္။ ထို႔ေၾကာင့္ ခံစားမႈစာေပပင္ျဖစ္ေသာ္လည္း အေတြးတိမ္ေသာ ခံစားမႈမ်ား ျဖစ္လာတတ္သည္။ အထူးသျဖင့္ ငယ္ငယ္႐ြယ႐ြယ္ႏွင့္ စာေစာင္တာ၀န္ခံရသူေတြ၊ စာကို ေ႐ြးရ၊ တည္းရသူေတြအတြက္ ကၽြန္ေတာ္စိုးရိမ္မိသည္။ အလွဴအတန္းေတြ လုပ္ရာတြင္ `ဖိုႀကီးကိုင္`ေတြလို ျဖစ္မွာ စိုးရသည္။ ဟင္းလ်ာေတြကို ခုတ္ဟာ၊ လွီးဟာ၊ ေၾကာ္ဟယ္၊ လံုးဟယ္ႏွင့္ ဟင္းန႔ံ၊ ေညာင္နံ႔ႏွင့္ အီေတာက္ေနၿပီး ဘာကို မွ် မစားႏိုင္ေတာ့။ ေနာက္တစ္ေန႔က်ေတာ့မွ ခံတြင္းက ျပန္ေတာင္ေနတတ္သည္။ သို႔ေသာ္ ပြဲက ၿပီးသြားၿပီ။&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;အားနာလ်က္&lt;br /&gt;ေအာင္သင္း&lt;/div&gt;&lt;div align="left"&gt;&lt;a href="http://www.perfectmagazineonline.com/"&gt;http://www.perfectmagazineonline.com/&lt;/a&gt; မွ&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-5939392899525412196?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/5939392899525412196/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_04.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/5939392899525412196'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/5939392899525412196'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post_04.html' title='အရြယ္'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshV3tgi-sI/AAAAAAAAABo/BofoQfFxkoo/s72-c/aungthin.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-1556284629687058146</id><published>2009-10-04T00:39:00.001-07:00</published><updated>2009-10-04T00:44:11.704-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='ထူးဆန္းေထြလာ'/><title type='text'>Bed Marketing in Brazil !!!</title><content type='html'>&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshSCOK8ucI/AAAAAAAAABg/N4DsBv6Bl8k/s1600-h/image003%40.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 246px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388647152266033602" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshSCOK8ucI/AAAAAAAAABg/N4DsBv6Bl8k/s320/image003%40.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshR5tqhnBI/AAAAAAAAABY/ZFbG_LuQqis/s1600-h/image002%40.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 246px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388647006101150738" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshR5tqhnBI/AAAAAAAAABY/ZFbG_LuQqis/s320/image002%40.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshRuj1qVBI/AAAAAAAAABQ/yYlKa0BTqrw/s1600-h/image001%40.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 246px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388646814484943890" border="0" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshRuj1qVBI/AAAAAAAAABQ/yYlKa0BTqrw/s320/image001%40.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshRlue97hI/AAAAAAAAABI/zGKY9C_vHgg/s1600-h/image002%40.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 246px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388646662723726866" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshRlue97hI/AAAAAAAAABI/zGKY9C_vHgg/s320/image002%40.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshRfn9_PQI/AAAAAAAAABA/ahNjRAPM_gY/s1600-h/image004%40.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 246px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388646557895572738" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshRfn9_PQI/AAAAAAAAABA/ahNjRAPM_gY/s320/image004%40.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshRY_OTbSI/AAAAAAAAAA4/j8zRdnAmxIY/s1600-h/image005.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 246px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388646443878935842" border="0" alt="" src="http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshRY_OTbSI/AAAAAAAAAA4/j8zRdnAmxIY/s320/image005.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-1556284629687058146?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/1556284629687058146/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/bed-marketing-in-brazil.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/1556284629687058146'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/1556284629687058146'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/bed-marketing-in-brazil.html' title='Bed Marketing in Brazil !!!'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/SshSCOK8ucI/AAAAAAAAABg/N4DsBv6Bl8k/s72-c/image003%40.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-2515436146676126053.post-7503119749281147648</id><published>2009-10-03T22:42:00.000-07:00</published><updated>2009-10-03T22:50:04.152-07:00</updated><category scheme='http://www.blogger.com/atom/ns#' term='သုတရသ'/><title type='text'>တစ္ေယာက္တည္းေနရတာေပ်ာ္စရာပါ.</title><content type='html'>&lt;div align="left"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg3B4TSL9I/AAAAAAAAAAw/EAw9eGwV5n0/s1600-h/1221157332jfZtyYP.jpg"&gt;&lt;img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 237px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5388617459581464530" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg3B4TSL9I/AAAAAAAAAAw/EAw9eGwV5n0/s320/1221157332jfZtyYP.jpg" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;br /&gt;&lt;div align="left"&gt;တစ္ေယာက္တည္း ေနခြင္႕ရေသာ အခိ်န္သည္ သင္ေန႕စဥ္ေတြ႕ၾကံဳေနရေသာ ရႈပ္ေထြးေပြလီလွသည္႕ ဘ၀ကို ရင္ဆိုင္ႏိုင္ရန္ အတြက္ လိုအပ္သည္႕ အခ်ိန္ျဖစ္သည္။ တစ္ေယာက္တည္း ေနရေသာအခ်ိန္ ကေလးကို စိတ္ခ်မ္းေျမ႕စြာ အသံုးခ်ပါ။&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div align="left"&gt;(၁)သီးသန္႕ဘ၀&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;လူအမ်ားႏွင္႔ ေခတၱခဏ ကင္းကြာစြာ ေနႏိုင္ေသာ ေနရာသည္ သင္႕ေရခ်ိဳးခန္း တစ္ခုတည္း ျဖစ္ေစလိုပါ။သင္႕အခန္း၀တြငမေႏွာင္႕ယွက္ပါႏွင္႕ ဟူေသာ စာတန္းေလးခ်ိတ္ဆြဲထားျပီး ေန႕စဥ္နာရီ၀က္ခန္႕ ခုတင္ေပၚတြင္ စိတ္ေရာ ကိုယ္ပါေျဖေလ်ာ႕၍ အနားယူေမွးစက္ပါ။ စိတ္ၾကိဳက္စာအုပ္ တစ္အုပ္ဖတ္ပါ။ အ၀တ္ဗီရိုဖြင္႕၍ သင္ႏွစ္သက္သည္႕ အေရာင္အေသြး အဆင္မ်ား ေရြးခ်ယ္ ဆင္ယင္ၾကည္႕ျခင္းသည္လည္း ကိုယ္ပိုင္ေသာ အခိ်န္ကေလးမ်ားကို စိတ္ခ်မ္းသာစြာ အသံုးခ်နည္း ျဖစ္သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;(၂)စိတ္ၾကိဳက္စီမံခန္႔ခြဲျခင္း&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;တစ္ေယာက္တည္း ရွိေနျခင္းသည္ သင္႕ဆံုးျဖတ္ခ်က္ျဖင္႕ သင္စီမံလုပ္ကိုင္ရန္ အသင္႕ေတာ္ဆံုး အခ်ိန္ျဖစ္သည္။ သင္႕မိသားစု၏ သေဘာထားကို ဆႏၵခံယူမေနပဲ သင္ၾကိဳက္္ႏွစ္သက္သလို ဧည္႕ခန္းမွ ပရိေဘာဂမ်ားကို အထားအသို ေျပာင္းၾကည္႕ပါ။ထို႕အျပင္ ခန္းဆီးမ်ား ေျပာင္းလဲ တပ္ဆင္ျခင္း၊အိမ္တြင္း တြင္ ေဆးေရာင္ေျပာင္း၍ သုတ္ျခင္း စသည္တို႕ကို ျပဳလုပ္ၾကည္႕ပါ။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;(၃) ေအးျငိမ္းျခင္းသို႕&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ကဗ်ာဆရာၾကီး Wordsworth က "တိတ္ဆိတ္္္ျငိမ္သက္ျခင္းက ခံစားမႈ အာရံုမ်ားကို စုစည္းေစသည္" ဟု ဆိုထားသည္။ တကယ္ေတာ႕ စိတ္ကူးယဥ္ အိမ္မက္ျခင္းကို ကဗ်ာဆန္ဆန္ သံုးႏႈန္းလိုက္ျခင္း ျဖစ္သည္။ စိတ္ကူးယဥ္ အိမ္မက္မက္ျခင္းသည္ တန္ဖိုးရွိေသာ ခံစားမႈအာရံုမ်ားကို စုစည္းျခင္း တစ္မ်ိဳးျဖစ္သည္။ မိုးဖြဲဖြဲေလးထဲတြင္ လမ္းေလွ်ာက္ျခင္းျဖင္႕ စိတ္ကူး စိတ္သန္းမ်ား ရေစျပီး အႏုပညာ စ်ာန္ကိုလည္း&lt;br /&gt;၀င္စားေစသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;(၄) မိမိကိုယ္ကို ႏွစ္သိမ္႔အလိုလိုက္ရန္ လိုအပ္ျခင္း&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;သင္႕ ပတ္၀န္းက်င္တြင္ မည္ကဲ႕သို႕ေသာ အရာမ်ား ရွိေနသည္ကို အခ်ိန္ယူ၍ လွည္႔လည္ေလ႕လာပါ။ ယခင္က ေန႕စဥ္ ေတြ႕ျမင္ေနရေသာ္လည္း သတိမထားမိသည္႕ အရာမ်ားကို ျမင္ေအာင္ၾကည္႕ပါ။ဥပမာအားျဖင္႕ ေန႕စဥ္ျဖတ္သန္းသြားေသာ ဘုရားတန္ေဆာင္းေပၚမွ ေအးခ်မ္းေသာ ခံစားမႈအသိ၊ လမ္းသြယ္ကေလးထဲ ၀င္ေရာက္ၾကည္႕ျခင္း၊ပန္းျခံထဲရွိ သစ္ပင္ ပန္းပင္မ်ားကို ၾကည္႕ရႈ၍ ၾကည္ႏူးခံစားျခင္း၊ပန္းခ်ီျပပြဲ တစ္ခုသို႕ ၀င္ေရာက္ျပီး အခ်ိန္ယူ ၾကည္႕ရႈျခင္း စသည္တို႕ကို ျပဳလုပ္ႏိုင္သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;(၅) စြမ္းေဆာင္ႏိုင္မႈအသစ္ႏွင္႕ ယံုၾကည္စိတ္ခ်မႈအသစ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;္သင္႕မွာ ဂီတာတီးတတ္ခ်င္ေနေသာ စိတ္ကေလးတိတ္တခိုး ျဖစ္ေပၚေနပါသလား၊ မခက္ခဲလွပါ၊လမ္းညႊန္ စာအုပ္ကေလးႏွင္႕ လြတ္လပ္ေသာ အခ်ိန္ကေလး ရွိေနဖို႕ပဲလိုပါတယ္။ သင္၏ ကြန္ပ်ဴတာ အသစ္ကို စမ္းသတ္ၾကည္႕ရန္ ေၾကာက္ရြံေနပါသလား။ထိုသို႕ဆိုပါက သင္႕အရည္အျခင္း မ်ားအေပၚ ယံုၾကည္စိတ္ခ်မႈ မရွိသလို ျဖစ္ေနပါလိမ္႕မည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;(၆) တစ္ေယာက္တည္း ေလ႕က်င္႕ခန္းျပဳလုပ္ပါ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;အခ်ိဳ႕ေသာ က်န္းမာေရး ေလ႕က်င္႕ခန္းမ်ားသည္ သင္႕ဘာသာ တစ္ဦးတည္း ေလ႕က်င္႕လွ်င္ အေကာင္းဆံုးျဖစ္သည္။ ဥပမာ ေရကူးေလ႕က်င္႕ျခင္းသည္ သင္႕ကိုသင္ ေရထဲတြင္ ညင္သာစြာ ကူးခတ္ရင္းျဖင္႕ အႏွံ႔အျပား ပ်ံ႕လြင္႕ေနေသာ သင္႕စိတ္ကေလးကို ထိန္းခ်ဳပ္နိုင္သည္။စက္ဘီးစီးျခင္းသည္ အေၾကာအျခင္ ေျပေစ၍ သင္႕ေျခေထာက္ႏွင္႕ ေပါင္တံမ်ား အတြက္ အထူးသင္႕ေလွ်ာ္ေသာ ေလ႕က်င္႕ခန္း ျဖစ္သည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;(၇) သင္႕ကိုယ္သင္ လက္ခံလိုက္ပါ&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;တစ္ေယာက္တည္း ေနရျခင္း၏ ေပ်ာ္ရြင္ေအးခ်မ္းမႈသည္ လြတ္လပ္ျခင္း အေပၚမွာ အေျခခံသည္။ သင္ျပဳလုပ္ခ်င္ေသာ အလုပ္မ်ားကို သင္႕စံႏႈန္းအတိုင္း လုပ္ႏိုင္ခြင္႕ႏွင္႕ တစ္ခါျဖစ္ေပၚလာေသာ စိတ္ကူးယဥ ္ဆႏၵ မ်ားကို လုပ္ႏိုင္ခြင္႕မ်ားသည္ လြတ္လပ္ျခင္း ျဖစ္သည္။သတင္းစာ တစ္ေစာင္ျဖင္႕ အိပ္ရာထက္မွာ သက္ေသာင္႕ သက္သာ အနားယူပါ။သြားေနက် ေကာ္ဖီဆိုင္ကေလးမွာ ျငိမ္႕ေညာင္း သာယာေသာ ဂီတသံကေလးကို နားေထာင္ပါ။အာလူးေၾကာ္ တစ္ထုတ္ႏွင္႕ တစ္ေယာက္တည္ ရုပ္ရွင္သြားၾကည္႕တာမ်ိဳးလည္း လုပ္သင္႕ပါသည္။ လြတ္လပ္မႈ ဆိုသည္မွာ သင္႕ကိုယ္သင္ ေက်နပ္စြာ ႏွစ္သိမ့္ျခင္းပဲျဖစ္ပါသည္။&lt;br /&gt;"တစ္ခါတစ္ရံမွာေတာ႕ ဘ၀မွာ အေကာင္းဆံုးေသာ အရာက တစ္ေယာက္တည္း ေအးေအးေဆးေဆး ေနရျခင္းျဖစ္သည္" ဟူ၍ ရုပ္ရွင္မင္းသမီးၾကီး ဂါဘို Garbo ေျပာခဲ႕ဘူးေသာ စကားကလည္း မွန္ကန္္သင္႕ျမတ္ လွပါသည္။&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ခင္ေစာတင့္ (အေမေဆာက္ခဲ့ေသာရဲတိုက္ၾကီးမ်ား)&lt;br /&gt;အားလံုးကိုခ်စ္ခင္ေလးစားလွ်က္...&lt;br /&gt;ပန္းကဗ်ာ&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/2515436146676126053-7503119749281147648?l=phyuniwarpyar.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/feeds/7503119749281147648/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post.html#comment-form' title='0 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/7503119749281147648'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/2515436146676126053/posts/default/7503119749281147648'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://phyuniwarpyar.blogspot.com/2009/10/blog-post.html' title='တစ္ေယာက္တည္းေနရတာေပ်ာ္စရာပါ.'/><author><name>ျဖဴ၊နီ၊၀ါ၊ျပာ</name><uri>http://www.blogger.com/profile/02759280817674362510</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='32' height='24' src='http://1.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg1Qm5oBiI/AAAAAAAAAAM/S6LKSA1n9b8/S220/12309142627wZyfXm.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/_U0lTJxdE7HY/Ssg3B4TSL9I/AAAAAAAAAAw/EAw9eGwV5n0/s72-c/1221157332jfZtyYP.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>0</thr:total></entry></feed>
